Pápán családtag a Húsos

Olvasói fórum a 20. évébe lépett lapról

Jó volt hallgatni a Húsos újság huszadik évfolyamának indítása alkalmából a pápai üzemben összehívott olvasói fórum résztvevőit. Nem csupán ismerősként emlegették a lapot, hanem úgy, mintha családtagként fogadnák minden egyes megjelent számát. Vannak, akik nem csupán azért viszik haza a friss példányt, hogy otthon tüzetesebben, a család többi tagjával megosztva olvassák el, hanem azért, mert összegyűjtik és sorba rakva megőrzik azt.

Hazaviszik a családnak

A körkérdéseket tartalmazó, kiosztott kérdőívek visszaérkezett példányai is azt bizonyítják, hogy ismerik és szeretik a pápaiak a Húsos újságot. Ismétlődő megjegyzés volt és külön érdemként jelezték, hogy az utóbbi időben talán nem is volt olyan példány, amely ne foglalkozott volna kisebb vagy nagyobb terjedelmű cikkben a pápaiakkal, az őket leginkább érintő témákkal.

Harkai Attila szakszervezeti elnök is örömmel nyugtázta, hogy szeretik a kiadványt, s ragaszkodással várják a lap megjelenését. Amikor kijön a nyomdából az új lapszám és átvisz belőle a reggelizőbe vagy a pihenőbe, azonnal kézbe veszik az ott lévők, s vannak, akik helyben olvasgatják, mások viszik magukkal, hogy majd otthon kényelmesen, nyugodt körülmények között olvashassák. Persze, hogy mindenki előbb a Pápáról, saját munkahelyükről szóló cikkeket keresi, de ezt követően a többi írást is átnézik. A legnagyobb érdeklődés a bérekkel és a szakma fennmaradásának kérdéseivel foglalkozó témák váltják ki. Ilyen volt a legutóbbi lapszámban megjelentetett a „Húsos bérekről alulnézetben” című cikk, valamint az, amelyik a HDSZ 2012. évi bértárgyalás irányelveit ismertette, illetve az „Új befektetések, fejlesztések tarthatják talpon a húsipart” című írás. Szeretik a rövid információkat is, amelyek betekintést engednek a többi testvérüzem életébe, de nagyon fontosak számukra a jogi tanácsadások, az ismertetők, valamint a szakszervezeteket és általában a munka világát érintő központi intézkedések értelmezései. A különböző paragrafusok nyelvezete idegen számukra, de a mögülük kikövetkeztethető, a dolgozókra kiható következmények nagyon is érdekelnek mindenkit. Ilyen volt legutóbb az időközben életbe léptetett Munka Törvénykönyvéről szóló „Merre lökik a munka világát?” című, dr. Tálas Miklós által jegyzett írás is.

Schöngrund Zoltánné a sertésvágóból hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem csupán azért szokta hazavinni a lapot, mert a gyárban amúgy sem lenne ideje alaposan átolvasni, hanem azért is, mert a szülei is ebben a gyárban dolgoztak és a nyugdíjas édesanyja is szívesen átlapozza az újságot. Egyébként nem csak a saját munkahelyéről szóló írások érdeklik, hanem azok is, amelyek betekintést engednek az ország más részein üzemelő húsfeldolgozók munkaközösségeinek életébe.

Közérthető nyelvezettel

Szakács Gábor a sonkaüzemből a lap nyelvezetéről szólt elismerően, szerencsésnek tartva, hogy a megjelentetett cikkek közérthetően taglalják a kiválasztott témákat. Csatlakozott ehhez az észrevételhez Góczán Attiláné, Horváth Ernőné, Viczai Györgyné is, hangsúlyozva, hogy néha a legkisebb, szinte jelentéktelen témájúnak tűnő színes kis írás is nagy érdeklődést válthat ki. Ha sikerül a közös hullámhosszot eltalálni. Ilyen volt például a húsos horgászversenyről közölt híradás, amit olyan lelkesen olvastak és kommentáltak egymás között, mintha létfontosságú kérdést taglalt volna. És nem csupán azért, mert munkatársaik is szép eredményeket értek el a rendezvényen. A családi napokról és a nyugdíjas találkozókról is szívesen olvasnak, hiszen – amint mondták – nem árt egy kis szint bevinni a mindennapok monotonságába.

A nagyobb fajsúlyú kérdésekről is szívesen tájékozódnak a lapból. Tavaly például a fővárosban tartott tiltakozó demonstrációk kommentárjait azért is követték nagy érdeklődéssel, mert utólag ismételten igazolva látták, milyen nagy jelentőségű megmozdulásokból vették ki személyesen is a részüket.

Tippek, javaslatok

Vissza-visszatérő megjegyzés volt a fórumon, hogy a pápaiak szívesen olvasnak az elkövetkezőkben is olyan írásokat a lapban, amelyek a többi húsos üzem életével foglalkoznak, az ottani gondokkal, a bérek alakulásával. Kíváncsiak a különböző rendezvényekre, amelyeket a húsos szakmabeliek részvételével bonyolítanak le. Szakács Gábor felvetette: az sem lenne rossz, ha néha, amikor olyan események megrendezésére kerül sor, mint legutóbb Szegeden a HDSZ választmányának ülése, akkor egy rövid képes riportban az illető város bemutatására is módot találhatnának a tudósítók. Így kerülhetne sorra Pécs, Kapuvár, Szolnok, Pápa és a többi, a húsos szakmában elismert helység bemutatására.

A szakszervezeti munka apró, de fontos mozzanatait lehetne érzékeltetni annak a javaslatnak a megfogadásával, amely egy-egy helyi történet rövid leírására irányul. Az illető üzem életéből kiragadott konkrét esetek bemutatásáról lenne szó, s arról a módról, ahogyan az illető ügyet az üzemi szakszervezet kezelte és megoldotta. Sokat lendíthetne ez annak megértésén, mennyire fontos is valójában a szakszervezet mindennapi, sokak által alig ismert tevékenysége.

Természetesen a Húsos újság pápai olvasói továbbra is várják a nagyon hasznosnak tartott jogi tanácsadást, a törvénymódosítások (amelyekből mai életünkben annyi kijut!) nyomán szükséges tudnivalók ismertetését. Ebben az időszakban például különösen foglalkoztatnak mindenkit a megváltozott Munka törvénykönyvéből leszűrhető tudnivalók, azok a részek, amelyek közvetlenül érintik a munkavállalókat. Mindezt a Húsosban gyakorolt egyszerű, közérthető megfogalmazásban várják el a lap olvasói. Nagyra értékelik az olyan átfogó írásokat, mint amilyen tavaly áprilisban jelent meg a szakszervezetek helyzetének elemzéséről hazánkban. Ugyanakkor örülnek a kitekintő cikkeknek is, hiszen nagyon sokan vannak a Húsos olvasói között, akik más laphoz nem is igen jutnak.