Abdán is megszűnik a húsfeldolgozás

Mint a villámcsapás. Sok embert így érintett a bejelentés, hogy a Debreceni Csoport Húsipari Kft. abdai húsfeldolgozó üzemét (korábban Kaiser-Food Kft.) március 12-én bezárják. Azt nem lehet mondani, hogy derült égből jött a villámcsapás, mert a tapasztalt szakmabeliek közül többen is sejtettek valami vészjóslót, de a jelen helyzetben a borús égből jött villámcsapás sem mondható kellemesnek.

Meglepő lépés

Komjáti János, az abdai önkormányzat jegyzője, akit megkerestünk, csupán a mélységes sajnálatát tudta hangsúlyozni. A község egyik legnagyobb adófizetőjét veszíti el a húsüzem leállásával, ezen kívül a 86 munkanélkülivé váló dolgozó között tízzel nő az abdai munkakeresők száma, ami egy ilyen helységben nagyon is számít. Annál inkább jogos a község vezetőinek sajnálkozása (sőt, csodálkozása), mivel alig másfél évvel ezelőtt, amikor a Debreceni Csoport Kft. tulajdonába került az üzem, az új tulajdonosok képviselői a polgármestert és a jegyzőt személyesen biztosították arról, hogy az abdai termékek és a gyár hosszú távú jövőjében gondolkodnak és fejlesztési tervekről beszéltek. Amint Komjáti János lapunknak nyilatkozta, tavaly májusban, amikor a Kaiser-Food mosonmagyaróvári gyárát bezárták, kicsit elbizonytalanodtak, de érdeklődésükre az üzemeltetőktől akkor is megnyugtató válaszokat kaptak. Ehhez képest igencsak meglepő volt az újabb lépés. Meg kell jegyezni, hogy annyi tisztesség volt a döntéshozókban, hogy a januári hivatalos bejelentés előtt felkeresték az abdai önkormányzatot és a polgármestert, valamint a jegyzőt előre értesítették a szándékról. Mindezek után az önkormányzat mást már nem tehet, mint abban igyekszik segíteni, hogy a munkanélkülivé vált lakosok elhelyezkedését könnyítse.

Annál nagyobb Pászli Tibornak, a HDSZ alelnökének felháborodása. Véleményét hűen tükrözi az a tiltakozó jegyzék, amit az ágazati szakszervezet elnöksége Kapuvári József elnök aláírásával január 24-én hivatalosan kiadott. Valóban igaz, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében minden munkahely számít, hiszen minden állás megszűnése tovább rontja a gazdasági fellendülés, a növekedés az esélyét. Ez a cég pedig csupán profitérdekből az elmúlt másfél évben a harmadik (Debrecen és Mosonmagyaróvár után most Abda) gyárat zárja be. Pedig ahogy egész Európában, hazánkban is stratégiai kérdés az élelmiszergyártás.

Azt tapasztaljuk ebben a tőkeszegény, fejlesztési hiányosságokkal küszködő ágazatban, hogy a szakmai befektetők helyett húsipari köntösbe bújt tőkebefektetők vásárolják fel a gazdaságilag legyengült magyar húsipar 80-100 éves gyárait, vele együtt kiváló termékeit. Legtöbbször ezek a befektetők néhány éven belül „kipörgetik” a cégek még megmaradt tartalékait, gazdaságos és márkás termékeit. Rövid időn belül soha nem látott veszteséget mutatnak ki az adott gyárnál és eljátszva a „hattyú halálát” bezárásra, felszámolásra kényszerülnek, az eredeti tervüknek megfelelően. Veszítve munkahelyeit, piacait, sok évtizedes eredeti magyar termékeket. Így jut a húsipar is egyre közelebb ahhoz a kátyúhoz, amibe a malomipar, a cukoripar, az étolajgyártás és a tejipar már beleesett.

Pászli Tibort az is nyugtalanítja, hogy az abdai példa ismételten bizonyítja: a munkavállalók még ma sem ismerik fel mindenütt a mélységesen kiszolgáltatott helyzetüket, és nem követik a sokszor emlegetett dán példát, miszerint „egy vesszőt könnyen eltörnek, sok vesszőt nehéz eltörni”. Nem ismerik fel, hogy saját érdeküket szolgálja, ha tömörülnek. – Többszöri felhívásunkra is – monda az alelnök - az volt az abdai kollégák válasza, hogy „a főnök nem venné jó néven”. Kezdeményezéseink ellenére nem tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a húsipari érdekvédelemben. Inkább magukra maradtak…

Kárenyhítés

A szakszervezet azonban nem hagyta magukra a Debreceni Csoportnak tavaly részévé vált abdai üzem dolgozóit, akik a beolvadás révén a cégnél érvényben lévő kollektív szerződés hatálya alá kerültek. Kapuvári József, a HDSZ elnöke és Bagi Ferencné alapszervezeti titkár Szűcs Viktorral, a cégcsoport ügyvezetőjével folytatott tárgyaláson megállapodott a gyárbezárás miatt elbocsátott munkavállalók járandóságáról. A Debreceni Csoport vállalta, hogy a 86 állás nélkül maradt kollégát hiánytalanul kifizeti a Munka törvénykönyvének előírásai szerint. Ezen felül, a kollektív szerződés alapján a jóléti alapból kifizet 1,3 millió forintot az elbocsátottaknak, illetve további nettó 810 ezer forint értékben vállalja a felmondási idő leteltéig az önkéntes nyugdíj- és egészségügyi pénztári befizetéseket. A felmentés idejére mindenkit mentesít a munkavégzés kötelezettsége alól, aki előbb talál munkát, azt elengedik és nem kérik vissza a pénzt, ha valaki több szabadságot vett ki, mint időarányosan járna. A cégvezetés vállalta, hogy közvetlenül – cégen, szakmán belül - és a munkaügyi kirendeltséggel együttműködve segítséget nyújt az újbóli elhelyezkedéshez. A névsort megőrzik és újabb munkalehetőségekről értesítik a volt munkavállalóikat.