Húsipari világkonferencia Omahában

Az Amerikai Egyesült Államokbeli Omahában a IUF (Élelmiszeripari, mezőgazdasági, hotel- és vendéglátó-ipari dolgozók szakszervezeteinek világszervezete) szervezésében 2011. november 1-3-án került sor a 3. Húsipari világkonferenciára. A konferencián az IUF tizennyolc szakszervezete a világ 16 országából - csaknem minden földrészről -, továbbá a vendéglátó amerikai szakszervezet helyi szervezetei az USA különböző államaiból képviseltették magukat. Az ülés előtt a házigazda amerikai testvérszakszervezet, az UFCW (Élelmiszeripari és Kereskedelmi Munkások Egyesült Szakszervezete) tartotta a közgyűlését, amelyen részt vehettek a külföldi testvérszakszervezetek képviselői is.

A konferencia áttekintette a szakma és fontosabb gazdasági társaságok helyzetét, meghatározta a húsipari ágazatban működő szakszervezetek prioritásait és a lehetséges jövőbeni együttműködés kereteit. Külön figyelmet szentelt az egy vállalatnál, de több országban dolgozó szakszervezetek közötti együttműködési formák kialakítására.

Húsipari világhelyzet

A konferencián elhangzottak alapján a világ húsipara esetében egy gyorsan növekvő ágazatról beszélhetünk, amelyet jelentős konszolidálási tendencia jellemez. A világ népessége növekszik, a felzárkózó országok lakosainak (Kína, India) átlagjövedelme emelkedik, és növekszik az igény a nemzetközi kereskedelemben megszerezhető termékek, mindenekelőtt a baromfi és a sertéshús iránt. A konszolidálódás a globális húsiparon belül különösen jellemző a vezető húsipari cégeknél, mint például a JBS-Swift, a Smithfield Foods és a Cargill esetében, amelyek most már mind a termelésben, mind a kereskedelemben az egész világon jelen vannak. Vállalatok átvételével, fúziókkal, közös vállalatok létrehozásával válnak a korábban csak nemzeti, vagy regionális vezető vállalatok globális termelési tényezőkké. Azzal lehet számolni, hogy további nemzeti és regionális vezető húsipari vállalatok középtávon a globális piacvezető cégek tulajdonába kerülnek, vagy csatlakoznak, abból a célból, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak.

A konferencián elhangzó szakmai előadásokból is leszűrhető volt, hogy az immár globális húsipari vállalatok még a krízis éveiben is tudták növelni árbevételüket és nyereségesen gazdálkodnak. A tendencia, hogy nemcsak a termelés növekedett, hanem újabb cégek megvásárlásával, a piac növelése révén a vállalatok méretei is nőttek. A konferencia részvevői nem számoltak be értékesítési problémákról, árproblémákról, a világ első 10 nagyvállalata évek óta dinamikusan növekszik. A kis országból érkező delegáltaknak, mint a magyaroknak, szinte felfoghatatlan számok hangzottak el. Ismertették például, hogy a világ legnagyobb sertéstermelője a Kínai Népköztársaság, amely 560 millió sertést állít elő. Európában a legtöbb sertést Németországban vágják le, amely éves szinten 60 millió darabot jelent. Ezekhez a számokhoz viszonyítva megállapítható, hogy a magyar húsipar együttes teljesítménye sem jelent semmilyen súlyt a világ húskereskedelmében, húspiacán. A sikeres vállalatok nagyok, roppant termelékenyek, folyamatosan növekednek, a kilátásaikat - tekintettel a világnépesség növekvő húsigényére - optimistán ítélik meg.

Üzemlátogatás

A küldötteknek alkalmuk volt megtekinteni a kívánságuk szerint egy sertésvágóhidat, -húsfeldolgozót, egy marhavágóhidat vagy egy baromfi feldolgozó üzemet. Mi magyarok Nebraska állam Kréta városában működő Smithfield sertésvágóhidat és feldolgozót tekintettük meg. Az üzem méreteire jellemző, hogy napi 11 ezer sertést vágnak és dolgoznak fel, mindezt 2130 dolgozóval. Ez az üzem nem a legnagyobbak közé számít az Egyesült Államokban, mert Észak-Karolina államban működik egy olyan sertésvágóhíd, amely napi 36 ezer sertést vág.

A krétai üzem műszakilag magas színvonalú, főleg német gépekkel dolgoznak, egy vágóvonalon történik a vágás. Az üzem jól szervezett, nagy hatékonyságú, a gyártott termékek száma nem éri el a tízet. Ez is az egyik titka a nagy termelékenységnek. Ami a szakszervezeti problémákat illeti, a húsipari üzemekben rendkívül nagy a fluktuáció, eléri a 90 százalékot is, ebben a Smithfield üzemben viszonylag kedvező, mert mindössze 15 százalék. A gyár munkavállalói összetételére jellemző, hogy 33 nyelven beszélnek a dolgozók. A vágóvonal egy műszakban dolgozik, amelynek hossza 10 óra, a feldolgozás délelőttös és délutános műszak keretében történik. Az átlag órabér 15 dollár az amerikai üzemekben.

Érdekvédelmi tapasztalatok

A munkavállalókat érintően, a világ bármely részéről is jöttek a konferencia küldöttei, ugyanazokról a problémákról adtak számot. Mindenhol feszültségeket okoznak a bizonytalan foglalkoztatási formák (precarious work), a kiszervezés (outsourcing), a vendégmunkások, bérmunkások alkalmazása. Gondokat okoznak a munkabiztonsági problémák, mint például az USA üzemeiben ammónia-szivárgás, vagy a munkaegészségügyi kérdések, különösen az RSI betegség, amely a monoton és egysíkú izom-összehúzódás okozta károsodás. Egyes térségekben nehéz kérdéseket vet fel a migránsok, a menekültek, kölcsönmunkások alkalmazása, ami különösen a dél-amerikai, délkelet-ázsiai vállalatokra jellemző. Nagy a kiszolgáltatottság, alacsonyak a fizetések, rendkívüli hosszú a munkaidő, pihenéssel történő megszakítás nélkül. Modern rabszolgaság. Minimálisak a munkavállalói jogok, a szakszervezeti szervezkedés jogát korlátozzák.

A konferencián résztvevő szakszervezetek elhatározták, hogy kihasználva az elektronikai fejlődés lehetőségeit is, szorosabbra fűzik az együttműködésüket. Folyamatossá teszik az információcserét és egymás akcióinak a támogatását is. Egyfajta szakmai alapokon álló nemzetközi szakszervezeti és szolidaritási szövetséget alkotnak. Az IUF keretében létrehoznak egy húsipari tagozatot egy külön irányító csoporttal.

Ennek az együttműködésnek a keretében tiltakozott az elmúlt napokban szakszervezetünk a Új-Zéland legnagyobb húsipari cégének menedzsmentjénél a munkások hátrányos megkülönböztetése, az úgynevezett kizárás ellen. Ez jó példája annak, hogyan tud együttműködni egymástól távol működő két testvérszakszervezet az IUF közreműködésével.