Trabant versenyez Mercedesszel?

A HDSZ elnökségi tagjaként az a megtiszteltetés ért, hogy 2010. szeptember végén 3 napos tanulmányúton vehettem részt Varsóban. Az Élelmiszer-ipari Párbeszéd Bizottság küldöttségében képviseltem másodmagammal a húsos szakmát. A látogatás kapcsán találkoztunk a lengyel élelmiszeri-pari munkaadók és munkavállalók-, a kereskedelem képviselőivel, valamint a mezőgazdasági miniszterrel. Élelmiszeripari üzemeket látogattunk, értékeltük az EU csatlakozás hatását a lengyel élelmiszeriparra, a multik jelenlétét és helyzetét a szakmában. A gazdag és feszített program sok tapasztalatot adott.

Lengyel kollégáink gondjai az áruházláncokkal hasonlók a miénkhez, láthatóan féltik és óvják a helyi ipart. Sok élelmiszeripari munkavállaló dolgozik jelenleg is hazáján kívül, főként EU-s országokban. Valamikor Kapuváron is nagy csoport lengyel kolléga dolgozott, jelenleg is „lengyel teremnek” hívjuk az egyik munkatermet. Az idegen élelmiszer dömpingnek szigorú minőségellenőrzéssel próbálnak gátat vetni, a határtól az áruház polcokig. Ezt a minőséget természetesen maguktól is elvárják. Nyilván a rövid látogatás keretében nehéz az ott élők helyzetét megítélni, de úgy éreztük kollégáimmal, hogy „patent” és rendezett, tiszta minden. De nem láttam semmi csodát, amit mi magyarok ne tudtunk volna megcsinálni. Mégis az volt a benyomásom, hogy szervezettebben dolgoznak és jobban élnek. Elmondásuk szerint jövedelmük nem kimagasló, de élhető világban zajlanak napjaik, és ami ismét megerősödött bennem, nagy az összetartás. Az épületek, a gépek, a közlekedés láthatóan jó állapotban van. Az utcák, terek rendezettek, tiszták.

Összegezve a három nap eseményeit, elgondolkodtam, mi lehet az oka a változásnak, a dicséretes fejlődésnek? Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mi lemaradtunk a versenyben. Az én kollégáim is keményen dolgoznak, a technikai fejlődés ugyan a sok megpróbáltatás miatt láthatóan alacsonyabb, de a piac és az árverseny, az áruházláncok ránk és rájuk is hasonló nyomást gyakorolnak. Akkor miből adódik a számomra megdöbbentő különbség?

A másféle adózási rend mellett talán a forgalmi adó mértéke a meghatározó, ami az alapanyag és a termékgyártás tekintetében 3-6-8 százalék között mozog. Valószínű itt a lényeges különbség! Hogy is van ez a verseny? Trabant versenyez a Mercedesszel? Nálunk egy kilogramm tőkehúson, vagy töltelékárun annyi az ÁFA, mint a plazmatévén, vagy a luxusautón. Így támogatjuk a minimálbéreseket? Vagy azt, akinek még egyáltalán van munkahelye? A gondolataim tovább kalandoztak. Hogy van ez a hatékonyság? Az én kollégáimnak rosszabb feltételek mellett, ebben az adókörnyezetben mennyivel kell többet dolgozni? Mennyivel több a hozzáadott érték, és mekkora a megkeresett jövedelmünk vásárlóereje? Sok a kérdőjel.

Eszembe jutott Éder Tamásnak, a Hússzövetség elnökének évekkel korábbi helyzetelemzése. A húsos szakma sorvadásának okairól készített, sok szakmai igazságot tartalmazó tanulmányok süket fülekre találtak. Véleményem szerint a szakma helyben jár, és fennmaradásáért, a létéért küzd. A munkatársaink mind többet dolgoznak, a megtermelt értéket elnyeli a közös kalap.

Ha a magyar húsipar fennmaradását a mindenkori kormány komolyan gondolja, sok mindent újra kell gondolni, és meg kell hallgatni a szakma szereplőit. Megfelelő gazdasági környezetet kell kialakítani a hazai élelmiszer-termelés számára, hogy ne legyen „osztályidegen” a mi ágazatunk. Versenyhátrányba vagyunk és meggyőződésem, hogy erről nem a szakma tehet.

Sokszor elmondtam, elmondom ismét, a nálunk kiképzett szakemberek a nemzetközi piacon értéket képviselnek, megállják a helyüket a munkapadoknál, és szorgalmas munkájukból adódóan megtalálják a boldogulásukat. Mert mások a feltételek, miért nem változtatunk ezen mi is? - Akarunk - akarjuk?

Az élelmiszer szakma nemes hivatást képvisel, hozzájárul az egészséges nemzet fennmaradásához. A 25 százalékos ÁFA jelentősen fékezi a világban folyó kegyetlen versenyben a fennmaradásunkat, sújtja a munkaadót és a munkavállalót egyaránt. A magyar élelmiszergazdaság kedvezőbb adózási környezetben meggyőződésem szerint gyorsan talpra állna, és jelentős számban teremtene új munkahelyeket.