Húsipari ügyek a Versenyhivatal előtt*

Kartell eljárások

Ami a húsipart érintő kartell-ügyeket illeti, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2003-ban azért indított a Vágóállat- és Hús Terméktanács (VHT) ellen eljárást, mert a tudomására jutott, hogy a VHT elnökségi határozatában kötelezte a hozzá tartozó feldolgozókat, hogy az U minőségű sertést 265 Ft/kg élősúly áron vásárolják fel 2003. február 1. és április 30. között (Vj-47/2003).

A hazai versenytörvény alkalmazhatóságát illetően a Versenytanács (VT) kimondta, hogy a versenytörvény hatálya kiterjed a Terméktanácsok mindazon piaci magatartására, amelyek nem az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényben kapott felhatalmazáson alapulnak. A VT szerint ugyanakkor a törvény nem adott felhatalmazást a VHT részére a felvásárlási ár bármilyen formában (garantált, minimál, stb.) történő meghatározására és meghirdetésére. Ezért megállapította, hogy a VHT elnökségének határozata beleütközött a versenytörvény versenykorlátozó megállapodások tilalmára vonatkozó rendelkezésibe, amire tekintettel a jogsértés megtörtént.

Egy másik ügyben a GVH 2003. szeptemberében indított eljárást, amely a vadhús-felvásárlási piacon gazdasági verseny korlátozására alkalmas ármegállapodás miatt, a Vadgazdasági Terméktanács és annak vadhús-felvásárlásban érdekelt tagjai ellen folyt.

A VT megállapította, hogy a Terméktanács 2000. augusztus 28. és 2004. április 8. között a tagságot kötelező, az egész vadhús felvásárlási piacra továbbgyűrűző nagyvad felvásárlási árakat határozott meg tizenegy alkalommal, mely alkalmas volt a gazdasági verseny korlátozására. Erre tekintettel a GVH bírságot szabott ki Terméktanáccsal szemben.

Ezek az ügyek egyértelműen azt az üzenetet hordozták, hogy az egyes terméktanácsok, pusztán létükből fakadóan nem mentesülnek a hazai és az uniós versenyszabályok alól. Amennyiben az adott terméktanácsot a felvásárlási ár bármilyen formában (garantált, minimál, stb.) történő meghatározására és meghirdetésére jogszabály, miniszteri utasítás nem jogosítja fel, akkor a magatartása mind a hazai, mind az uniós versenyjog rendelkezései alapján vizsgálható, és akár jogsértőnek is minősíthető. Ugyanez igaz azokra a húsfeldolgozókra és felvásárlókra is, amelyek bármilyen módon megállapodnak a terméktanáccsal a versenykorlátozó feltételek alkalmazásában.

Érdekesebb fúziók

Ami a 2009-es évet illeti, a piaci körülmények változása folytán két folyamat volt megfigyelhető a húsiparban: egyrészt jellemző volt a gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe került vállalatok felvásárlása, másrészt a vertikális integráció felgyorsulása.

Mindkét folyamatra példa a felszámolás alatt álló Herz Szalámigyár Zrt. (Herz) vagyoni értékű jogainak, ingóságainak, készleteinek és ingatlanainak a Csányi-csoportot összefogó Bonitás 2002 Zrt. által irányított Bonafarm Zrt. (Bonafarm) általi megszerzése (Vj-155/2009).

Az összefonódás elsődleges célja a Herz-védjegyek tulajdonjogának a Pick Szeged Zrt. (Pick) általi megszerzése volt. Mivel az összefonódásban közvetlenül érintett Herz a felszámolása megkezdése előtt szinte 100 százalékban szárazárut termelt és forgalmazott, ezért az egyetlen átfedés a Pick és a Herz között a húsipari szárazáruk (szalámi és kolbász) tekintetében volt azonosítható. A 2007-es és 2008-as piaci részesedések alapján az is egyértelműen látható volt, hogy a szárazáru szegmens, és azon belül a szalámi szegmens első és második piaci szereplőjét érintette a tranzakció.

Ennek ellenére az összefonódás lehetséges hatásainak értékelése szempontjából a döntő körülmény a Herz termelésének 2008-2009-es leállása, és a fúzióig tartó szünetelése volt. Továbbá az a körülmény, hogy a Herz termelésének leállása óta a Pick pozíciója megerősödött ugyan, azonban a kiskereskedelmi láncok saját márkás szalámi- és kolbászféléi, valamint a meglévő piaci szereplők megfelelően erős versenyt támasztottak a vállalkozással szemben.

Ez az összefonódás ugyanakkor példát szolgáltat a magyarországi mezőgazdasági termelés piacán a másik jellemző folyamatra is, ami a vertikális integráció felgyorsulását jelenti.

A Herz Bonafarm általi megszerzése szervesen illeszkedik a Bonafarm-csoport addig felépített vertikális ellátási láncolatába. A csoporthoz tartozó vállalkozások ugyanis a húsipari vertikum több szintjén jelen vannak, így a takarmány előállítása, a takarmányraktározás, a sertéstenyésztés és hízlalás, a marhatenyésztés, a baromfitenyésztés és termelés szegmensei terén, illetve a baromfi- és marhahús feldolgozásban, melynek eredményeképp mára egy vertikálisan integrált vállalatcsoportról beszélhetünk.

Eltérő folyamat jellemzi a Penta-csoportot, amely nem a vertikális vállalati építkezés, hanem az egyes húsipari szegmensekben a szomszédos országokat felölelő piacokon, horizontális irányban történő terjeszkedés üzletpolitikáját követi. Ennek a befektetői társaságnak először a szlovákiai Mäsokombinát PM Zbrojníky, majd a Závod Mecom húsipari vállalatok kerültek a tulajdonába, ezt követően 2006-ban szerezte meg a Mäsokombinát Hrádok vállalkozást. Ezen vállalkozások összevonásából 2008-ban jött létre a Mecom Group s.r.o., mely Szlovákia legjelentősebb húsipari vállalkozása.

A szlovákiai terjeszkedést követően a Penta-csoport első magyarországi befektetése 2008-ban volt, amikor megvásárolta a Debreceni Csoport Kft. jogelődeit, a Debreceni Hús Zrt., a Szole-Meat Kft. és a Csabahús Kft. társaságok többségi irányítást biztosító részesedéseit. (Vj-41/2008).

Ezt követően 2010-ben a Penta-csoporthoz tartozó Debreceni Csoport Kft. - a Tarandus Kft. üzletrészének megvásárlása révén - megszerezte a Kaiser Food Kft. feletti irányítást is (Vj-60/2010). Az összefonódás révén a Penta-csoport vitathatatlanul képessé vált arra, hogy még erőteljesebben felvegye a versenyt a magyar piacon a legjelentősebb szereplőkkel, így a vertikálisan integrált, illetve a stabil pénzügyi háttérrel rendelkező Csányi-csoporttal, valamint a nemzetközi hálózatot és know-how-t birtokló Sága Foods Zrt.-vel és a Zimbo Húsipari Kft.-vel.

A kérdés ezek után továbbra is nyitott abban tekintetben, hogy melyik üzletpolitika a hatékonyabb hosszútávon a vállalatépítés tekintetében: a vertikális termelési lánc minél teljese körű lefedése vagy a regionális piacon tevékenykedő, ugyanazon a feldolgozói szinten lévő versenytársak felvásárlása.

(*A szerző a Gazdasági Versenyhivatal főtanácsosa, cikkben foglalt állítások ugyanakkor nem tekinthetők a GVH hivatalos álláspontjának.)