A húsipar versenyképessége a tét

A magyar húsipar nagy mennyiségű alapanyagot hoz be külföldről, amit azután magas feldolgozottsággal kiszállít, értékben nettó exportőr, amit kevés ágazat mondhat el magáról - hangsúlyozta Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke a HDSZ választmányának tartott előadásában.

Az előadó elmondta, hogy statisztikai adatok alapján a hazai sertésállomány csökkenése megállt. Változatlanul nagy problémát jelent azonban, hogy a magyar sertés ára magasabb az uniós átlagárnál, és lényegesen drágább, mint a környező országokban. A helyzetet súlyosbítja, hogy az EU sertésárai esetenként ötven százalékkal is meghaladják a világpiaci árat. Európa versenyképessége csökkent, mint exportőr elveszítette vezető szerepét és a prognózisok szerint a jövőben csökken a szerepe a földrészek közötti sertéskereskedelemben.

A magas hazai sertésárak miatt megnőtt a behozatal, a feldolgozó üzemekben tavaly levágott álatok közül minden negyedik állat import sertés volt. Miközben a hazai élelmiszeripar „gyarmati jelleget” kezd ölteni, mivel döntően alapanyagokat adunk el, a húsipar alapanyagot hoz be, amit magas feldolgozottsággal szállít ki, értékben nettó exportőr, ami pozitívum.

A hazai húsfogyasztás tavaly 3-4 százalékkal csökkent, számos más terméknél kisebb arányban, de évek óta tart ez a folyamat. A húsüzemek üzemi eredménye nem lett negatív 2009-ben.

A húsipar versenyképességét rontó tényezők sorában Éder Tamás kiemelte: az EU csatlakozás előtt, 1995-2005 között nem volt adaptációs kényszer, támogatások révén eredményt értek el azok az állattenyésztők és feldolgozók is, amelyek drágán termeltek. Nem jöttek létre tartós szerződéses kapcsolatok a hússzektorban, bizalmatlanság hátráltatja az együttműködést. Sikertelen „edzőtáborozás” után kellet felvenni a versenyt az EU csatlakozás után, ami sok kudarccal járt az ágazatban. A szélsőséges ármozgások meglepték a tenyésztőket és a feldolgozókat is. A termékpálya szereplői rövid távú túlélési stratégiákat alakítottak ki, felerősödött a vita a piac szereplői között a keletkező jövedelmek elosztásáról. A helyzetet tovább nehezítették a konvergencia program révén a termelőkre rakott többletterhek, majd pedig a világgazdasági válság hatásai, illetve az újabb megszorító kormányzati intézkedések. Sokat rontott az ágazat versenypozícióján a hús- és hústermékek ÁFA-jának 25 százalékra emelése, ami felerősítette a csalást, a feketegazdaságot. Ugyancsak kedvezőtlen a feldolgozóknak a kiskereskedelem árleszorító törekvése, a vásárlóerő csökkenése.

A környező országokban működő versenytársak előnyre tettek szert a jobb felkészülés és a kisebb terhek miatt. Az állam lényegében 2004-20007. között elhanyagolta a hazai élelmiszeripart - állapította meg a szakvezető, aki az élelmiszer-feldolgozó társaságok (Éfosz) érdekképviseletének vezetője is.

Éder Tamás úgy ítélte meg, hogy a húságazat versenyképességének fokozása érdekében a maradék EU forrásokat ide kellene összpontosítani, konszolidáció szükséges a húsiparban, 4,5 millió disznó levágásár nem kell 300 vágóhely. Olyan szerződéses rendszert kell kialakítani, amely garanciákat biztosít a húsvertikum szereplőinek, megfelelő mechanizmust kell kidolgozni az árak alakítása és a konfliktusok kezelése terén. Védjegyet kellene kialakítani a magyar termékekre, állami eszközökkel javítani a marketinget. Csökkenteni szükséges a termékek forgalmi adóját, és szigorú ellenőrzéssel vissza kell szorítani a feketegazdaságot. Éder Tamás hozzászólásokra válaszolva elmondta, hogy az Éfosz a közeljövőben elfogad egy ágazati stratégiát, amit letesz az új kormány asztalára. A húsipar versenyképessége a tét.