Jöttek! Láttak! Győztek?

Magyar élelmiszeripar EU-tükörben

Sajnálatosan kevés figyelmet kapott az idei választási kampányban a hazai élelmiszeripar, az elmúlt két évtized kedvezőtlen változásai. Soka talán örülnek is, ha a politika minél távolabb tartja magát az ágazattól, és ez kívánatos is lenne, ha ugyanakkor az egész agrárium nem kapcsolódna szorosan kormányzati stratégiákhoz, támogatási és szabályozási kérdésekhez. Európában, és egyre inkább itthon is.

Piaci sokkhatás

Bár a médiában nem kapott teret, az Európai Tanulmányok Alapítványa felkérésére Szabó Márton kutató(Kopint-Tárki), Fórián Zoltán igazgató (Agrár Európa Kft.) és Éder Tamás elnök (Éfosz) március közepén egy panelbeszélgetésben a magyar élelmiszer helyzetét elemezte EU-tükörben.

A rendelkezésre álló adatok szerint az élelmiszeripari termelés volumene az elmúlt 10 évben 20 százalékkal csökkent. Belföldi eladások tekintetében 30 százalékos a visszaesés, ami azért is elgondolkodtató, mert a magyar termelők bővülő piacon veszítettek teret. Az export növekménye ugyanezen időszakban 18 százalék.

Az ágazat zsugorodását jelzi, hogy élelmiszer-ipari cégeink saját tőkéje ?-el csökkent, a külföldi tőke részesedése 63 százalékról 48 százalékra esett vissza. A külföldi tőke, ahogy megérkezett, úgy el is megy, és a helyére nem tud magyar tőke belépni.

A szakemberek megerősítették azt a széles körben ismert tapasztalatot, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk sokkolóan hatott az élelmiszeripar több területére. (A húsipart érintő hátrányokat már a csatlakozás évében, 2004. végén levélben jelezte a HDSZ az akkori kormányfőnek.) Utólag megállapítható, hogy a csatlakozás előtt egyes külföldi befektetők a vámok megkerülése miatt vettek magyar termelői kapacitásokat. A kelet-európai országok csatlakozása óta azonban elég egyik vagy másik országban termelni, attól függően, hogy hol kedvezőbb a támogatás és az adózás. Több év távlatából az is világos, hogy a csatlakozás előtt Magyarország protekcionista eszközökkel védte a piacait, az állam bürokratikus eszközökkel óvta meg a termelőket a versenytől. A mai napig érzékelhető, hogy az élelmiszeriparban a csatlakozás előtt nem volt erős adaptációs kényszer, megrekedt a piaci tanulás folyamata, a gazdasági szereplők között nem alakultak ki bizalmi- és tartós szerződéses kapcsolatok. Egy elkényelmesedett ágazat érkezett el az EU-csatlakozás küszöbéhez, ahol új játékszabályokkal találta szembe magát, hirtelen nagy lett a verseny, eljött az igazság pillanata. Miközben ömlött be a külföldi áru, és zavart termékpályák működtek.

A szakemberek azt is egyértelműen megfogalmazták: ma már világosan látszik, hogy az EU-bővítés legfőbb célja az európai belső piac bővítése volt, amit a régi tagok ügyesen megvalósítottak. Mostanra visszahúzódnak a magyar piacról a külföldi befektetők: jöttek, láttak, győztek. A világ élelmiszerpiacán végbemenő változások következtében az európai cégekre is rosszabb idők járnak. A globális tendenciák azt mutatják, hogy az Európai Unió élelmiszeripara pozíciókat veszít a világ más térségeivel szemben. A magyar termelők Európában, az európai cégek pedig a többi kontinensen veszítik el a piacaikat.

A magyar élelmiszeripar zsugorodása a foglalkoztatási adatokban is megfigyelhető, egyre kevesebb embernek tud munkát adni az ágazat. 2002. óta 25 százalékkal kevesebb embert foglalkoztatnak a hazai élelmiszeripari cégek, a munkavállalóik száma 100 ezer alá esett. Várhatóan tovább csökken a vállalkozások száma is.

„Magyar csoda”

A húsipart illetően a szakemberek kiemelték, hogy a felelős kormányzati tényezők az agrárium támogatása során elhanyagolták az állattenyésztést. A hatósági ellenőrzés és szabályozás során késve reagáltak az országot elárasztó gyenge minőségű árudömpingre. Az ÁFA emelését szakszerűtlenül végezték el. Mindezek következtében nagy teret nyert a fekete kereskedelem, ami torzítja a piaci versenyt, nehéz helyzetbe hozza a húságazat legális szereplőit. Különös „csodája” a magyar húsiparnak, hogy külföldön a nagyüzemek vágják le a sertéseket, nálunk egyre többet a kicsik. Ez a folyamat a nagyüzemek bedőléséhez vezethet.

A tennivalókról szólva elhangzott, hogy a húsipar szempontjából elengedhetetlen a támogatási prioritások átrendezése, több forrást kell biztosítani az állattenyésztésnek és a feldolgozó üzemeknek. Elengedhetetlen a tartós szerződéses kapcsolatok kialakítása, akár állami segítséggel is. A hazai és a külföldi fogyasztók tekintetében egyaránt meg kell őrizni az ágazat elkötelezettségét a minőségi élelmiszer-termelés mellett. Csökkenteni kell a hústermékek forgalmi adóját. és vissza kell szorítani a fekete kereskedelmet.

A panelbeszélgetés részvevői, köztük a szakirányításban, külkapcsolatokban és a kereskedelemben dolgozó szakemberek felvetették, hogy nagyon fontos a termékfejlesztés, a jó marketing és a fogyasztói igények kielégítése. A magyar agráriumnak van jövője, de a nagytáblás növénytermesztés egyoldalú favorizálása lehetetlen helyzetbe hozza az egész szektort. Hosszú ideje megoldatlan az élelmiszeripar képviselete az ágazati politika alakításában, az agrártárca mint „parasztminisztérium” működik. Világos stratégiára van szükség, amely átfogja az egész szektort és irányt ad a kibontakozásnak. Figyelembe kell venni, hogy a társadalomban jelentős szakadás következett be az elmúlt időszakban, a fogyasztó igények és jövedelmek szétágazása differenciált megoldásokat kívánnak a termelési és kereskedelmi politikában. A rendszerváltozás óta hosszú utat tett meg a hazai élelmiszeripar, nagy átalakuláson ment át , de megpihenni nincs idő.