Focim Hazai és nemzetközi összefogással a húsos érdekekért

Beszélgetés Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

Hogy áll most a húsipar, elsősorban szakszervezeti oldalról vizsgálva ezt a fontos élelmiszeripari területet?

A húsipar hosszú évek óta nehézségekkel küzd, most, 2010 tavaszán válságos helyzetűnek minősíthető a szakma, és ez a körülmény kedvezőtlenül hat a szakszervezetre, a munkavállalói érdekvédelemre is. A húsipar továbbra sem mozog felmenő pályán, de egyes ágazatokhoz viszonyítva elég jól viseli a válságot. Az árakat vizsgálva persze megállapítható, hogy változatlanul rosszul állunk. A kereskedelmi láncok gazdasági erőfölénye egy jottányit sem csökkent. Mire gondolok? Nagyon nehéz érvényesíteni a termelői árakban a felmerülő költségeket, amelyek jogosak lennének. A húsiparnak akkor lehet jövője, ha jobban érvényesíti érdekeit. Arra gondolok például, hogy a kereskedelmi láncok befogadjanak olyan jogos követeléseket, mint az inflációkövetés.

Hogyan hat a válság a munkavállalói bérekre?

Ilyenkor tavasszal zajlanak a szakmában a bértárgyalások, a szociális jóléti juttatásokról történő egyeztetések, amelyeket esetenként kiegészít - nem minden vállalatnál - a kollektív szerződés megújítása.

Tavaly a szakszervezet nagyon toleráns volt a munkáltatókkal szemben, éppen a krízisre való tekintettel. Valóságos béremelés nem igazán történt a társaságoknál. Különböző címen próbáltunk dolgozóinknak jövedelmet biztosítani, de valóságos, érzékelhető jövedelemnövekedés a cégek többségénél nem volt.

Idén úgy indítottuk az évet, hogy szerettük volna, ha ez a magatartás változik. Hiszen azt is látjuk, hogy a nehézségek ellenére a cégtulajdonosok nem kívánják a cégeiket eladni, és nem próbálnak az iparból kivonulni, tehát összességében vizsgálva: mégis érdemes a tőkét az ágazatban bent tartani. Vannak cégek, amelyek még arra sem hajlandók, hogy javaslatot adjanak a béremelésre.

A húsiparban kialakult az a gyakorlat, hogy a ,,bérfejlesztési év” április1-től a következő év április1-ig tart. A szakszervezet erre alapozva általában bruttó 6,5%-os bérfejlesztést javasolt tárgyalási alapként a cégeknek, amely a két évet alapul véve tulajdonképpen egy inflációkövető ajánlat. Valójában a szinten tartásért harcolunk, mert a nettó bérfejlesztés tekinthető csak plusz jövedelemnek. Javaslatainkat mindig az előző év végén küldjük el a vállalatok vezetőinek, hogy legyen idő az esetlegesen többfordulós tárgyalásokra. Most is így történt.

Hány cégről van szó?

Tizenhárom vállalkozás tartozik a mi körünkbe. Idén nemcsak a bérekről, hanem két cégnél a kollektív szerződésről is tárgyalunk. Az egyik helyen megszűnt a kollektív szerződés, mert jogutódlással egy új cégbe mentek át az emberek, ilyenkor csak egy évig marad érvényben a régi szerződés. A másik cégnél pedig július 1-jén vesztik hatályukat a régi kollektív szerződések, mert akkor szűntek meg beolvadással a régi cégek. Új szerződéseket kell kötni, igyekszünk a régi kondíciók mentén tárgyalni és megállapodni. Összefoglalva: küzdelmet folytatunk a béremelésekért és küzdünk a régi kollektív szerződésekben szerzett jogok, vívmányok megőrzéséért.

Kiadtunk egy közleményt március 12-én, amelyben jeleztük, hogy az országos sztrájkbizottság felállt. Március végén pedig hozzájárultunk, hogy alapszervezeteink helyi sztrájkbizottságokat hozzanak létre. Ha sikertelen tárgyalások lesznek, akkor a következő lépésként megkérdezzük az érintett dolgozókat egy esetleges sztrájkról. Ha vállalják tagjaink a nyomásgyakorlás legkeményebb eszközét, akkor megnyitja szakszervezetünk a sztrájktörvényben előírt hétnapos kötelező tárgyalási időszakot, amely alatt már egy alkalommal 2 órás figyelmeztető sztrájkot lehet szervezni!

Tehát sztrájkhelyzet van?

Igen. Kemény harcot folytatunk a bérekért. Egyébként az elmúlt 15 évben több sztrájk is volt a húsiparban, amelyeket a sajtó is mindig nagy érdeklődéssel kísért. A tapasztalatunk az, hogy a 2 órás figyelmeztető sztrájkot követően a szakszervezet többnyire elérte a céljait.

Térjünk át a nemzetközi ügyekre. Mi a tapasztalat ezen a területen?

Az elmúlt két év eléggé mozgalmas volt számunkra nemzetközi téren. Önálló tagja lettünk az IUF-nek, az élelmiszeripari szakszervezetek világszövetségének. Minden olyan akcióban, amely csatlakozásunk óta történt nemzetközi szakszervezeti vonatkozásban, részt vettünk. Például támogattuk az angol kollégákat a Marc & Spencer multinacionális lánc ellen vívott akciójukban, ennek a multi cégnek van élelmiszeripari része is. Részt vettük a TESCO ellen folytatott akciójukban, támogattuk az IUF Nespressure kampányát, amely a NESTLE multinacionális konszern munkavállaló-ellenes magatartása ellen irányult.

Tagjai vagyunk egy európai húsipari együttműködési hálózatnak az EFFAT keretében. Az együttműködést a jelentősebb húsiparral rendelkező országok hozták létre. Az EFFAT októberi kongresszusán az a megtiszteltetés és bizalom érte a HDSZ-t, hogy megválasztottak az Alapszabály Bizottság elnöki tisztségére. Emellett tagja vagyok az EFFAT Élelmiszeripari Szektor elnökségének is.

Most készülünk a 2010. május elején, Budapesten tartandó Élelmiszeripari Szektor közgyűlésére. A rendezvény mottója: „Fellépés a nem legális foglalkoztatás ellen”. Ez a jelenség sajnos a húsiparon belül is jelen van. Közép- és Kelet-Európából sok szakember megy Európa nyugati felére dolgozni - köztük magyar állampolgárok is. Ezek egy része nem éppen legális csatornákon kerülnek kapcsolatba a külföldi munkaadóval, ennek megfelelően a bérezésük is elmarad a legális átlagtól.

Az EFFAT emellett figyelemmel kíséri az agrárpolitikát is a szervezet mezőgazdasági szektorán keresztül. Ebben a munkában mi is részt veszünk. Elmondjuk a véleményünket, így próbáljuk irányunkban befolyásolni a döntéseket. Kiemelt program még az élelmiszerbiztonság és a fogyasztóvédelmi program. A már említett budapesti közgyűlésnek két magyar előadója is lesz: dr. Bánáti Diána, a Központi Élelmiszerkutató Intézet főigazgatója, aki az EFSA azaz az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság elnöke és Éder Tamás, az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetsége elnöke, és a CLITRAVI, a Húsfeldolgozók Európai Szövetsége alelnöke is.

Mostanában sok szó esik az elmúlt húsz évről, hogyan látja a társadalmi-gazdasági változásokat szakszervezeti nézőpontból?

Húsz évvel ezelőtt, 1990. márciusában jött létre az MSZOSZ, amelynek a HDSZ is alapító tagja. Az évforduló alkalmat ad a számvetésre. Mi kb. 28 ezer szakszervezeti taggal léptünk be a szövetsége, az iparban dolgozók létszáma akkor 36 ezer volt. Ma az ipar létszáma kevesebb, mint 7 ezer és ennek kb. a fele szakszervezeti tag. Összehasonlítva más területekkel, a mi 50%-os szervezettségünk jónak nevezhető, de látszik, hogy arányaiban csökkent a két évtizeddel korábbihoz képest. Megjegyzem, hogy a magyarországi átlag ennél jóval alacsonyabb. Ezek a számok jól szemléltetik a mozgalom helyzetének alakulását. Összességében az országban mintegy 1,5 millió munkavállaló veszítette el a munkahelyét, és ezeknek a zöme vélhetőleg szakszervezeti tag volt.

A mi esetünkben is látszik a negatív változás, de a legnagyobb baj, hogy húsz év alatt szinte eltűnt a húsipar és vele együtt szinte eltűntek a szakmunkások az iparból! Átalakult a foglalkoztatási szerkezet, a termelői szféra drámaian lecsökkent, és ennek hatására a verseny szférában a szervezettség is lecsökkent.

A rendszerváltáskor új szakszervezetek, szakszervezeti tömörülések jelentek meg, ezek azt hirdették, hogy itt is, mint a politikában, plurális modell kell. Ma Magyarországon hat szakszervezeti konföderáció van. Lényegében az átrendeződés közben szétforgácsolódott és meggyengült a szakszervezeti mozgalom. A hat tömörülés nézetkülönbségek miatt nem lép fel együtt, ami tovább gyengíti a mozgalmat.

Továbbra is nyitott kérdés, hogy mi volna a leghatékonyabb együttműködési forma. Úgy tűnik, hogy a plurális modell nem vált be, nem bizonyította a sikerét. Egy új- típusú együttműködésre van szükség, talán egyfajta laza együttműködésre egy-egy közös akció keretében. Azonban vannak pozitívumok is. Ilyen az Országos Érdekegyeztető Tanácsra vonatkozó törvény megalkotása, de említhetem a Szociális Párbeszéd Bizottságokra vonatkozó törvényt is.

Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ma globális világban élünk. Ebből következik, hogy új kihívásokkal kell szembe néznünk. A gazdaságot egyre nagyobb piaci szereplők befolyásolják, a szakszervezetek viszont ezer apró egységre szakadtak. Azt látni kell, hogy külön-külön senki sem erős és a mozgalom sem nyert általa.