Speciális igényű fogyasztók

Magyarországon a lakosság igen számottevő része szenved cukorbetegségben. A gyógyszerek rendszeres szedése mellett a diéta betartása határozza meg az életkilátásokat. A diabétesz gyakori melléktünete a lisztérzékenység, mellyel az amúgy is szigorú étrend még összetettebbé válik. Az érintett embertársaink speciális igényű fogyasztók.

A megfelelő élelmiszerek kiválasztása általában nem könnyű feladat a diabéteszes és lisztérzékeny fogyasztók számára, mivel a gyártók nem minden esetben törekednek arra, hogy bizonyos termékeikkel megfeleljenek a vásárlók speciális elvárásainak. Jóllehet, a diabetikus és gluténmentes termékek előállítása már nem csak „humanitárius” tevékenység, hanem komoly piaci előnyöket is jelenthet. Európa számos országában talán ezért már előrébb tart a szakma. Nemcsak modern ipari technológiával, de célirányosabb marketinggel is támogatják azt, hogy a diabéteszesek és lisztérzékenyek széles tömege is fogyaszthassa adott gyártó minél több termékét.

Azok, akik az előállítás során el akarják érni, hogy termékük gabonaféléktől mentes legyen, szaklaboratóriumi felszerelésre van szükségük, és szakembereket kell bevonniuk az egyes élelmiszerek glutén-tartalmának méréséhez, egyáltalán a glutén jelenlétének kimutatásához. A diéta lényege ugyanis, hogy csak olyan ételt szabad fogyasztani, amely a legcsekélyebb mértékben sem tartalmaz glutén tartalmú gabonafélét (búza, árpa, rozs és zab).

A lisztérzékenység nem betegség, hanem állapot. Nem igényel gyógyszereket, különböző kezeléseket, mégis közel olyan nehéz egy életen át kézben tartani, mint ha komoly betegség lenne. Azoknak az élelmiszereknek a kiválogatása, amelyek nem tartalmazzák a lisztérzékenyek számára veszélyes adalékanyagokat, sokszor nagyobb kihívást jelent, mint magának a diétának a betartása. Éppen ezért fontos lenne, hogy a hazai gyártók többsége betartsa az erre vonatkozó jogi előírásokat. Ez a saját érdekük is, mivel már nem csak a light termékeknek van vonzó képe, hanem az évről-évre sokasodó számú élelmiszer-allergiával élő fogyasztó számára speciálisan előállított készítményeknek is.

A húsok fogyasztása hozzátartozik a mindennapi étkezéshez, hiszen fontos alkotó eleme a táplálkozásnak. Mást jelent azonban egy cukorbeteg számára és mást a lisztérzékenységben szenvedő fogyasztóknak az, hogy milyen jellegű húskészítményt választanak a polcokról. A diabétesz fő elve a szénhidrát mennyiségének betartása, míg a coeliákia lényege a teljes gluténmentes étkezés. Ha a kettő együttesen jelentkezik, az kettős kihívást jelent.

A feldolgozatlan húsok természetesen nem jelentenek kockázatot. A belőlük készített konzervek és készítmények már annál inkább. Ha csak a szénhidrát, illetve cukortartalom a kérdés, akkor könnyű dolgunk van, hisz a csomagolás jelzi annak mennyiségét, vagy meglétét, ráadásul már számos tápanyagtáblázatban utánakereshetünk, hogy az adott készítmény átlagosan mennyi cukrot tartalmaz.

A lisztérzékenyek számára viszont nehezebb a választás. A csak színhúsból készült áruk (gépsonka, pármai sonka), a szalámi és kolbászféleségek (téliszalámi, paprikás szalámi, gyulai kolbász) szabadon fogyaszthatóak. Nehezebb feladatot jelentenek viszont azok a készítmények, melyek köztudottan kenyérféleségek felhasználásával készülnek. Ilyen jellegű termékek például a kenőmájasok, melyeken ritkán jelzik, hogy gluténmentesek és csak az összetevők elolvasása után dönthetünk arról, hogy megvesszük-e, vagy sem.

Mielőtt a speciális igényű vásárló bármilyen húskészítményt beletenne a kosarába, érdemes utánanézni, hogy az adott termék szerepel-e azon a listán, melyet a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete állít össze évről évre. Ez a lista tartalmazza az összes hazai gyártó termékét. A töltelékáruk (sertés-, marha-, szárnyas párizsi, virsli, krinolin, felvágottak) csak bizonyosan az engedélyező listákon szereplő gyártóktól fogyaszthatóak.

Több áruházban megfigyeltem, hogy a külföldről származó húsipari termékek legtöbbjén ékesen díszeleg már a jelzés, hogy gluténmentes (ilyen ismert gyártók többek között a Landhof, a Holzbauer, a Handl Tyrol, a Berger). Persze itt is vannak kivételek (Wiesbauer). Elismerésre méltó, ha az összetevők felsorolása után feltüntetik azt, hogy „glutént tartalmazhat” (pl. a Pick, a Délhús, a Gyulai Húskombinát, a Zimbo, a Sága termékei). Örvendetes hír, hogy a Toldi márkanevet viselő termékcsalád használja az egyezményes jelzést is. A felvágottak mellett érdemes szót ejteni még az előre pácolt, fűszerezett termékekről, melyeken gyakran hiányzik az egyezményes jelzés és a felhasznált fűszerek sem jelzik minden esetben a búzaszármazékokat. Itt is vannak kivételek (Valdorf).

Áldásos segítség lenne a lisztérzékeny embereknek, ha a hazai termelők is követnék a nyugati modellt, ahol egyértelmű jelzésekkel segítik a gluténmentes étkezést, illetve külön polcokon helyezik el ezeket a termékeket. Nem mellékesen az állam támogatást nyújt az előállításhoz, így nem kellene külföldről drágán behozatni.