HÚSOS 2008. XVI. évfolyam 5.szám
SZAK-
SZERVEZETI
ÉLET

Szervezettek a „kékgallérosok” Dániában

A Dán Élelmiszer- és Élvezeticikkipari Munkások Szövetsége (NNF), testvérszakszervezetünk, amely az élelmiszeriparban dolgozó munkavállalók nagyobb részét képviseli, 2008. szeptember 16-19. között Aalborg városban tartotta kongresszusát. A 29 ezer főt számláló szakszervezeti tagságot 311 küldött képviselte a tanácskozáson. A küldötteken kívül mintegy száz külföldről és belföldről meghívott vendég tisztelte meg részvételével a kongresszust.

A felszólalók között külföldi füllel is érdekes beszédet tartott a Dán Szociáldemokrata Párt elnök-asszonya és a helyi polgármester. Felszólalt Harald Wiedenhofer, az Európai Élelmiszeripari Szakszervezeti Szövetség (EFFAT) főtitkára, aki tartalmas elemzést adott a szakszervezeteket foglalkoztató legfontosabb problémákról. Kelet-európai szakszervezeti vezetőként figyelve a kongresszust, érdekes vonása volt a tanácskozásnak, hogy a küldöttek keményen politizáltak és határozottan kiálltak a szociáldemokraták támogatása mellett.

Ole Wehlast, az NNF elnöke a beszámolójában részletesen szólt a húsipar gondjairól. A Húsos olvasóinak meglepő lehet, hogy a világ legfejlettebb húsiparában is olyan változások zajlanak, amelyek kedvezőtlenül érintik dán kollégáinkat. A 29 ezres tagság döntő része ugyanis a húsiparból kerül ki, és hosszú évekig ez az iparág Dániában töretlenül fejlődött. Most viszont, ahogy a kongresszusi hozzászólásokból kiderült, csak az elmúlt négy hónapban 1500 húsipari munkahely szűnt meg, és néhány évvel ezelőtt Aalborgban bezárt az egyik legnagyobb vágóhíd is.

A nehézségek okai között említették a helyi bürokráciát és azt a tényt, hogy a termelést a legnagyobb húsipari cég, hasonlóan más versenytársakhoz, részben áthelyezi Dániából más országokba, többek között Németországba, Lengyelországba és olyan országokba, ahol könnyebben tud foglalkoztatni olcsó bérű, döntően kelet-európai munkavállalókat.

A húsipari bérek Európán belül Dániában a legmagasabbak, köszönhetően az NNF-nek, valamint a jól szervezett húsipari munkásoknak. Talán közismert, hogy a dán húsiparban az ún. „kékgallérosok” száz százaléka szervezett munkavállaló, szakszervezeti tag.

A küldöttek felvetették, hogy a dán gazdák nagy számmal adnak el vágósertést Németországba, mivel kilóként 1-2 koronával többet fizetnek érte, mint otthon. Az egyik hozzászóló azt mondta, hogy ahány disznó elmegy Dániából, annyi munkahely kerül veszélybe, szűnik meg.

A kongresszus elfogadott egy dokumentumot, amely a bevezetője szerint egy vízió, elképzelés az NNF jövőjéről. A tagsági megközelítés, valamint a professzionalizmus és a hatékony munka áll az új elképzelések középpontjában.

A kongresszus a szervezet 1980 óta viselt nevét is módosította az NNF logó megtartása mellett. Az új név: Élelmiszerszövetség NNF. A kongresszus jelmondata is sokatmondó, így hangzott: „a te munkád a mi felelősségünk”.

A szakszervezet rákényszerült a csökkenő taglétszám miatt egy erőteljes átszervezésre. Az eddigi 25 országos képviseleti iroda helyett a jövőben 7 regionális iroda foglalkozik a munkavállalók problémáival a koppenhágai központ mellett. A szervezetet ezen túl eggyel kevesebb alelnök és új összetételű vezetés irányítja.

A HDSZ nevében a kongresszusnak benyújtott néhány gondolatot dán nyelvre fordítva elolvashatták a küldöttek, amelynek egyik fontos üzenete volt, hogy kértük a dán kollégákat, próbálják meggyőzni a Vágóhídi Munkáltatók Szövetségét, a CLITRAVI tagszervezetét, hogy támogassa az EFFAT és a CLITRAVI között kezdeményezett és kialakuló szociális párbeszédet.

Kapuvári József