Élelmiszer-ipari stratégia

A romló helyzetből csak összefogással lehet kijutni

A magyar élelmiszeripar középtávú stratégiájáról készített tanulmányt Fórián Zoltán és Tóth Péter, az Agrár Európa Kft. vezetői, számos szakember közreműködésével. A szerzők egy tavaly őszi ágazati tanácskozáson született kezdeményezés alapján vették számba az ágazat helyzetét és kilátásait.

A szerzők a bevezető sorokban megállapítják: az elmúlt mintegy 10-15 évben a magyarországi élelmiszeripar kevés sikerélménnyel gazdagodott. Különösen igaz ez az EU taggá válásunk óta eltelt időszakra, amit nyugodtan nevezhetünk a csalódások, a piacvesztés idejének. A helyzet kialakulása csak részben indokolható rajtunk kívül álló tényezőkkel, mint ahogy az előttünk álló évek lehetőségeinek kiaknázása is az élelmiszeripari vállalkozásokon múlik leginkább. Nem titkolják, hogy aktivizálni szeretnék a kollégákat, mikor azt írják a stratégiáról, hogy reményeik szerint hivatkozási alappá válik, arra fogja bátorítani a mezőgazdasági termékpálya többi szereplőjét, az egyes szektorokat és szakágazatokat, hogy lerakják, megfogalmazzák saját stratégiai elképzeléseiket.

Sürgőssé vált a beavatkozás

A tanulmány lényegében a külföldi áruk visszaszorítása, a hazai lakosság hazai áruval történő ellátása érdekében állami beavatkozást sürget, hogy az évek óta tartó kedvezőtlen piaci folyamatok megváltoztathatók legyenek. Beavatkozás nélkül ugyanis a szerzők szerint a termelési költségek emelkedése továbbra sem hárítható tovább a kereskedelem felé. Jövedelmezőség hiányában pedig az élelmiszeripari vállalkozások csődje felgyorsul. Csökken az élelmiszeripari termelés, ami maga után vonja az élelmiszeripari foglalkoztatottak számának csökkenését is. Mindezen túl az ország még kevésbé lesz független, élelmiszerbiztonsági kockázataink hatványozódnak, egész szakágazatok tűnhetnek el kultúrájukkal, alapanyag hátterükkel együtt.

- Itt nagyon konkrétan tesszük fel a kérdést - írja a szerzőpáros: vajon néhány kereskedelmi lánc, vagy az egész mezőgazdaság és az élelmiszeripar védelme képezi inkább a kormányzat érdekét? Akár társadalmi, akár költségvetési hatásukat vetjük össze, utóbbiak jelentősége messze meghaladja az előbbiekét! Hozzáteszik: itt az ideje, hogy a piac diktálta alkalmazkodást az élelmiszeripar saját stratégiája váltsa fel. Ehhez kezdeményezni kell, hogy az élelmiszerlánc a kor igényeinek megfelelően szerveződjön újjá. Ez alatt nem csak az élelmiszerbiztonsági, hanem az együttműködési, a fejlesztési, a hatékonysági és etikai vonatkozások is értendők.

Nemzetközi kitekintés alapján a szerzők megállapítják, hogy mértékadó nemzetközi előrejelző műhelyek szerint a mezőgazdasági termékek áremelkedése az elkövetkező években folytatódik. A folyamat az idén és az előttünk álló 1-2 évben lesz gyorsabb ütemű, majd lelassul, ahogy a kínálat felveszi a lépést a kereslet emelkedésével. Középtávon a sokk, amit napjainkban a bioüzemanyagok termelése okoz, enyhülni fog. A tavalyi áremelkedési ütem nem ismétlődik meg a mezőgazdasági termékeknél, de az élelmiszerekbe való leképeződésük még csak most kezdődik. A fogyasztói árakig az egyes piacokon és termékeknél eltérő ütemben és mértékben fognak eljutni az áremelkedések. Ennek megfelelően az inflációs hatások is eltérőek lesznek.

Közvetlen környezetünk, az Európai Unió tekintetében emlékeztetnek arra, hogy Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Spanyolország élelmiszeripara a legnagyobb. A magyarországi élelmiszeripar a kisebbek közé tartozik az EU-ban. Sajnos csak forgalom-csökkenésben tartozik az élmezőnybe. A foglalkoztatottak számának csökkenése általános jelenség. Az adatok azt is alátámasztják, hogy a magyarországi élelmiszeripar állapota volt a leggyengébb az Európai Unióhoz történt csatlakozáskor. Ez azt jelenti, hogy kiszolgáltatottságunk fokozott volt és jelenleg is az, így piacvesztésünk is a legnagyobb, helyzetünk a legrosszabb.

Érdekes megállapítása szerzőknek, hogy az Európai Unió élelmiszeripara a miénkhez hasonló problémákkal küzd. A kereskedelmi láncok üzletpolitikája miatt minden tagállamban szenvednek, bár nem egyforma mértékben. Az alapanyag áremelkedések és a világpiaci nehézségek szintén általánosak. A fenti mutatók egyértelművé teszik, hogy az öreg kontinensen működő élelmiszer-feldolgozók növekedési lehetősége sokkal inkább az „egységes belső piacon” van, mint a világpiacon. Ez az Európai Unió bővítésének egyik mozgatója, és sok mindenre magyarázatot ad, akár ami a mi csatlakozási szerződésünkben foglaltakról, akár a csatlakozásunk óta történtekről.

Emberi tényezők, érdekképviselet

A tanulmány nagy figyelmet szentel az élelmiszeripar versenyképességének, a kereskedelmi láncok üzletpolitikájának és a fogyasztói magatartás változásának. Emellett érdekes megállapítást tesz a hazai menedzsmenttel kapcsolatban is, különös tekintettel a hazai élelmiszeripar privatizálásával összefüggő jelenségekre. Megállapítják a szerzők, hogy a hazai kézben maradt vállalatok vezetői székébe jellemzően az új főtulajdonos került. Az akkor kialakult egyszemélyes, kézi vezérlésen alapuló irányítási módszerek messze túlhaladottak, s ma már egyértelmű gátjai a cégek fenntartható fejlődésének. A napi működés ugyanis olyan szinten köti le ezen vezetők kapacitásait, hogy nem marad energiájuk a stratégiai döntések megalapozására. A személyeskedések, az együttműködésre való hajlandóság hiányosságai, az államra, mint gondjaim megoldójára való tekintés, a szerzés és a kezdeti működtetés sikerélménye miatti túlzott önbizalom mind-mind ennek a következménye.

Ha már az emberi forrásnál tartunk, a tanulmány rövid fejezetet szentel az emberi tőkének, mint a magyarországi élelmiszeripar egyik legfontosabb erőforrásának. Kiemeli: a szakképzett és motivált munkaerő kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen. Ezért az élelmiszeripar központi feladata a munkaerő megőrzése, képzése. Ez a tevékenység minden szinten, a betanított munkástól az első számú vezetőig, az érdekképviselőig átgondolást igényel. Éves képzési terveket kell összeállítani és megvalósítani, fontos az élelmiszeripar oldaláról is kezdeményezni a szakképzési rendszer fejlesztését mind a szakközépiskolák, mind a felsőoktatás területén.

Érdekképviselet tekintetében elemi igazság, hogy a magyarországi élelmiszeripar a romló helyzetéből csak nagyobb összefogással tud kijutni. Erőt kell mutatni - hangsúlyozzák a szerzők - minden irányba, hogy az ágazat érdekei érvényre jussanak. A belföldi piac védelme, a hatósági hozzáállás javítása, szimpátiájának elnyerése, a feketegazdaság visszaszorítása, a kereskedelmi láncokkal való együttműködés javítása, mind-mind olyan területek, amelyeken a siker eléréséhez a szervezettség növelése szükséges. A stratégia része tehát, hogy az élelmiszeripar vállalkozások legyenek tagjai a szakágazati szervezeteknek, azok pedig az élelmiszeripari szövetségnek. A szervezettség növelése lehetőséget ad arra, hogy az érdekképviselet megfelelően befolyásolja a folyamatokat, hatékonyan lobbizzon.

Lépések, intézkedések

A Kormány asztalára egy intézkedési csomagot tesznek a stratégia készítői, abból kiindulva, hogy az ország élelmiszerrel való minél magasabb fokú (ön)ellátása nemzetpolitikai ügy. Kormányzati szintű elkötelezettséget várnak el öt területen:

1. A hatályos törvények betartásának kikényszerítése terén.

A feketegazdaság minél kisebbre szűkítése, az élelmiszerek 20 százalékos általános forgalmi adó szintjének jelentős csökkentése, a jogbiztonság növelése, a szerződéses fegyelem javításában. Érvényt kell szerezni a 2003. évi XVI tv. beszerzési ár alatti értékesítési tilalma és a fizetési határidők betartására vonatkozó rendelkezéseinek. Ide kapcsolódik a dömpingár kérdésének szabályozása is;

A versenytörvény és a kereskedelmi törvény módosítása.

2. A központi elvonások mérséklése.

A bérekhez kapcsolódó magas kifizetői közterhek, elvonások csökkentése. A nyereségadó csökkentése, műszaki fejlesztések ösztönzése (amortizáció elszámolások). Kiszámíthatóság a jogszabályi környezetben! Adókedvezmény közösségi marketing hozzájárulásra.

3. Intézményfejlesztés, támogatások.

Javasolják egy úgynevezett „szakigazgatási járulék” kivetését. Munkahelymegőrző támogatás, képzési támogatások. Az ITDH működésének hatékonyabbá tétele. A kutatás és fejlesztés támogatása.

4. Felnövekvő nemzedékek

A felnövekvő nemzedékek helyes étkezési szokásainak kialakítása már a bölcsődés kortól kezdve egy ilyen irányú nemzetpolitika iránti igényt vet fel.

5. Paripát, fegyvert a fogyasztóvédőknek!

Jogszabályi és anyagi támogatást, elrettentő szankciókat! Javasolják a működési engedélyek visszavonását, mint szankciót alkalmazni az elrettentés eszközéül.

Sajnos a stratégiában kevés olvasható egyes szakágakról, amit a hiányosságának tartunk. Keveset tudhatunk meg belőle a közvetlenül a húsiparról. Igaz, tegyük hozzá magyarázatként, a szerzők szerint a szakágak feladata lenne az önálló stratégiájuk elkészítése. Hát, itt a feladat a húsipar vezetői előtt.