A húsipar a főállatorvos szemével

- Beszélgetés Dr. Süth Miklós szakállamtitkárral

Dr. Süth Miklós főállatorvos, az agrártárca szakállamtitkára munkája során rendszeresen találkozik a magyar húsipar termékeivel, jól ismeri az ágazat helyzetét, szereplőit. Nyilvánvaló, a nyilvánosság előtt gyakran szereplő, rokonszenves, fiatal szakemberben a benyomások alapján kialakult egy kép a szakmáról. Erről kérdeztük április elején a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkárát hivatali szobájában.

- Hogy néz ki a hazai húsipar a főállatorvos szemével?

- Nagyon nehéz helyzetben vagyok a választ illetően, mert a húsiparról csak érzelmekkel telítetten tudok gondolkodni, miután egy húsiparos családban nőttem fel. Természetesen az ember szakmai kérdésekben a legmesszebbmenőkig megpróbálja az emócióitól függetleníteni magát, de ez nem könnyű. Furát fogok mondani: szomorú vagyok. Nagyon szomorú vagyok a jelenlegi helyzet miatt. Főként azért, mert azt látom, hogy a húsipar szereplőinek a jelen pillanatban nem a húsipari szakma lehetőségeit kell megvalósítani, hanem kifejezetten gazdasági hasznot kell a húsfeldolgozásból kihozniuk. Azaz nem termékfejlesztésre, nem a fogyasztók igényeinek a kielégítésére, hanem gazdaságossági számításokra, egy nehéz piaci helyzet kezelésére kell fókuszálniuk.

Szakmailag a főállatorvosi tevékenységem és az élelmiszerlánc felügyeleti szakállamtitkárságból adódó feladataim révén, tehát két irányból is kötődöm a húsiparhoz. Természetesen a felügyeleten keresztül rendkívül sok és érdekes információm van arról, hogy mely üzemekben, milyen higiéniai körülmények között, milyen minőségű- és milyen biztonságú élelmiszereket állítanak elő. Azt gondolom, hogy a Magyarországon előállított termékek a mai napig fel tudják venni a versenyt a világban bárhol előállított termékekkel. Biztos sokan itt felkapják a fejüket, akik olvassák a lapot, és azt mondják, ha jó néhány évvel korábban, évtizedekkel ezelőtt néztem volna meg ennek a húsiparnak a termékeit, akkor ma kevésbé lennék elégedett. A régebbi időkre visszatekintve arra a következtetésre kellene jutnom, hogy eltűnt, elveszett valami az utóbbi időkben, ami a magyar húsipart még inkább a világ élvonalába helyezte.

- Régi szép idők, megszépítő messzeség. Melyek a realitások?

- A húsipar - hatósági állatorvosi szempontból - azért is nagyon fontos ágazat, mert Magyarországnak egy olyan példaértékű gazdasági ágazata, amely a nemzetközi kereskedelemben nagyon fontos helyet foglal el. Növeli Magyarország és a hazai élelmiszer- előállítók, valamint a hatósági garanciarendszer presztizsét. A húsiparban szerencsére még mindig vannak olyan vállalkozások, amelyek révén jelen vagyunk Amerikában. Ez büszkeséggel tölthet el bennünket, mert ezzel azt tudjuk elérni, hogy a magyar termék nemcsak Amerikába, hanem a távol-keleti országokba is el tud jutni. Ezek a piacok ugyanis nagyon nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az amerikai hatóság milyen véleményt formál a magyarországi hatóságok munkájáról, az itt lévő élelmiszeripari termelésről, és azon belül is a húsiparról.

Magyarországnak van egy másik stratégiai partnere is a húsipar szempontjából: az orosz piac. Ma már ez egy rendkívül igényes piac, tehát az igényeket megfelelő színvonalon kell kielégíteni. Gazdaságunknak nagyon fontos, hogy elmondhassuk: mind a tőlünk nyugatra, mind pedig a tőlünk keletre lévő meghatározó tényezők irányába olyan termékkört tudunk előállítani, amelyet igényel az ott lévő piac, megvásárolnak az ott lévő fogyasztók. Tehát a húsiparral tudjuk azt példázni, hogy Magyarországon van olyan iparága, és megfelelő hatósági garancia-rendszere, amelyik biztonságot, megfelelőséget, partnerséget tud kezdeményezni a gazdasági kapcsolatokban.

- Milyen garanciákat biztosít a hatóság?

A nehézségek és problémák sajnos manapság hatványozottan jelentkeznek. Komoly változásokon ment keresztül a húsipar, de az ágazat még mindig keresi a helyét, a lehetőségeit. Mindenek előtt megpróbáljuk megőrizni az élelmiszerhez, magához a termékhez való kötődésünket. És ha már a termékhez való kötődésről beszélek, akkor elmondom, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti szakállamtitkárságon belül működik az Élelmiszeripari Osztály, amely a Magyar Élelmiszer Könyvön keresztül az ipar képviselőivel közösen próbálja az ágazatban, az ágazatból kikerülő termékeknek a minőségi paramétereit szabályozni. Ez azért fontos dolog, mert e felügyeleten keresztül is le lehet mérni, hogy éppen hol tart az iparág. Itt is ugyanazokkal a vegyes érzésekkel birok. Azaz vannak egyrészt olyan termékek, amelyek megőrizhetik azt a minőségi elvárásokat, amelyek hosszú-hosszú évek alatt kialakultak. Szomorúságot azért érzek viszont másfelől, mert nagyon sokszor merül fel a kérdés, hogy azokból a termékekből, amelyekből a piac a legtöbbet igényli, szabad-e Magyarországnak bizonyos kérdésekben magasabb minőségi előírást rögzíteni a Magyar Élelmiszer Könyvben, mint a körülöttünk lévő országokban, vagy a piacon lévő versenytársaknál? Ha csak magát, a húsipart önmagában a termékéért nézem, egyértelmű a válaszom, hogy nem szabad. A magyar termékeknek pont az az ereje és előnye - hangsúlyozzuk állandóan -, hogy magasabb fogyasztói igényt tudnak kielégíteni. Ha viszont a gazdaságosságot és a hozzá kapcsolódó sokkal szélesebb hátteret vizsgálom, akkor más a helyzet. A húsipar érdekvédelmi szervezeteinek, szakmaközi szervezeteinek a kezdeményezésére el kellett gondolkodnunk azon is, hogy vannak olyan termékek, amelyeket a piaci verseny miatt a magyar élelmiszer könyvi szabályozásból ki kellene, hogy emeljünk.

- Itt látok egy általános ellentmondást. A szakma a gazdasági nehézségek ellenére is elkötelezett a minőségi termékek mellett, általában a minőség mellett. A fogyasztók számára viszont a minőség mellett egyre inkább előtérbe kerül, hogy a termék mennyibe kerül. A tisztiorvos tulajdonképpen a szakma és a fogyasztók között áll bizonyos tekintetben. Jól látom?

Abszolút így van. Valóban a főállatorvosi tevékenység olyan feladatot ró a hatóság vezetőjére, hogy meg kell próbálnia csökkenteni azt az aszimmetriát, amely a bizalmi termékeknél jelentkezik. Az információval rendelkező gazdaságot valahogy balanszíroznia kell. A legtöbbet a termékről maga az élelmiszervállalkozó, az élelmiszer előállítója, a húsipar tudja. Az iparos tudja, hogy valóban miből, milyen terméket állít elő, és arra megfelelő büszkeséggel tud-e gondolni. A fogyasztó teljes mértékben kiszolgáltatott, legfeljebb annyit tud, amennyit lát. Azaz, hogy egy termék hogyan jelenik meg, milyen formája van, milyen a színe, az illata, milyen az állaga, ha a kezébe fogja, ennyire képes a fogyasztó. Legfeljebb még annyit tud, hogy elolvassa a jelölésen talált paramétereket. Viszont látványként is, a feliraton is előfordulhatnak olyan elemek, aminek nem mindig lehet hinni. Azaz bízni kell abban, hogy amit ő leemel a polcról, az valóban az, amit mondanak róla.

A másik oldalon a hatóságnak van még információja - és ebben az aszimmetriában egy balanszírozó szerepe - ahogy említettem. Nekünk a hatósági ellenőrzések kapcsán rendkívül komoly, hosszú évtizedre visszanyúló adatbázisunk van, hogy honnan, milyen termék, milyen biztonsággal, milyen minőségben került ki. Vannak visszajelzések a fogyasztótól is, hogy mi az, amit elvár a magyarországi hatóságtól, mit vár az állami garanciától, hogy mit biztosítsanak a számára.

- Kérem, beszéljen arról, hogy az utóbbi időben a hatóság elég határozottan lépett fel az illegális piaci szereplők ellen, a húsiparban is meglévő feketegazdasággal szemben.

- A feketegazdaság közös ellensége mindegyikünknek. Legyünk az élelmiszerlánc fogyasztói, vállalkozói, vagy legyünk az élelmiszerlánc ellenőrző hatósága. A hatóságnak kifejezetten a legális vállalkozások normál üzemmenetének a folyamatos kontrollja a feladata, hogy bizalmat tudjon sugározni a fogyasztók irányába, jelezni, hogy minden rendben van. Mostanában a hatóságunknak egy nagyon komoly új feladata jelentkezett. Azok ellen kell küzdeni, akik vétenek a legális gazdaság szereplői ellen, akik különböző megfontolásból fellépnek a fogyasztók, a vállalkozók és a hatóságok ellen. Ebben a harcban megpróbálunk minden eszközt felhasználni. Szoros együttműködést alakítunk ki a szakmaközi szervezetekkel, de akár egy-egy vállalkozással is. Tehát az sem ritka, hogy egy-egy húsipari vállalkozáson keresztül jutunk el az illegális és a fekete gazdaság szereplőihez. Továbbá az sem ritka szerencsére ma már, hogy a fogyasztó is bizalommal fordul hozzánk.

A feketegazdaságnál soha nem lehet tudni, hogy egy termék egyszerűen csak elkerülte az adózási, a higiéniai előírásokat, vagy rejt-e esetleg biztonsági kockázatot is. Ebből a szempontból a mi tapasztalatunk az, hogy van egy kis javulás. Az első időszakban kifejezetten olyan nagyvállalkozásokat találtunk a feketegazdaságban, akik mondhatom azt, hogy iparszerűen űzték a tevékenységüket. Azokat a szereplőket, akik nagyok voltak, azt remélem, hogy talán már utolértük. Most ezt a tevékenységet próbáljuk kiterjeszteni, hogy a kisebbeket, valamint a szürke vállalkozásokat is megpróbáljuk visszaszorítani. Az Új rend és szabadság program keretében a társhatóságok együttműködése sokat segített nemcsak élelmiszerbiztonsági, hanem egyéb tekintetben is. Egy munkaügyi ellenőrzés, ha az egy fekete-vállalkozónál van, ugyanolyan fontos eredményt hoz élelmiszerbiztonsági szempontból, mint esetleg egy élelmiszerbiztonsági leleplezés munkaügyi szempontból. Ezek nem elválaszthatók egymástól, bármelyik hatóság eredményt tud produkálni, azzal fehéredik a gazdaság. Szóval én azt gondolom, hogy van változás, viszont nagyon hosszú út áll még előttünk.

- A húsipari szakmai érdekképviseleti szervezetek támogatják a főállatorvos munkáját? Nemcsak a munkáltatókra, de a munkavállalói szervezetekre is gondolok, mivel a szakszervezetnek is lehet ebben szerepe.

- Én azt gondolom, hogy folyamatosan egyeztetnünk kell egymással annak érdekében, hogy ismerjék a közös célt. Ma még nem jutottunk el odáig, hogy a szakmai szervezet mellett esetleg a munkavállalói oldal képviselői is megfogalmaznák, hogy a feketegazdaság elleni küzdelmünk milyen pozitív hatást gyakorol például a foglalkoztatásra.

- Végső soron pedig foglalkoztatásról van szó.

- Alapvető foglalkoztatási kérdés. Én azt gondolom, hogy aki a feketegazdaságban fekete munkaerőként kerül alkalmazásra, és még egy aktív életkorban lévő személy, annak azzal is számolnia kell, hogy a saját egészségbiztosítását, a nyugdíjbiztonságát veszélyezteti ezzel. Nem vagyunk ma még abban a helyzetben, hogy egy szakminisztériumnak, és azon belül egy szakterületnek a munkatársa egy másik rendkívül fontos véleményformálóval ebben a kérdésben már tudott volna egyeztetni. Egy nagyon érdekes dolgot vet fel a kérdés. Igen, lehet, hogy akár ezt a párbeszédet is el kell kezdeni, mert nagyon sok információt kaphatunk arról, hogy a fekete vagy a szürke gazdaságban a szakszervezetnek milyen lehetősége van az élelmiszerlánc biztosítása szempontjából.

- Köszönjük a beszélgetést.