Készül az ágazati kollektív szerződés

Bérben és juttatásokban is felzárkóztatás a cél

Élénk visszhangra talált a hazai húsiparban annak híre, hogy végre konkrét kilátás van a munkavállalók és a munkáltatók képviselői közötti megegyezésre egy ágazati kollektív szerződés elfogadásában, amely egységesen rögzítené az iparág foglalkoztatási szabályait. A még 2006-ban megalakult Húsipari Ágazati Párbeszéd Bizottság keretében, a HDSZ részéről Kapuvári József, a Magyar Húsiparosok Szövetsége (Hússzövetség) részéről pedig Éder Tamás vezetésével aktívan dolgozik mindkét fél a szerződés előkészítésén. A szakszervezet részéről Golhovics Gábor (Szeged), Vida Kálmán (Kaposvár) és Pászli Tibor (Kapuvár) a bizottság tagjai, akik a dokumentum kidolgozásán fáradoznak. Előző számunkban Golhovics Gábort, most Pászli Tibor véleményét kérdeztük.

Elengedhetetlen az összefogás

- Mivel az utóbbi időben többen is megállítottak az iránt érdeklődve, hogy miket tartalmaz majd, s mikor készül el az ágazati kollektív szerződés, kézzelfogható a közös aggódás a szakma iránt és a készség is arra, hogy összefogással segítsük a szükséges kilábalást - mondta Pászli Tibor, a Kapuvári Hús Zrt. szakszervezeti elnöke. Kifejtette: az utóbbi években bekövetkezett események kellően kijózanították a szakma résztvevőit, s egyre többen átérzik, hogy a fennmaradás érdekében közösen kell fellépni. Megérett a helyzet arra, hogy az Európai Unió más országaihoz hasonlóan nálunk is belső összefogással segítsük visszaszerezni a szakma régi rangját, stabilitását. Ennek egyik pillére lehet a közösen kidolgozott és elfogadott ágazati kollektív szerződés. Itt az ideje annak, hogy - éppen az esélyegyenlőség biztosítása érdekében - ez a szakma is rendelkezzen ilyen dokumentummal, amely az általános érvényű Munka Törvénykönyve mellett az iparág sajátosságainak figyelembe vételével tartalmazza a működéshez szükséges követelményeket, a törvényes munkavállalás és alkalmazás feltételeit. Ezek a húsos szakma valamennyi résztvevőjére érvényesek lesznek, s megszüntethetik azt a széthúzást, amely ma még észlelhető.

Közös érdek, hogy a szakma visszanyerje vonzerejét, hogy egyre többen érezzék: érdemes ezt választani. A hentes szakma a feldolgozó iparágakon belül, a nagyfokú gépesítés mellett is nehéz fizikai munkát igényel, de ugyanakkor nagyon sok szakmai finomságot tartalmaz, nagyfokú igényességet feltételez. Az élelmiszergyártás egyik jelentős pillérét jelenti, amelynek fennmaradását csakis egy megfelelő színvonal biztosítása garantálhatja. Ehhez pedig szükség van egy „beérett”, szakmailag képzett, állandó csapatra. Ezt viszont csakis megfelelő bérezéssel lehet biztosítani. Ezt kell tükröznie az ágazati kollektív szerződésnek is, mert sajnos manapság is fellelhető olyan szemlélet, mely szerint mindez nem fontos, mert a munkanélküliség jelenléte lehetőséget nyújt a munkavállalók cseréjére „az utcáról is”. A szakmán belüli eredményességet - amely a munkavállalónak és a munkaadónak egyaránt érdeke - hosszú távon ilyen szemlélettel nem lehet megoldani.

A Húsos szakszervezet évtizedes küzdelme tükrözi azt a törekvést, hogy a gazdasági nehézségek ellenére a becsületesen dolgozó munkavállalókat a kemény munkának megfelelő jövedelem illesse meg. Azokban az üzemekben, ahol jelen van az ágazati szakszervezet, meg is látszik annak az eredménye, hogy mindent megtesznek a bérek szinten tartásáért, sőt növekedéséért. Ezeket a feltételeket Pászli Tiborék nem szeretnék kihagyni a készülő ágazati kollektív szerződésből, hisz ez az olyan kisebb vállalatoknál dolgozókat is segítené, ahol nem lévén szakszervezet, végtelen kiszolgáltatottság jellemzi a bérviszonyokat. Ugyanakkor a piaci esélyegyenlőség tekintetében a nagyvállalatok számára is hasznos lehet.

Szakmai garantált bér és juttatások

A készülő ágazati kollektív szerződés egyik fontos része lesz a szakmán belül meghatározott, feladatokra garantált bérszint kijelölése, amelytől lefele egyetlen húsipari foglalkoztató sem térhet el. Ennél magasabb szintet viszont a cég erősségétől és a munkavállalók érdekvédelmi tevékenységének hatékonyságától függően természetesen meg lehet adni. Mindehhez alapul szolgál a szakma éves jövedelmezőségének statisztikája, az Európai Unió országaiban érvényes fizetések és egyéb összehasonlító adatok. Figyelembe kell venni, hogy a német vagy dán hentes sem dolgozik többet a magyarnál, s az ott elért hatékonyabb termelést megfelelő műszaki felszereltséggel a honi szakmunkás is teljesíteni tudná. Mindemellett pedig, amíg az Európai Unióban tapasztalható bérszintet a magyarországi szakma nem éri el, a béren kívüli juttatásokkal is kell foglalkoznia a szerződésnek, hiszen egyelőre bizonyos mértékben ezek is segítik a munkavállalók anyagi biztonságát. Ezzel kapcsolatban egyébként mindkét oldalon igen megoszlanak a vélemények. Egyes munkaadók olyan megfontolásból fogadják el ezt a lehetőséget, mivel segít valamit a túladóztatás jelenlegi tragikus helyzetén. A munkavállalóknak is szükségük van rá, hiszen a megélhetésben segít, de ez csak bizonyos mértékig valós, csupán bérkiegészítésként fogadható el. Mert sem a villanyszámlát nem tudja ezzel kifizetni, sem pedig a nyugdíjalapba nem számit bele.

Mindezt figyelembe véve a szakma sajátosságainak megfelelően helyet kap a dokumentumban a juttatásként nyújtott étkezési hozzájárulás, a vásárlási utalvány, az üdülési csekk, az egészségbiztosítási pénztári tagsági díj, a munkába járási költségek térítése, a munkavállalók üdülési támogatása is. A természetbeni juttatásokat sem szabad kihagyni, s a béren kívüli juttatásoknál figyelemmel kell lenni az üdülési szezonra, valamint a kiemelt ünnepek előtti időszakokra, tekintettel a cégek fokozott bevételére és a családok ilyenkor tapasztalt megnövekedett költségeire. A dokumentum javaslat készül kedvezményes vásárlási lehetőségekre is az adott cég termékeiből.

Az üdültetéssel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egyes, előrehaladottabb országokban a munkáltatók rég felismerték: a megfáradt dolgozók párhetes pihenés után jelentősen hatékonyabb termelési mutatókkal folytatják a tevékenységet.

Pászli Tibor elmondta, hogy a Húsos újság februárban megjelent számában közölt „Készül az ágazati kollektív szerződés” című első oldalas cikk több helyen megmozgatta az állóvizet. Munkaadói oldalról érdeklődtek az előkészítő munkálatok iránt, s olyan feltevés fogalmazódott meg, hogy netán egységesíteni akarják a normákat, a teljesítményelvárást? Természetesen biztosította az érdeklődőket, hogy nem erről van szó, hiszen azt a szakmán belül mindenki tudja, hogy ez a kérdés nem általánosítható, csupán a helyi viszonyoknak megfelelően rendezhető. Az ágazati kollektív szerződés a törvényes munkavállalás feltételeivel, kötelezettségeivel, annak anyagi vonzataival foglalkozik és a szakmában előállítható értékeknek megfelelő jövedelmi szintekkel. Továbbá foglalkozik a szociális körülményekkel, a tisztálkodási feltételekkel, a munkaruhával és védőfelszerelésekkel, a berendezésekkel, a biztonságos munkavégzés és a kulturált élelmiszertermelés szigorú szabályainak betartásával.

Kiindulópont, nem pedig dogma

Pászli Tibor hangsúlyozta, hogy a készülő ágazati kollektív szerződés nem egy megváltoztathatatlan törvény mintájára készül, csupán kiinduló pontnak szánják a magyar húsipar fejlődéséhez. Az élet adta szükséges változásokra lehetőség lesz majd. Viszont a jelenleg is fennálló anomáliákat ki kell küszöbölni. Törvény írja elő például, hogy a folyó hónapra járó bért a következő hónap 10-ig mindenütt ki kell fizetni. Ennek ellenére számos helyen elmaradások tapasztalhatók. Az érintett cégek rendre a körbetartozásokra, az előállított termékek csökkenő jövedelmezőségére és hasonlókra hivatkoznak. Adott esetben okkal, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy mindezek megoldása kimondottan vezetői feladat, s nem tartozik a vágóhídi dolgozóra, a csontozóra vagy a többi szakmunkásra, s főleg nem hozhatja őket hátrányos helyzetbe. Ugyancsak fontos feladata lesz az új dokumentumnak, hogy orvosolja vagy legalább is enyhítsen azon a rossz örökségen, ami az első negyedévi bérfejlesztést sújtja. Előbb-utóbb a bérek évenkénti kiigazításában is a Gergely-naptár szabályainak kell érvényesülni, hogy az év a magyar húsiparban a fizetések szempontjából is valóban január elsejével kezdődjék, nem pedig április elsejével, mint mostanság.

Ugyanakkor az ágazati kollektív szerződés elkészültével és életbe lépésével a létező üzemi kollektív szerződések sem veszítik majd érvényüket, hiszen megfelelő módosítással ezek tükrözni tudják a helyi sajátosságokat a munkáltató és a munkavállalók kapcsolatában.