HÚSOS 2006. XIV. évfolyam 6.szám
IPARÁGI
TÜKÖR

Csontszilánk került a gépezetbe

Az, hogy sok-sok apró szabálytalanság történik szerte az országban a cégek berkein belül, senki számára nem titok. Ez alól természetesen húsipari cégek sem kivételek, tulajdonosi körüktől függetlenül. Az sem kizárt, hogy ezek a nem egészen szabályos műveletek a felelős vezetők tudtával történnek meg. Azonban vannak olyan esetek, amelyek jóval túllépik az „apró szabálytalanság” kategóriát: az elmúlt hónapban az egyik hazai húsüzemben mindenkit megdöbbentő események játszódtak le. A történések kiváltója nem egyéb volt, mint egy külföldi állatorvosi szemle volt.

Történt ugyanis, hogy az adott cég exportjának engedélyezése érdekében a termékeit fogadó ország szakemberei szemlét tartottak. Ez megszokott dolog, akkor és ott azonban felborult az eredetileg felállított sorrend, mert hát nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogy a cégvezetők előre eltervezik. A műszak végén a dolgozókat nem engedték haza, a következőre érkezők pedig nem mehettek be. Az üzemegységeket teljesen lezárták, nem engedtek el senki se ebédelni, se a kisgyerekéért a bölcsődébe, az óvodába.

Az egyik dolgozónak azonban nagyon fontos lett volna, hogy időben hazaérjen, ugyanis két kisgyereke várta otthon, mivel a feleségének el kellett mennie, s úgy egyeztek meg, egymást váltják, hogy a kicsik ne maradjanak egy percre se egyedül. Hiába kérlelték, érveltek a kollégák, az új főmérnök elengedte a füle mellett a kéréseket, sőt egy nem igazán megszokott megoldást választott! Azért, hogy senki ne tudja elhagyni az üzem területét, az összes ajtót bezáratta, s az egyetlen nyitva lévőbe pedig maga állt oda. Mindezt megfejelte azzal, hogy közölte: aki most innen kimegy, az már holnap ne is jöjjön be.

A dolgozók döbbenten álltak a történtek előtt egy pillanatig, aztán rájöttek, nem is értik, hogy a főmérnök lépésén miért lepődtek meg, hiszen az elmúlt hónapokban igen csak furcsa dolgokat művelt. Már a beállását követő első napokban kopogtatás nélkül járta végig az öltözőket, mosdókat, s egyáltalán nem érdekelte, az férfi, vagy női-e. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, mindenkit kortól és nemtől függetlenül letegezett, s mindezek tetejében nem egyszer minősíthetetlen hangon beszélt emberekkel.

A zárt ajtók ügyének személyi következményei lettek. Az eljárás ellen tiltakozó két dolgozók közül az egyiket több hónapra átirányították egy olyan munkahelyre, ahol a bére a korábbinál kevesebb lett, a másikat lehet, hogy elküldik a cégtől.

A szakszervezet képviselője, amint tudomására jutott az ügy, azonnal felkereste a vállalat vezérigazgatóját, hogy tisztázzák a történteket, s megbeszéljék, miként következhetett be ez a sajnálatos esemény. A döntést a vállalat és a dolgozók jövője szempontjából kellett meghozni, de ilyen a jövőben nem fordul elő - érkezett a válasz.

Most itt álljunk meg egy perce! Azt tulajdonképpen a dolgozók is megértették, hogy a jövőjük a tét, de ezt a fajta eljárást akkor is elfogadhatatlannak tartják. Nem lett volna jobb megoldás, hogy amikor kiderült, nem az előzetes tervek szerint folyik le a szemle, megállítják a szalagot, összehívják a dolgozókat és emberi hangon elmondják nekik, mire számíthatnak? Esetleg megkérik őket, hogy a cég és a saját jövőjük érdekében maradjanak a műszak vége után is? Biztosan nem ellenkeztek volna, a gyerekesek pedig elmondhatták volna az érveiket, nekik miért fontos, hogy időben elmenjenek. S akkor biztosan nem következik be ez a mindenkit megdöbbentő eset.

A főmérnök később ugyan megígérte, hogy ilyen eset többet nem fordul elő, de az eddig szerzett tapasztalatok alapján mindenki szkeptikus, kíváncsian várják, hogy betartja-e a szavát.

A cégvezetőknek, s az általuk kiadott utasítások végrehajtóinak tudomásul kellene végre venniük, a dolgozók nem a tulajdonaik, hanem önálló személyiségek, akiknek a méltóságát semmilyen módon nem sérthetik meg.

Egy azonban biztos, az ügynek folytatása lesz.

-sz-