Nehéz a szakmában elhelyezkedni

Múlt év végén 61 alkalmazott kapta meg az elbocsátó szép üzenetet a felszámolásra ítéltetett soproni marhavágó, akkor még reménykedő, s ezért kitartó dolgozói közül. A veszély szele már a nyáron megcsapta mindannyiukat, amikor a Pick Szeged egy budapesti székhelyű társaságnak eladta ezt a soproni egységet.

Aki tehette, mindjárt más munka után nézett, akik viszont abban reménykedtek, hogy nem szűnik meg az üzem, s még megmaradhatnak a szakmájukban, azok év végéig "élvezhették" az állásidőre járó csökkentett bért. Januártól mindannyian munka után nézhettek.

Mindez Sopronban történt, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kihatása mindennek sokkal messzebb terjedt. A marhavágóban (teljes nevén Soproni Marhavágó, Húskereskedelmi és Szolgáltató Kft.) ugyanis nemcsak helybeliek dolgoztak, a környékről is sokan jártak be, mint például az egység egykori szakszervezeti bizalmija, Hettlinger János, aki a 31 kilométerre lévő Újkérről ingázott Sopronba a Győri út 38. szám alatti munkahelyére, amelynek a helyén állítólag bevásárló központ lesz, egyelőre azonban nem kapkodnak az építkezéssel.

1991 óta, a szakiskola elvégzése után Hettlinger kollégának itt volt a munkahelye, s a letöltött évek alapján három havi végkielégítés illette meg. Amint beszélgetésünk alkalmával elmondta, decemberre még megkapták az állásidőre járó bért, a végkielégítésben megszabott három hónapra pedig január végére, február elejére ígérték a kifizetést. Ám a februárt úgy kezdte meg, hogy ebből a pénzből még semmit sem látott. Később azonban rendben kifizették mindenkinek a járandóságokat. Március közepétől viszont papíron is munkanélküli lett. Szerencsére otthon mindig talál tennivalót, szüleivel közös háztartásukból nem hiányoznak a háziállatok, meg aztán faluhelyen télen akad egy-két disznóvágás is. Ám sokáig nem várt, elkezdett munkát keresni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hettlingert - akit jó munkaerőnek tartanak a szakmában - hívták Kapuvárra, ott folytathatná a tanult mesterséget, csakhogy a távolság és a körülményes utazási feltételek nem teszik lehetővé, hogy a szülői háztól ingázzon Kapuvárra. A másik lehetőséget a soproni, illetve a környéken lévő bevásárló központok, húsboltok jelentenék, de ott az eddiginél jóval alacsonyabb bérre számíthatna, s ráadásul ezekre a helyekre is igen sok gonddal járna az utazás. Valószínűleg a többiek esetében is hasonló a helyzet, mert a volt szakszervezeti bizalmi tudomása szerint csak néhányan éltek a Kapuvárra ingázás lehetőségével. Ugyanennyien vállalták, hogy külföldre, Németországba menjenek a már régebben kiszerződött szakmabeliek példájára. Hettlinger ezt sem vállalta, nem mintha a szakmai kihívástól félt volna, s a beilleszkedés sem okozhat gondot ott, ahol sok magyar munkatárs mellett állhat ringbe, ráadásul gyerekkorából ragadt rá valami a német nyelvtudásból, de ha csak lehet, nem hagyja el a szülői házat. Nagyon reménykedik, hogy előbb-utóbb, újra lesz munkája.

Meggondolkoztató tény, hogy voltaképpen a külföldre, illetve Kapuvárra szerződött alig tucatnyi emberre szűkül azoknak a köre, akik a múlt év végén Sopronban az üzem bezárása miatt elbocsátott húsipariak közül szakmán belül maradtak.