Érdemi kérdéseket kell megvitatni

Budapesten tartotta regionális konferenciáját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a közelmúltban. Európa és Közép-Ázsia mintegy ötven országának delegációja vett részt az eseményen, számos miniszter és több kormányfő vezetésével. A kormányzati emberek arról cseréltek véleményt a munkáltatók és munkavállalók képviselőivel, hogy milyen a fiatalok és az idősebbek, valamint a vándormunkások foglalkoztatása, miként növelhető a munkaerőpiac rugalmassága. Az ötcsillagos hotelben, elegáns környezetben szervezett tanácskozáson persze visszafogott volt a hangnem, de az előadások és hozzászólások mögött érezni lehetett a feszültséget. Mindkét kontinensen ugyanis sok az állástalan fiatal, az elöregedett európai társadalmak félnek a jövőtől, rugalmas foglalkoztatással kísérleteznek és akadályokat gördítenek a munkaerő szabad áramlása elé. A fiatalok állástalansága pedig visszahat a képzésre, az idősödés jelensége válságba sodorja a nyugdíjpénztárakat, az egészségügyi intézményeket, szaporodnak a hátrányos helyzetben lévő rétegek. Erősödik a társadalmi feszültség: a fejlettebb országokban a jólét megőrzése a tét, a fejletlenebbek pedig elveszíthetik a hitet, hogy egyszer majd utolérik a gazdagokat. Európa lépéskényszerbe került, tenni kell valamit, különben az öreg kontinens végképp lemarad a távol-keleti és az amerikai régió mögött.

A tanácskozásra meghívást kapott több hazai szakszervezeti vezető is. Közelről figyelhették az eszmecserét. Bizonyára elgondolkodtak azon a megállapításon, hogy a gazdasági növekedés ellenére a globális foglalkoztatás helyzete alig javult 2004-ben. Sajnos a hazai trend is hasonlóan alakult. Az sem lehetett ismeretlen, amikor külföldi delegátusok azt ecsetelték, hogy szavakban mindenki fontosnak ítéli a szociális párbeszédet, de a valóságban a munkáltatók inkább nyűgnek érzik az érdekegyeztetést. Ugyanakkor nádpálcaként suhogtatják a versenyképesség fogalmát. Némi bátorságot is meríthettek a hazai érdekvédők a külföldi kollégák felszólalásaiból. Az egyik német szakszervezeti vezető nem volt rest szóvá tenni, hogy Kelet-Európában felszámolják a régi ipari struktúrával együtt a szakszervezeteket is, meggyengül a munkavállalók védelme, elenyészik a szolidaritás. Eközben növekszenek a bérkülönbségek, egyenlőtlen a hozzáférés az oktatási és egészségügyi intézményekhez. Félő - hangzott el -, hogy instabillá válik a politikai helyzet, ami a szélsőséges erőknek kedvez.

Fontos tehát a szakszervezeti jogok, különösen a kollektív tárgyalásokhoz való jog megvédése és elengedhetetlen, hogy a szakszervezetek is hallassák a hangjukat, különösen kritikus helyzetekben. Érdemi kérdéseket kell megvitatni a szociális párbeszéd fórumain, különben nincs értelme a párbeszédnek.

Minden esetre a regionális konferencia érdekes következtetések levonására kínált lehetőséget. Kár, hogy manapság a sajtóban alig kapnak helyet a munka világának eseményei.