Újra itt van Bokros Lajos!?

Jól emlékszünk még rá, s egy ideig nem feledjük, hogy tíz évvel ezelőtt, 1995. március 12-én jelentette be Horn Gyula miniszterelnök, Bokros Lajos pénzügyminiszter és Surányi György jegybankelnök azokat a radikális intézkedéseket, amelyeket a megbillent pénzügyi egyensúly helyreállítása, a gazdaság stabilizálása érdekében meg kellett tenni. Az emlékezetes esemény egy évtizedes évfordulója alkalmából, a Bokros-csomagként elhíresült intézkedés-sorozatról konferenciát tartottak vezető szakemberek részvételével.

Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy semmilyen esemény sincs előzmény nélkül. A rendszerváltást követő első években szinte katasztrofális helyzetbe került a magyar gazdaság. 1990 és 1993 között a bruttó hazai termék 20%-al, az ipari termelés 35%-al, a mezőgazdasági termelés 45%-al, a magánfogyasztás 10%-al csökkent. A munkanélküliség 2%-ról 13%-ra nőtt. 1994-ig összesen 1,4 millió munkahely szűnt meg. A leromlott állapotot még a jelentős eladósodás is tetézte. A Bokros-csomag e negatívumok megszűntetésére, a költségvetés, a gazdaság rendbetételére volt hivatva.

Mit tartalmazott a csomag? Több elemből állt: 9%-al leértékelték a forintot, bevezették a magyar valuta csúszó leértékelését. 8%-os vámpótlékot vetettek ki az importra. Erőteljesen korlátozták a béremelkedést. Meghirdették a szociális ellátások szűkítését. Bevezették a rászorultság elvét, a családtámogatásokat jövedelemhatárhoz kötötték. Megszűnt, vagy átalakult a GYES, a GYED és a várandósági pótlék. Díjköteles lett a fogászati ellátás, a felsőoktatási tandíj egységesen 2 ezer forint lett. Csökkentették a felsőoktatásban dolgozó oktatók létszámát.

Ezek a reformoknak, stabilizációs lépéseknek nevezett drasztikus intézkedések villámcsapásként hatottak az emberekre, fájdalmasan érintették az ország lakosságát, különösen a szegényeket, a bérből, a fizetésből és a nyugdíjból, segélyekből élőket. Ennek megfelelő volt a megszorító intézkedések fogadtatása. Mivel váratlan és előkészítetlen volt a megszorítások bejelentése, minden mellettük szóló érvelés, agitáció olaj volt a tűzre, felháborodást gerjesztett, haragot szült.

A szakszervezetek tiltakoztak, tárgyalásokat sürgettek, pontokba szedve megfogalmazták - elsősorban az MSZOSZ, Nagy Sándor vezetésével - korrekciós javaslataikat. Jellemző volt az akkori légkörre, közhangulatra, hogy mindenki és mindenhol hevesen vitatta a meglepetésszerűen érkezett, kegyetlen nadrágszíjmeghúzást, és különösen annak módját, antidemokratikus gyakorlatát. A diákoknak, az egyetemistáknak - a Pénzügyminisztérium előtt, a József Nádor téren megtartott - nagygyűlésén a szónokló Bokros Lajost pfujolták, kifütyülték, belé fojtották a szót.

Igaz, az Alkotmánybíróság megszűrte a Bokros-csomag tartalmát, valamelyest elviselhetőbbé tette azt. A szakszervezetek érdekvédelmi szerepvállalása is puhított a kőkemény intézkedéseken, s ahogy haladt az idő, csitultak az indulatok, szelídültek az intézkedők is. Jelentkezni kezdtek a pozitív jelek a gazdaságban. Amíg 1995-ben 12%-al csökkentek a reálbérek, s 7%-al esett vissza a lakossági fogyasztás, addig 1996-ban már nem csökkent a nemzeti össztermék, 1997-től pedig a gazdaság egyensúlyi pályán haladt egészen 2001-ig. Ez azt jelentette, hogy felgyorsult a privatizáció, nőttek a külföldi befektetések, hatékonyabbá vált a termelés, lassult az infláció, javult a folyó fizetési mérleg és zsugorodott az államadósság.

Hol tartunk most? A 2005. márciusában megtartott évfordulós konferencia és személy szerint Bokros Lajos értékelése szerint az Orbán-kormány az ezredfordulóig egyensúlyőrző politikát folytatott, ám ezután jöttek az antireformok, amelyek hatására eladósodási hullám indult el. A Medgyessy-kormány folytatta a túlköltekezést, reform nélkül hajtott végre jelentős közalkalmazotti béremelést, s így mindinkább "banánköztársasággá" váltunk a külföldi befektetők szemében. A Gyurcsány-kormány is folytatta a túlköltekezést.

Bokros Lajos az utóbbi hetekben több fórumon is hangsúlyozta, hogy Magyarország elvesztette ugyan előnyét, kedvező külföldi megítélését, de még nincs válság, még nincs késő a változtatásokhoz. Gyökeres gazdaságpolitikai fordulattal meg lehetne állítani az előnyvesztés folyamatát, ehhez azonban végre kellene hajtani a megkerülhetetlen reformokat. Átgondolt államháztartási reform keretében olyanokat, mint az egészségügy, az oktatás, az adó és a nyugdíj, a közszféra reformját.

Hiába bírálták a szakszervezetek, hiába szidták balról és jobbról az emberek, hiába fütyülték ki az egyetemisták Bokros Lajost, mégis neki lett igaza, hiszen 1995 után megindult a gazdasági fejlődés - mondhatnák egyesek e sorok olvasói közül. Mások meg hozzátehetnék: de milyen áron? Mit fizettek ezért a rendszerváltás vesztesei, a társadalom szegényei? Milyen áldozatot kellett hozniuk azoknak, akik már megtanulták, hogy ha reformról, privatizációról, stabilizációról, modernizációról beszélnek, akkor azok leépítésekkel, elbocsátásokkal, munkanélküliséggel, életszínvonal-csökkenéssel járnak együtt.

És mit gondol e sorok írója, aki szintén átélte a Bokros-csomag napjait, éveit, aki elolvasta a volt pénzügyminiszter legfrissebb írásait, meghallgatta kétórás előadását az Óbudai Liberális Klubban, átnézte a Verseny és szolidaritás című legújabb könyvét? Bokros Lajos okos, jól kommunikáló ember, képzett kutató-közgazdász, értékes tapasztalatokat szerzett miniszterként, a Világbank tanácsadójaként, jelenleg a Közép-Európai Egyetem tanáraként, tehát érdemes figyelni rá, de nem kell tőle mindent elfogadni; vitatkozni kell vele.

Elveit megtartva, Bokros Lajos a piacgazdaság, a liberális gazdaságpolitika elkötelezett, tántoríthatatlan híve, szószólója. Szerinte ugyanis a piac, a versenyképesség mindent megold. Emlékeztetni kell ezért arra, hogy ez nem egészen így van. A gazdaság és a társadalom piacosítása két különböző dolog. A versenyt sem szabad mindenhatóvá tenni, abszolutizálni. Ahogy a sportversenyeken sem indulhat és nyerhet mindenki, a hétköznapi életben is vannak és lesznek lemaradók, versenyezni képtelenek. Azokkal mi lesz? Velük ki törődik? S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a piacgazdaságot is szociális piacgazdaságként harangozták be. Ne hagyjuk, hogy a szociális elhagyható, jelentéktelen, szimpla jelzővé degradálódjék. Előfordulhat ugyanis, hogy Bokros Lajos újra miniszter lesz, és összerakhat majd újabb "modernizációs" és "stabilizáló" csomagot. Az Élet és Irodalomban közölt, 130 pontból álló liberális gazdaságpolitikai koncepciója máris bevetésre kész.

Szakszervezetek, jó lesz figyelni!