A sertéstartás új dimenziókat feltételez

Visszalépő kistermelők

Érdekes hely az üzemi szakszervezeti iroda. Talán nincs is olyan téma, amiről ne esne ott szó. A Pápai Hús Rt. szakszervezeti irodájában Döbör János elnökkel a nemrég lezajlott sikeres pápai majálisról, a tavaszi nagytakarítások idején lebonyolított kedvezményes tisztítószer akcióról, a nyár beköszöntével soron következő üdültetés gondjairól, no meg az iroda tárgyalóasztalára tetszetősen kirakott, magukat olcsón kínáló, gyermek- és felnőttolvasókhoz szóló könyvekről beszélgettünk, amikor egyszerre egészen másra, az állattartási nehézségekre terelődött a szó.

Mert ebben a húsüzemben bár a feldolgozás a kenyéradó szakma, honos hagyomány, hogy az ott dolgozók közül sokan odahaza, mintegy másodállásban kistermelőként nyersanyag- előállítással is foglalkoznak. Régebben többen, de még ma is elég sokan próbálkoznak azzal, hogy a napi 8 órás munka mellett állattenyésztéssel, gazdálkodással gyarapítsák jövedelmüket. Közülük két talpraesett, de mai helyzetükben bizonyos fokig elkedvetlenedett fiatalember véleményét kértük.

Csőbör Árpád Nagyacsádról jár pápai munkahelyére, ahol a sonkaüzemben anyagmozgatóként dolgozik. Odahaza 8,5 hektár területet mondhat magáénak, s eddig sertéshízlalással próbált boldogulni. Ám a legutóbb - idén tavasszal - értékesített 40 sertés után már csak két anyaállatot tartott meg. Lehet, nem is vállalkozik már arra, hogy újabbakat neveljen. Csalódottan tapasztalta, hogy a kistermelőnek ma már nem éri meg ilyesmivel foglalkozni. Ebben erősítette meg az a megbeszélés is, amit szakemberek részvételével az EU-csatlakozásról rendeztek a falujukban. Ott is számtalan olyan érv hangzott el, amelyek arra utaltak, hogy a sertéshízlalásban csak a nagygazdaságoknak lehet jövője.

Árpád szülei régebben, akik ugyancsak a pápai gyárban dolgoztak, mint szerződő kistermelők, anyaállatokat is kaptak. Szép számban voltak gazdák, akik meg is éltek a sertéstartásból. Ma már szó sincs ilyesmiről. Idén például az eddigi támogatásnak is csak bizonyos hányadát kapta. A malacokat legutóbb 8500 forintért vásárolta, s a felvásárlási ár visszaesése következtében a felnevelt állatok kilójáért 194 forintot kapott. Mások még jobban ráfizettek, mert volt olyan szomszédja, akinek már csak 137 forintot fizettek a jószág kilójáért.

Csőbör Árpádnak javasolták, hogy húsmarhák tartására térjen át, s erősen gondolkodik ezen a lehetőségen, bár úgy véli, ehhez is talán nagyobb tőke, nagyobb terület kellene. Tapasztalata szerint a különböző pályázatoknál is a nagyobb gazdaságok vannak előnyben. A kisebbek sorra elesnek a lehetőségektől. Ahhoz, hogy reális esélye legyen ma a sikeres váltáshoz, a pályázatokhoz, s egyáltalán a jövedelmező gazdálkodáshoz, legalább 25 hektáros gazdaság kellene.

Nagy Ferenc, aki a törzsfelvágásban dolgozik, Bakonyszentivánról jár be Pápára. Otthon öccsével közösen 15 hektáros területen gazdálkodik. A sertéshízlalással ők is felhagytak, mert a változó felvásárlási ár mellett nem tartják érdemesnek ezzel foglalkozni. Mint mondta, a faluban mások is sorra lemondtak erről, ma már alig egy-két család tart ki a sertéstartás mellett. A többieknek sorra elment ettől a kedve. A Nagy-testvérek gyors elhatározással a növénytermesztésre tértek át, ehhez megfelelő gépek vásárlásába fogtak, s ha megerősödnek, a területük növelésére fordítják pénzüket, mert ők is úgy látják, hogy legalább 25 hektár kell ahhoz, hogy a lehetőségeket megfelelőképpen ki tudják használni, s talpon maradjanak az új körülmények között is. Nagy Ferenc annyira komolyan vette ezt a másodállásnak számító gazdálkodást, hogy elvégezte levelezés útján a pápai mezőgazdasági középiskolát, s mivel öccse gépész, így remekül kiegészítik egymást a gazdálkodás teendőiben. Még fiatalok, a harmincas éveikben járnak, így hosszú időre terveznek. De a sertéstartás kimarad ebből a tervből, mert rájöttek, hogy ezen a szinten nem érdemes ebbe ölni a kemény napi munka után otthoni gazdálkodásra fordított energiájukat.