Minőség, biztonság, bizalom

Az élelmiszerbiztonság napjainkban egyre inkább középpontba kerülő témakör. Gondoljunk csak a kerge marha kórra, a dioxin mérgezésre, amelyek az Európai Unió hústermelő országainak életét teszik nehézzé. S hogy mennyire nincs minden rendben e téren Nyugat- Európában sem, igazolja, hogy a svéd halászati és földművelésügyi miniszter asszony budapesti látogatásakor hangsúlyozta: 2001. januártól, amikor Svédország tölti be az EU soros elnöki tisztét, az élelmiszerbiztonság kérdését kiemelten fogják kezelni. Mi a helyzet Magyarországon? Erről fejtette ki véleményét dr. Biacs Péter, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) elnöke.

Nemrégiben készült el egy elemző anyag a MÉTE jóvoltából - mondta Biacs Péter, akit májusban választottak újra az egyesület elnökének - miután a MÉTE sem maradhat tétlen akkor, amikor az agrárium egy, a Széchenyi tervhez hasonló, nagy volumenű és több évre szóló elképzeléseket dolgoz ki. Az élelmiszeripar nagyon fontos ága ennek a területnek, hiszen nagyrészt itt készülnek azok a termékek, amelyek aztán a fogyasztók asztalára kerülnek. Azt vizsgálták, hogy közép- és hosszú távon milyen nemzetközi trendek mutatkoznak, s ehhez Magyarország mit tud hozzátenni? Milyen lehetőségeink vannak, illetve milyen kihívásoknak kell megfelelni? A vitaanyag címe is jelzi ezt: A magyar élelmiszeripar hozzájárulása az agrárium hosszú távú elképzeléseihez.

A hatóság feladata

A hazai iparág elég hatékony, mivel a rendelkezésre álló, 90 százalékban magyar alapanyagból jó minőségű és piacképes termékeket tudunk előállítani. Az élelmiszertudománynak rendelkezésre állnak azok az eszközök, tapasztalatok, amelyekkel a hatékonyság tovább javítható. Hiszen ne felejtsük el, hozzáadott értékről van szó. Az adalékanyagok nagy részét külföldről hozzuk be, miként a csomagolóanyagok egy részét is, amelyek végül is piacképessé teszik a feldolgozott termékeket.

Megvizsgálták, milyen ezeknek a termékeknek, az alapanyagoknak és a hozzáadott segédanyagoknak a minősége és a biztonsága. Biacs Péter azért hangsúlyozza ezt a két fogalmat, mert a minőség egyértelműen a piacképességet, tehát az előírásoknak való megfelelőséget jelenti, ugyanakkor a biztonság egy olyan fogalom, amelyben a kormánynak, a mindenkori végrehajtó hatalomnak is meg kell jelennie, s ha úgy tetszik, a folyamatokba be kell avatkoznia. Hiszen ha valamilyen élelmiszer összetevője valamilyen betegség hordozója, akkor ebből olyan, akár országos kiterjedésű betegség is felléphet, aminek a megoldását már nem bízhatunk pusztán vállalkozókra. Itt már hatósági beavatkozásra van szükség.

Fel vagyunk-e ilyen esetekre készülve? Látván, hogy Nyugat-Európában milyen nagy hullámokat vet egy kerge marhakór, vagy egy dioxin szennyezés, érdemes megnézni, mit írnak a nemrégiben kidolgozott Fehér Könyvben? S mit kérnek a magyar beszállítóktól, amennyiben továbbra is az EU-ba kívánják vinni áruikat? A trend abba az irányba halad, hogy nem csak a hatékonyság, a minőség a fontos, hanem az is lényeges, hogy a fogyasztók bizalmát visszanyerjük. Az előbb említett betegségeknél tapasztalták a nyugati cégek, hogy az emberek elfordultak azoktól a termékektől, amelyeknél kiderült, hogy eddig még feltáratlan, indokolatlannak tűnő, de mégis valós szennyezések mutatkoznak.

A tudomány dolga

A tudomány gyakran nem is tud adekvát, igen-nem választ adni, mert nem ismeri a veszélyek természetét. Az első dolog tehát az, hogy találjuk meg a megfelelő módokat arra, hogyan lehet a veszélyeket azonosítani, és nagyságukat megmérni. S nem elegendő az egészségügyi megközelítéssel élni, hogy mi a letális (halálos, halált okozó) dózis. Ismerünk ilyen élelmiszert, amit csak egyszer lehet elfogyasztani: a mérgező gomba. Az összes többinél a hatás elhúzódik, vagyis ebben az esetben csak azt tudjuk, hogy van egy heveny fejfájás, vagy egy elhúzódó rosszullét, netán későbbiekben valami lerakódik, ami esetleg allergiás tünetet vált ki. A tudomány ilyen megállapításokat tud tenni pillanatnyilag, de végig kell nézni a temérdek összetevőt ahhoz, hogy pontos diagnózist állítsunk fel. Ehhez viszont adatbankok szükségesek, s nem csupán a hazai adattárra van szükség, hanem csatlakozni kell a nemzetközi adatbankokhoz is. Ma már a nemzetközi piac is jelen van Magyarországon. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kimondjuk, néhány év múlva még több külföldi élelmiszer jön be hozzánk, hiszen ezt a folyamatot nem gátolhatjuk meg vámokkal, preferenciákkal. Magyarországon tíz év alatt ötezerről negyvenezerre nőtt az élelmiszertermékek száma a piacon! A világkereskedelemben jelen lévő 220 ezer termék pedig még óriási perspektívát kínál.

A tudomány kötelessége

Az Európai Unióban óriási erőfeszítéseket tesznek a biztonságos élelmiszertermelés megalapozása érdekében. Nemrégiben alapítottak meg a comoi tó környékén egy közös kutatási központot, amelynek egyik fő témája, hogy felméréseket végezzen az örökítő anyagokról, amelyek az élelmiszerekben találhatóak. Decemberben lesz Brüsszelben egy nagy konferencia, amelyen tudományos szimpózium keretében vizsgálják meg az egyes országok felkészültségét. Kívánatos lenne, hogy Magyarország is képviseltesse magát, azonban még a műszerek beszerzése is gondot okoz az intézmények egy részének.

Ezen túlmenően is tudnunk kell az adalékanyagok, a vitaminok, az ásványi anyagok milyen mennyiségben vannak a magyar élelmiszerekben, hiszen akár hiányról, netán többletről van szó, a tudománynak kötelessége elmondania a vevőnek. A nemzetközi kereskedelmi szervezet, a WTO kér minden országot, készítsen úgynevezett kockázat elemzéseket. Maga a kifejezés nem új, csak az számít újdonságnak, hogy az élelmiszerek esetében kell ezt elvégezni.

Magyarországon létezik az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, amely sok vidéki irodát működtet, de az ő tevékenységüket is meg kellene erősíteni az élelmiszerbiztonság vizsgálata vonalán. A különböző szervezetek egyre inkább kérik véleményük elmondását, igénylik részvételüket. A MÉTE is sorra szervezi azokat a tudományos tanácskozásait, amelyen a fogyasztók védelme, így az OFE-val való együttműködés kérdése is megfogalmazódik. Nem kétséges, hogy elsősorban a fogyasztókat kell megkérdezni. A tudósok véleménye persze nem elhanyagolható, hiszen ők adják a garanciát, a biztonságot, de ugyanilyen jelentőségű tudni azt, hogy a fogyasztó mit hisz el ebből. A fogyasztó tudomány, ami mostanában külföldön beindult, s az Európai Unió külön, 24-es számmal szakbizottságot szervezett, Magyarországon is hamarosan előtérbe kell, hogy kerüljön.

A média szerepe

A kockázatelemzés három részből áll. A tudósok felelőssége talán a legnagyobb, hiszen nekik kell a veszélyek természetét és nagyságát meghatározni. Nem hanyagolható el a hatóság szerepköre sem, mert nekik kell a problémák után az ügyet intézni, menedzselni, hogy a tudósok véleményét komolyan vegyék. A harmadik szegmens a média, a kommunikáció, a kockázat közlése még inkább fontossá teszi, hogy legyen párbeszéd egyrészt a hatóság és a média között, másrészt a tudósok és a média között. Mindezt azért, hogy az ügyintézés biztonságáról, hatékonyságáról, és annak tudományos megalapozottságáról a lakosság hiteles tájékoztatást kapjon. Így lehet a lakosság bizalmát visszanyerni.

Az élet veszélyekből áll, így a táplálkozás is egy veszélyforrást jelent, mondta végezetül Biacs Péter.

(A munkavállalókat is érintő témáról megkérdeztük a HDSZ elnökét is, akinek a véleményét helyszűke miatt a következő számunkban közöljük.)