Hol tartanak a húsipari bérek?

Manapság már nem vitás, hogy az anyagiak oldaláról is meg lehet állapítani egy-egy szakma társadalmi súlyát, rangját. Amit jobban megfizetnek, arra nyilván nagyobb szükség van. Ahol jobb az emberek javadalmazása, ott többek között az önmegbecsülés is nagyobb, ott jövőt látnak szakmájukban az ott dolgozók, érdemesnek tartják még a továbbképzést is. A nagyobb jövedelem mindenképpen megtartó erőt jelent bármelyik munkahely esetében.

Mit jelent mindez a húsos szakmában Észak-Dunántúlon, pontosabban Győr-Moson-Sopron megyében, ahol a Ringa Rt. révén Győrben, Kapuváron és Sopronban is nagy számú család megélhetése és jövője ennek a munkakörnek a függvénye? Megpróbáltunk választ kapni arra a kérdésre, hogy ezen a vidéken, az osztrák határ közelségében mennyire versenyképesek a bérek a húsiparban, van-e a jövedelem olyan mértékű, amely segít megtartani a jó szakembereket, s más szakmákkal szemben is vonzza-e a fiatalokat?

Nagy a jövés-menés Kapuváron

Mindenek előtt a részvénytársaság vezetőségének véleményét szerettük volna kikérni, de Sinkó Lajosné gazdasági igazgató elzárkózott a beszélgetés elől, mondván, hogy konkrét számokat amúgysem tudna mondani, más vállalatok számadatait pedig nem ismeri. Mint mondta: annyi bizonyos, hogy a jövedelmezőség meghatározó a bérekre nézve is, ezen a téren pedig a húsipar magától értetődően nem éri el a környék jól menő gazdasági egységeinek, például a győri Audi gyárnak a szintjét. A húsosok jövedelmét illetően az utóbbi egy-két évben sikerült ledolgozni valamit a hátrányból, de nyilván megvan az igény a további növekedésre. Ezen kívül az is sokat számít, hogy ahol a munkaerőre gyakorolt elszívó hatás nagyobb, ott gondot jelent a létszám megtartása. Ilyen helyzet állt elő Kapuváron.

És valóban, a kapuvári gyáregység, amely a részvénytársaság legnagyobb termelőegysége, éppen az alacsony jövedelmek miatt meglehetősen nehéz időszakot él át. Egyes információk szerint olyan nagy a fluktuáció, hogy november első felében csaknem másfélszáz embert vettek fel, de ezzel szemben a kilépettek száma meghaladta ezt a másfélszázat.

Pászli Tibor, a VSZT elnöke egyenesen szomorúságát fejezte ki afelett, hogy pontosan beigazolódik az, amire ő már a két-három évvel ezelőtti bértárgyalások alkalmával felhívta a figyelmet. Mégpedig: lassan szakemberek nélkül marad a szakma. A jó henteseket ugyanis, akik Kapuváron szerezték meg a gyakorlati tapasztalatot, rendre elcsábítják Ausztriába. Akik pedig nem vállalkoznak arra, hogy a közeli határon kívülre járjanak dolgozni, azok más vállalatokhoz szerződnek. Még a betanított munkások és a segédmunkások is hamar változtatnak, ha egyszer kevesebb munkáért több bért kínálnak nekik a közeli Fertőszentmiklóson és másutt is a frissen létesült új gyáregységekben.

A túlóra sem megoldás

A jobb fizetés ugyanis minden szakmaszereteten és munkahelyi hűségen túlmutat. Kapuváron pedig, s általában a húsos szakmában embertpróbáló, kemény munka folyik, amire fizikailag és idegileg sem mindenki alkalmas. Aki az ottani szalagok mellett végzi munkáját, nem elégszik meg a megyei átlagbérrel. A nyugati tempóhoz és minőségi követelményekhez ma már nem elég a keleti bér. A bérfejlesztések terén már korábban túl kellett volna lépni az inflációs szinten. Hiszen az átlagnál szorgalmasabbak, akiknek lehetőségük nyílik rá, avagy rákényszerülnek, hogy túlórában pluszmunkát vállaljanak, ők sem boldogulnak. Az ő zsebükbe az adókulcs nyúl mélyen, s bár ez már gyárkapun kívüli probléma, de visszahat a munkahelyi hangulatra. Ezek az emberek előbb utóbb belefáradnak abba, hogy sem szabadidejük, s ennél fogva családi életük, sem pedig pénzük nincs. Hiszen az ilyen szintű jövedelem jószerével elmegy a rezsire és az élelemre. Ennél pedig többet szeretne már a mai húsipari munkásember, aki úgy számol, hogy amennyiben eredményes a szakma, a cég amelynél dolgozik, ennek áldását neki is éreznie kellene.

Sopronban hasonló a helyzet, hiszen ott még közelebb a határ, s aki szakemberként átszerződik valamelyik osztrák céghez, a hazai jövedelem sokszorosát viheti haza. De ma már azt tapasztalni, hogy nem is feltétlenül kell külföldre szerződni, hazai cégekhez eltávozott szakik is megkapták már dupláját, sőt háromszorosát annak, ami a Ringánál kijutott nekik.

A megyei átlag alatt

Győrben a megkérdezettek legtöbbje azon csodálkozik, hogy a húsosok jövedelme még mindig a megyei átlag alatt marad, holott ismert: a cég nyeresége és eredményessége egyre nő. Nem csoda, hogy a hűséggel maradók mellett nem ritka az elmenő sem. Volt olyan eset, hogy mezőgazdasági felsőfoku végzettségű nő hagyta ott a Ringánál 25 éve gyakorolt irodai beosztását, s elment a Philips gyárba szalag mellé, három műszakba, mert ott nem havi 50.000 bruttót, hanem annál jóval többet is megkeres.

Tóka Józsefné szakszervezeti bizalmi, aki a szállítási osztályon dolgozik elmondta, hogy amióta a vállalat egy miskolci szállítmányozási cégre bízta ennek a feladatnak a zömét, igen lecsökkent a saját szállítócsoport munkája, s az ott dolgozók jövedelme. A sajátjára vonatkozóan csupán annyit jegyzett meg, hogy az körülbelül megfelel annak, amit manapság hasonló munkakörben a városban meg lehet keresni. Bár az is meggondolkoztatta, hogy az egyik fiatal rokona, aki a szakiskola elvégzése után cukrászként helyezkedett el a fővárosban, kezdőként 90.000 forintot, mintegy 33.000-el többet kap mint ő, aki 20 éve van a Ringánál.

Friedmann Sándor karbantartó tíz éve javítja, szereli a targoncákat. Tudatában van annak, hogy a hasonló munkát végző kollegák a vagongyárban, s másutt is többet keresnek nála, de hát az ő korában - mint mondta - már nem szívesen vált az ember.

Gőgös Sándor csontozó egyike a legtapasztaltabb, legjobban képzett henteseknek. Számára az a legfurcsább, hogy alig van különbség a mesterlevéllel rendelkező szakember és a frissen felvett kezdő órabére között. Véleménye szerint más szakmákban jobban megbecsülik a szakmai tapasztalatot. Ezért nem is csodálkozik azokon a kollegákon akik Ausztriába, sőt még messzebb, Németországba szegődnek el. Ott legalább rendesen megfizetik munkájukat. Egyébként arra, hogy máshol jobban boldogulnak az emberek, a legkézenfekvőbb példáját éppen a saját testvérbátyja szolgáltatta számára: Pesten mint erőgép-gazdálkodó csaknem kétszeresét keresi meg a Csornáról Győrbe ingázó és a húsos szakmához hű öccse jövedelmének.

Messze attól, hogy rangot adjon

Som Lászlóné szakszervezeti elnök szerint a húsosok jövedelmét ha összevetjük a megye többi élelmiszeripari vállalatánál érvényes keresetekkel, azt tapasztaljuk, hogy a cukorgyáriak (ahol a privatizáció leghamarabb megtörtént) már vagy tíz éve elhúztak mellettük. A sör- és a kekszgyár is jobb helyzetben van, egyedül talán a sütőipar marad el mögöttük. Viszont erősen visszás képet nyújt az olajgyáriak esete. A győri Cereol-gyár, amelynek termelését november elsején leállította a tulajdonos, ragyogó árbevétellel dolgozott, s ennek megfelelően fizette az embereket. Ott természetes volt a tizenharmadik fizetés is, sőt, az utóbbi időben már a tizennegyedik vált aktuálissá. A húsosokéhoz képest igen szépnek mondható fizetések mellett húsvétra, karácsonyra, s más alkalmakra is külön juttatásokat osztottak. Az egy főre számított jóléti juttatás százezer forintra jött ki, miközben a Ringánál legutóbb ez az összeg dolgozónként alig volt több mint 3000 forint. Remény van ennek az alapnak a növekedésére, de az olajgyáriakét nem tudni mikor érhetik el.

Som Lászlóné elismeréssel nyugtázta, hogy az átlagkereset szintjénél az elmúlt években tapasztalt lemaradásból sikerült valamit ledolgozni, de ez még mindig nem éri el azt a nívót, amely képes lenne megtartani a szakembereket, vonzó lenne a hivatást választó fiatalok számára, egyszóval rangot adna a húsos szakmának.

A Húsipari Dolgozók szakszervezete által készített kimutatás szerint a Ringa fizikai dolgozóinak ez év augusztus elsejei átlagbére valamivel 70.000 forint alatt volt. Ezzel a szegedi, a gyulai, a debreceni, s a pápai szakmabeliek mögött vannak, körülbelül azonos szinten mint a pécsiek és a kaposváriak, s jobban állnak, mint a zalaiak, a vasiak vagy a miskolciak. Viszont a megye területén működő élelmiszeripari cégek többségénél nagyobb a kereset, mint a Ringánál.

Fiziker József, a soproni sörgyár szakszervezeti titkára elmondta, hogy náluk a fizikai állomány átlagbére százezer forint körül van, de a törzsbér is meghaladja a hetvenezret. Ennek ellenére számukra is gondot okoz, hogy Ausztriában még segédmunkásként is ennek a hat-, hétszeresét megkeresheti aki arra vállalkozik.

Dombóvári Lajosné, a győri kekszgyár szakszervezeti titkára is elismerte, hogy amint hallotta, kedvezőbb helyzetben vannak, mint a húsosok. Náluk a kezdők is megkapják a 45.000 forintos havi fizetést, az átlagmunkás 70.000 felett keres, s a szociális juttatások igen jelentősek. Ez lenne hát a rövidre zárt körkép, amely azt mutatja, hogy a húsos szakma ezen a vidéken is többet érdemelne. Megérdemelné az Európai Unióhoz való közeledéssel arányos, méltó béreket.