Nagygyűlés Budapesten

Szakszervezeti tiltakozás

Történelmi jelzővel illetett eseményre került sor 2000. november 11-én a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban. Tiltakozó nagygyűlést tartottak a szakszervezetek, hogy egységes fellépéssel megakadályozzák a Munka Törvénykönyvének tervezett módosítását. Szakszervezeti szempontból azért kapott különös figyelmet az esemény, mert a rendszerváltozás - a plurális érdekvédelem kialakulása - óta először fordult elő, hogy a hat konföderáció egységben, összefogva, nyilvánosan vállalta a munkaharcot, alakított ki akcióegységet.

Húsipari kollégák a demonstráción

A Nemzeti Sportcsarnok zsúfolásig megtelt és az épület előtti teret is teljesen megtöltötte ezen a napon a demonstráló munkavállalók tömege. Erőt adó és erőt sugárzó eseménynek voltunk tanúi, ami azért is figyelemre méltó, mert a polgári kormány stratégái gyakorlatilag már eltemették a szakszervezeti mozgalmat. Az Érdekegyeztető Tanács felszámolása, a szakszervezetek mellőzése fontos gazdasági és társadalmi kérdések eldöntésében arra utalt, hogy feltartóztathatatlan az érdekvédelem térvesztése. Minderre adott csattanós választ a nagygyűlés.

***

Zsúfolt terem

A résztvevők mintegy három órán keresztül hallgatták a szónokokat, akik között ott voltak a konföderációk vezetői, de szót kaptak a legnagyobb és legharcosabb ágazatok képviselői is. Lelkes hangulat, üdvrivalgás, zajos és tüntető tetszésnyilvánítás kísérte az elhangzott beszédeket.

Gaskó István, a Liga elnöke "vezényelte" a programot és Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke tartott megnyitó előadást.

- Korábban a veszteségek elosztásáról vitatkoztunk - hangsúlyozta a szónok-, most viszont az eredményekből való részesedésről kell dönteni, a munkavállalók és nyugdíjasok joggal számíthatnak jóvátételre a veszteséges évek után.

Borsik János, az Autonómok elnöke kijelentette: a kormány szándékosan alábecsüli az inflációt, ezzel visszatartja a bérek növekedését. A szegénység növekszik, miként a korrupció és a fekete munka aránya is. A mozdonyvezetők vezére azért is bírálta a kormányt, mert diktálni akar a minimálbérek meghatározása, és a Munka Törvénykönyve módosítása terén. - A kormány megmondja, hogy kinek van igaza és kinek nincsen - mondta Borsik kolléga -, ami óhatatlanul oda vezet, hogy sérülnek a munkavállalók állampolgári jogai. A munkáltatók pedig biztatásnak tekintik a kormány magatartását, miáltal romlanak az érdekegyeztetés esélyei. Borsik kijelentette: a kormánynak a munkavállalók pártján kell állni és nem a nemzetközi tőke oldalán.

Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezetek Tömörülésének ügyvezetője - ironikus hangnemben - sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudja elfogadni az idő kerekének visszaforgatását. Magyarán: a kivívott jogok visszavételét, a munkajövedelmek csökkentését, az érdekvédelem visszaszorítását.

Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke cáfolta azokat a sajtóban megjelent állításokat, miszerint a nagygyűlés ellenzéki politikai célokat szolgál.

És hol a kenyér?

Hazugnak nevezte az érdekegyeztetés működéséről megjelent nyilatkozatokat. Követelte, hogy a munkavállalók érdemben vehessenek részt a sorsuk alakításában. A kormány újabb kedvezményeket akar tenni a tőkének - hangsúlyozta Palkovics - és arra kérte a résztvevőket, hogy továbbra is legyenek egységesek.

Sándor László, az MSZOSZ elnöke is az egységet hangsúlyozta: soha többet ne lehessen éket verni közénk! Örömének adott hangot, hogy a szakszervezeti tagság egyre inkább rádöbben: tenni is kell a célok eléréséért. Úgy értékelte, hogy Magyarországon a kapitalizmus legrosszabb változata valósul meg, végletesen leértékelődik a munka, a munkát végző ember és a munka ellenértéke. A vezető politikusok közömbösen viseltetnek a szegénységgel szemben. Modern rabszolgaságot vezet be a kormány a Munka Törvénykönyvének tervbe vett módosításával - jelentette ki a legnagyobb érdekvédelmi tömörülés vezetője.

***

Az ágazati és alapszervezeti tisztségviselők közül kikerült hozzászólók visszatérő fordulata volt, hogy betelt a pohár, így nem mehet tovább, az ígéreteknek hinni nem lehet, nagyobb nyomatékot kell adni a munkavállalói követeléseknek. A kiadott állásfoglalással összhangban a legtöbben azt hangsúlyozták, hogy a munkavállalóknak és a nyugdíjasoknak nagyobb arányban kell részesedni a gazdasági eredményekből, valódi társadalmi párbeszédre és érdemi megállapodásokra van szükség és csak a szociális partnerek jóváhagyásával módosítsa az országgyűlés a Munka Törvénykönyvét.

Viszonylag kevés szó esett a munkáltatókról, a helyi munkaügyi kapcsolatokról és a jövő évi bértárgyalások előkészítéséről. Mindemellett valószínűsíthető, hogy az országos jellegű megmozdulás hozzájárult az érdekvédelmi pozíciók erősítéséhez, a tagság aktivizálásához és az akcióegység megerősítéséhez.