Mit keresünk jövőre?

Fölkészülés a béralkura

Szeptemberben megkezdődött a parlament őszi ülésszaka, napirendjén a jövő évi költségvetéssel. Ezzel startolt a szakszervezetek felkészülése is a 2001. évi bértárgyalásokra. A költségvetés "sarokszámai", az infláció várható alakulása és az adóelvonások ugyanis jelentős mértékben meghatározzák a munkavállalók bérkövetelését. A Húsos megkérdezte Honti Erzsébet gazdaságpolitikai ügyvivőt, az MSZOSZ tárgyalócsoportjának vezetőjét, hogy hol tart a szakmai munka a legnagyobb szakszervezeti konföderációban.

- A nyárvégi napokban milyen előrejelzéseket tudna adni a munkavállalói érdekvédelem szakértője?

- Megindult a felkészülés az MSZOSZ jövőre vonatkozó tárgyalási pozícióinak kialakítására. A következő hetekben körvonalazódnak azok a feltételek, körülmények, amelyek érintik, befolyásolják a munkavállalók jövedelmi viszonyait. Augusztus második felében a kormány döntött a parlament elé terjesztendő adómódosításokról. Egyszersmind változtatott az idei és a jövő évre vonatkozó inflációs előrejelzésein. Tudjuk, hogy a költségvetés tervezése is előrehaladott állapotban van.

- Ezek alapján milyen kondíciókra számíthatnak a szakszervezetek, a munkavállalók?

- Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni: a tárgyalási pozíció kiindulópontja az, hogy miként alakultak az utóbbi két évben a bérek. Mind 1999-ben, mind 2000-ben jelentősen nőtt a bérek adóterhelése. Ez azt eredményezte, hogy a megállapodásokban elért bruttó keresetnövekedéshez képest a nettó keresetek 3,5, illetve 2 százalékkal alacsonyabbak. A reálbérek emelkedtek ugyan, de messze elmaradtak a kívánatos mértéktől.

- Mit képviselt az MSZOSZ?

- A tárgyalásokon mind végig azt a véleményt képviseltük, hogy a reálkeresetek emelkegését indokolt a GDP, illetőleg a termelékenység növekedéséhez igazítani. Ezen túlmenően az ország uniós csatlakozása is szükségessé teszi, hogy csökkenjen az a különbség, ami a magyar és az uniós országok bérei között van. Ez a különbség ugyanis nem indokolható sem az ország teljesítménybeli-, sem a termelékenység elmaradásával. Ezzel szemben a múlt évben, és az idén is a gazdasági teljesítmény-mutatók javulásához képest jelentősen elmaradt a reálkeresetek növekedése. Ennek következtében lemaradásunk az unióhoz képest nemhogy csökkent volna, hanem tovább nőtt. Az országon belül is tovább nőttek a béraránytalanságok.

A szakszervezetek elfogadhatatlannak tartják azt a kormányzati magatartást, mely a munkavállalókra a gazdasági növekedés időszakában is megszorításokat hoz. Így a jövő évi tárgyalási pozíció kialakításánál az a kiindulópont, hogy az utóbbi két év indokolatlan megszorításait kompenzálni kell a munkavállalók, a családok, a nyugdíjasok részére.

- Beszélhetünk kicsit konkrétabban?

- Szükséges lenne, hogy az adó- és járuléktörvények változásai segítsék elő a bértárgyalásokat azáltal, hogy mind a nettó keresetek alakulása, mind a munkáltatói terhelések tekintetében indokolt mértékben csökkenjenek.

A kormány által elfogadott tervezetek ezt a követelményt csak nagyon kis részben elégítik ki. Személyi jövedelemadóban nem csökken az adóterhelés a jövedelemsávok többségében. Az adójóváírás változatlan marad, az adótábla valorizációja nem elégséges. A tervezett 3 százalékos járulékcsökkentés hatását éppen a legkritikusabb, az alacsony jövedelmi sávokban közömbösíti az egészségügyi hozzájárulás tervezett növelése. Ennek súlyos foglalkoztatási következményei lehetnek mind a munkahely- megtartást, mind a munkahely-teremtést illetően. Próbaszámításaink alapján a kormány adótervezete 9 százalékos bruttó bérnövekedés esetén is csak 1 százalék körüli reálbér növekedést eredményez a várható 7 százalék körüli infláció mellett. Ez elfogadhatatlan akkor, amikor a GDP növekedése 5-6 százalék körül várható, és a hatékonyság javulása az iparban meghaladja a 10 százalékot.

- Milyen eszközök vannak ahhoz, hogy a szakszervezetek ilyen körülmények közepette, kedvező változásokat tudjanak elérni?

- Sajnálatos módon a kormány által a szociális partnerekre erőltetett új társadalmi párbeszéd-rendszerben, az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) hatásköréből kikerültek az adó, a járulék és a költségvetési témák. Ezekről információs csatornákon mondhatunk véleményt. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően olyan komplex megállapodás születhessen országos szinten, amely kiterjed a bérek alakulását meghatározó körülményekre, feltételekre. Ez rendkívül megnehezíti a munkaadókkal folytatandó bértárgyalásokat is, hiszen ők meg arra hivatkoznak, hogy nem feladatuk kompenzálni azt, amit a kormány elvesz a munkavállalóktól. Ismertek a tavalyi minimálbér és átlagkereset tárgyalásainak nehézségei. Várhatóan az idén is hasonló problémákkal kell számolnunk. Nehéz béralkú várható az új évezred küszöbén.

- A hírekben mégis jelentős kedvezményekről hallanak az emberek.

- A kormányzati propaganda tudatosan helyezi előtérbe a gyermekkedvezmények növelését. Ez azonban csalóka, mert a munkavállalók többsége számára csak látszatintézkedés, mondhatnánk szemfényvesztés, hiszen a gyermekkedvezményt már a mai szinten is csak a magasabb jövedelműek tudják teljes mértékben igénybe venni. Akinek nincs elegendő adója, az csak szerény mértékben részesül a kedvezményből, míg a minden gyermeket érintő családi pótlék értéke évek óta változatlan. A munkavállalók többsége sajnos nincs tisztában azzal, hogy a kézhez kapott nettó bére milyen kedvezmények eredményeként alakul. Így elhiszik azt, hogy a kormánytól jelentős gyermekkedvezményt kapnak. Ez azonban - a tények tükrében - nem igaz.

A szakszervezetek részéről, a bértárgyalásoknál a gyermekkedvezménnyel nem is számolunk. Azt a szociálpolitika részének tekintjük. A dolgozóknak bérben kell megkapniuk azt az összeget, ami az Uniós elveknek megfelelően, tisztességes munkával tisztes megélhetést biztosít.