Kolbásztérkép

Tájékozódási pontok nélkül könnyen eltéved az éhes halandó. Vagy nem jut betevő falathoz. Útba igazítani sem annyira könnyű ám valakit. Az egyik ember a kocsmákat ismeri, a másik a templomokat, az asszonyságokat pedig legjobban az üzletek, bevásárló központok és piacok iránya szerint lehet útjára bocsátani. Valamennyien másként vagyunk otthon az országban. Példának okáért én a húsboltok és pecsenyesütők szerint tartom számon a nekem kedves és járatos utakat, vidékeket.

Komoly bűne a most kihátráló századnak, hogy ebben a hazában - ahogy derék polgárok mondani szeretik - egyre kevesebb helyen sütnek igazi házikolbászt. Szépen töltött, jól fűszerezett, zsírban sütött valódi kolbászkölteményt alig találni manapság.

Tudományosabban kellene ezzel a dologgal foglalkozni. Teszem azt Dániában Kolbász Akadémia működik az árusok és vevők nagy örömére. Így garantálják a páratlan étek minőségét, higiénikus és kulturált felszolgálását. Nálunk meg ahány ház, annyi kolbász. Mást sütnek Dunán innen és Dunán túl. De ugyanabban a büfében is mást talál a vendég egyik hétről a másikra. Megbízható, jó sültkolbászhoz ma már legalább akkora protekció kell mint a valódi borhoz. Sok a hamisság. Egyesek szerint pedig a jó kolbásznak csak annyi a titka, hogy húsból készítik.

Régebbi időkben a tatabányai piacon ettem jóféle sültkolbászokat. Ez akkoriban volt, mikor bevezették a reggel kilenc óráig tartó szesztilalmat. Csak az emléktől is, a kolbász íze a sör zamatával együtt jelenik meg a számban, mert a tilalom okából a kettőt együtt fogyasztottam. Voltak évek, amikor a fővárosi Lehel piacon is jóféle kolbászokat és hurkákat sütöttek. És megnevezhetnék további helyeket is az országban: a 3-as út mentén, vagy Baján, Szombathelyen, Sopronban, esetleg a Lajtán túl is. Egy finoman elkészített, illatozó, ennivaló kolbászért ugyanis érdemes távoli tartományokat is felkeresni.

Előbb-utóbb mindenki felfedezi, hogy a sültkolbász, vagy főtt rokonai (debreceni, cserkész, stb.) húsboltokban is megteremnek. Magam sem vetem meg Pesten a Benczúr utcai hentesbolt vagy a Pick Kossuth téri üzletének kínálatát. A Benczúrban gyakorta igen jeles társaságban falatozhat a betérő. A közeli társadalomtudományi intézmények, a nagykövetségek népe és a szakszervezeti székházak apparátusa is gyakran megfordul itt. Mostani hivatala előtt többször ettem tormás virslit vagy debrecenit mustárral a kancelláriaminiszter társaságában. A tudományokban járatos férfiú becsületes húsevő, ezt ránézésre is bárki könnyen megállapíthatja. Ama Kolbász Akadémia rektori méltóságában is megállná a helyét. Majd egykor persze. Tanszékvezetőnek maga mellé veheti a miniszterelnök úrat, aki szorgalmasan gyakorol évente a csabai fesztiválon.

A Pick boltját azért kedvelem, mert főtt disznófejben verhetetlen, kérésre külön a malac orrával is szolgálnak az eladók. Szakmai lelkesedésemet azonban hűti, hogy a közeli parasztügyi minisztériumból átjáró ismerősöm szerint az üzlet alig üti meg egy osztrák kisváros húsboltjának színvonalát. Ezt a kritikát én persze hálátlanságnak tartom, de azt helyben kell hagynom, hogy az ország első húsboltja - a parlament szomszédságában, a székesfőváros centrumában - lehetne még igényesebb. Ha már ennyire szem elött van, becsülni kell. Hadd lássa a sok bámész turista, hogy disznóságok tekintetében már készek vagyunk az EU csatlakozásra.

Szóba hozhatnák további hentesüzleteket és büféket, piaci csarnokokat és vendéglőket. Veszprémben például nem leltem legutóbb a piac melletti kolbászsütőt. Békéscsaba Cityben pedig néhány hete csúfságra big-mac-et kellett ennem, mert mást nem találtam. A kolbász (fő)városában éhen halhat az ember, vagy eheti a külhoni kaját.

Szóval, így disznóölések idején azért állapítsuk meg, hogy az igazán kitűnő sültkolbász hiánycikk. Koleszterin ide, diéta oda, tenni kéne valamit, különben az ország térképéről eltűnnek a sokunknak eligazodást adó tájékozódási pontok. Most ünnepek jönnek, legalább a nagy zabálások idején elmélkedjünk erről a fontos kérdésről. Különben elszalad megint az idő, jön a húshagyó kedd, a böjt, akkor már késő lehet. A vegetáriánusoktól még sem várhatjuk, hogy megvédjék a húsevők érdekeit!