Egy új állatfaj: a vízidisznó

Ebben az évben új állatfajt jegyezhettek be a fauna rendszerezői. Az új emlősre Magyarországon leltek lelkes agrárpolitikusok. A faj egyedeit eddig vélhetően a közel kétévtizedes aszály miatt nem fedezték fel a zoológusok, s csak a tavaly őszi, meg az idei tavaszi ár- és belvizek után szaporodott fel számuk oly’ mértékben, hogy a magyar agrártárcának is szemetszúrt jelenléte. Az új faj - mint kitalálhatták, a vízidisznó - megjelenése után rögtön komoly piaci problémát okozott kis hazánkban, de semmi baj, mert a tárca azonnali, hathatós lépéseket helyezett kilátásba. Ne kerteljünk, a frissen felfedezett faj kiirtását állami pénzen elrendelte a minisztérium.

Az FVM bejelentette: pénzt nem kímélve, az igencsak szűkös keretek miatt fel- felboruló agrárköltségvetésből százmilliókat áldoz arra, hogy a lelkes falugazdászok által - főleg a kisgazdaságokban - felkutatott állatokat likvidálja. Neves zoológusok beszámolói szerint érdekes módon a vízidisznók nem kedvelik a nagyobb üzemeket, életfeltételeiket inkább a kisgazda eszmékkel szimpatizáló állattartók óljaiban találták meg.

Újabban nagy árvízekrõl álmodom

Az új faj felkeltette az etológusok és a humanoidok magatartását kutatók figyelmét is, mivel igen érdekesen reagáltak mind a vízidisznók, mind az emberek arra a hírre, hogy az FVM vérdíjat tűzött ki minden vízidisznó fejére. Történt ugyanis, hogy a piacinál lényegesen magasabb árat szabtak meg egy-egy vízidisznó vágóhídra terelése érdekében, mint amelyet egy hagyományos hízósertésért szokás. A hír után megtöbbszöröződött a vízidisznók felbukkanásáról szóló bejelentésének száma, amely után először azt a téves következtetést vonták le a szakértők, hogy a vízidisznó, hasonlóan az élesztőgombákhoz, osztódással szaporodik. A téves következtetést azután sikerült cáfolni, amikor kiderült, hogy olyan ólakból is vízidisznó felbukkanását jelezték a gazdák, amelyek több száz kilométerre voltak a bel- és árvizes területektől. A magyarázat egyszerű: a pénzéhes - egyébként hónapok óta inkább veszteséget, mint húst előállító - gazdák kihasználva a hagyományos sertés és a vízidisznó habitusa közötti meglepő hasonlóságot, a kialakult piaci áraknál kilónként legalább 60 forinttal magasabb vérdíjra fenték a fogukat. A zoológiai tévinformációkat a kormány hathatós felszólítására a falugazdászok cáfolták elsőként. Óltól ólig szaladgálva - ha kellett a vízen csónakkal evezve - számlálták az új állatfaj egyedeit, igazolásokat adtak ki a gazdáknak. Akik azután csak vártak, vártak, vártak.

A bűnös állatfaj egyedeit pedig több hét után sem akarta senki felvásárolni. Pedig a magyar agrárkormányzat első számú feladatává tette a vízidisznó föld színéről történő eltüntetését. S mikorra már az ólak környékéről rég elszivárgott a vízidisznó életeleme, a víz, a kormány meghozta döntését: indulhat a faj vágóhídra terelése.

A határozat napvilágra kerülése után a hivatásos vízidisznó gyilkosok gyorsan tették amit kell, s hetek alatt írmagja sem maradt az új fajnak. Legalábbis az agrártárca vezetői szerint. Alig három hónappal a mészárlás után ugyanis kiderült, hogy a Föld nem lett szegényebb az új állatfajjal. Az igazsághoz tartozik, hogy egyes újságírókat már közvetlenül az első nagy mészárlás után arról tájékoztatták a gazdák, hogy a tárcának nem sikerült minden vízidisznót kiirtani, mert a falugazdászok által igazolt állományokat sem számolták fel teljesen. De ez, akkoriban csak káprázatnak tűnt. Később azonban egyre csak jöttek a hírek, hogy egyes falvakban az állattartók egymással veszekednek, mert némelyikük portájáról minden vízidisznót elvittek a vágóhídra állami pénzen, máshonnan viszont csak egy-kettőt.

Ezután csupán az agrárkormányzat csudálkozott nagyon, amikor az első nagy mészárlás után alig három hónappal, ismét csaknem 30 ezer új vízidisznóról érkeztek jelentések, amelyeket a falugazdászok megerősítettek. Kezdődött hát előlről a hajsza, bár érdekes módon akkor már bel- és árvíz - hál’ Istennek - rég nem fenyegette az országot. A vízidisznók elleni hajsza ismét több százmillióba került, de hiába, az új faj írmagja megmaradt.

Legalábbis ezt igazolta egy három hónappal később indított akció, amely során ismételten vagy 30 ezer állatot kellett kiirtani. Sőt, az akciót még novemberben is meg kellett ismételni, de ezt követően az agrártárca második-harmadik embere a nyilvánosság előtt leszögezte: végérvényesen megoldották a vízidisznók ügyét, az új évezred első évében már nem okozhat problémát az új állatfaj. Ennek indokaként az addig alkalmazott túl magas, és diszkriminatív ár megszüntetését említette.

Nagy kérdés, hogy - amire a decemberben már 60 ezer hektárt elöntő belvíz miatt nagy az esély - egy országfejlődést visszafogó vízkár újra pusztít-e a közeljövőben. Mindemellett a vízidisznóhoz is értő agrárközgazdászok arra hívták fel a figyelmet, hogy szerintük az új állatfaj felszaporodásához nincs is szükség nedvességre, elég egy szociálisan túlérzékeny, kompetenciákat, feladatokat összekeverő miniszteri ötlet. Ezért szerintünk a vízidisznóügyet még nem szabad elfelejteni, egy piacgazdasági alapelveken túllépő agrárpolitikában bármi előfordulhat. Még az a szenzáció is, hogy újabb és újabb állatfajok tűnnek fel Magyarországon.