Mit vár, mit remél a 2000. évtől?

Új évszázad és új évezred küszöbén, a misztikumokkal övezett 2000. év beköszöntése elött, advent idején, a várakozás és a csendes elhatározások érlelődése közben érdemes megállni egy pillanatra, hogy fölkattintsuk a magántitkok és közkivánságok, a vágyak és tervek ládikójának tetejét. December hidegét hozó délután, a nyár emlékeivel vívódó Balaton partján (a választmány ülésén) kérdeztem meg kollégákat, férfiakat és nőket, Zalaegerszegtől Gyuláig, hogy mit várnak, mit remélnek a 2000. esztendőtől. Közreadom alább az elgondolkodtató és szívmelengető válaszokat.

Jung Ferenc (Debrecen):

A 2000. évtől, úgy gondolom, az idő kereke nem áll meg. Valamennyi embernek, munkavállalónak és minden állampolgárnak jövőre mindenek előtt jobb munkafeltételeket kívánok. Mint szakszervezeti vezető, magasabb szociális ellátást szeretnék látni a dolgozók számára, és azon szeretnék munkálkodni, hogy ez megvalósuljon.

A családok összerendeződését szeretném látni, mert az elmúlt tíz esztendő, akár a munkahely elvesztése, akár a társadalomból való kirekesztés miatt rengeteg családot tett tönkre. Remélem, a 2000. évben a gazdasági feltételezett erősödése folytán ezek a gondok kicsit enyhülni fognak. Mindenesetre ezt szeretném látni. Szeretném még a magam részéről, mivel nagy valószínűséggel másfél éven belül nyugdíjba megyek, hogy olyan kollégát tudjak magam mögött hagyni, aki a jövőben sokkal jobban, vagy legalább olyan szinten tudja képviselni a dolgozók érdekeit, mint ahogy én képviseltem.

Molnár Károlyné (Szolnok):

Elsősorban jó egészséget kívánok a családomnak és mindenki másnak. A környezetemben elég sok probléma van ezzel. Másodszor: továbbra is tudjunk dolgozni a Solaminál, mert nálunk most elég sarkalatos kérdés a hogyan tovább. Kívánom, hogy tudjon tovább működni a Solami, és még jobban egy kicsit, mint eddig. Tehát végül is ebben azt hiszem, minden benne van, mert ahhoz, hogy ezt elérjük, nagyon sok mindent kellene elérni az ezredfordulón.

Titkos kívánság, vágy? Természetesen mindenkinek vannak vágyai, reményei. Nekem van egy 24 éves fiam, az az én legtitkosabb vágyam, hogy ő élete jó és boldog legyen. Szeretném, ha előnyben részesítené a társadalom az emberiességet, mert sajnos az a mostani világban nagyon elenyésző. Valamikor népművelőként dolgoztam és az emberekkel sokat beszélgettem. Sokkal jobban szerettük, sokkal jobban megértettük egymást, és azt remélem, hogy egyszer még lesz olyan, mint régen, nem így működik az életünk, mint a mai világban. Ez egy titkos remény, mert tulajdonképpen realitása nincs sok, de mégis talán emberibb életet élhetünk.

Tóth Sándor (Budapest, Herz):

Mit várok? Tisztségviselőként nagyon szeretném, ha bejönne az a várakozásom, amit szerettem volna már a legelején. Nálunk elég gyenge létszámilag a szakszervezet. Szeretném, ha erősebb lenne a taglétszám-növekedés. Gondot jelent nálunk a szakszervezet szempontjából, hogy egyrészt nem volt üzemi tanácsunk, másrészt pedig nem tudtunk még kollektív szerződést kötni. A közelmúltban volt egy nagyon rövid megbeszélés a vezérigazgatónkkal, ő nem ellenezte, hogy legyen, de a kis létszámra való tekintettel nem is igazán támogatja.

Gazdasági szempontból, magánemberként is szeretném, ha kedvezően alakulna a dolgozók bérezése. Tehát a szalámigyár úgy, mint az eddigiek folyamán, mióta részvénytársaságként létezünk, 1994 óta, szépen, folyamatosan anyagiakban gyarapodni tudjon. Tehát, hogy több legyen a kereset, növekedjen a jövedelem, vastagodjon a munkavállalók borítékja. Ebben a magánemberi igényem is benne van, mert mindenkinek fontos a boríték végül is. Két családom van, egy kislány és egy kisfiú, nálunk is helye van minden forintnak.

Mátai Dezsőné (Zalaegerszeg):

Egészséget a családnak, magamnak meg erőt, energiát és békét. Ha az embernek nincs egészsége, akkor hiába van minden. Ha nincsen béke, akkor hiába van az egészség is. Aztán, hogy az ember valamit tenni is tudjon, akár a környezetért, a családért, akár magáért, ahhoz erő kell, meg energia, végül is én ezt tartom fontosnak.

Konkrét, titkos vágy: van két tündér unokám, az egyik három és fél éves, a másik pedig másfél éves, nekem ők jelentik a leges legnagyobb boldogságot. Én nekik kívánom, nem azt mondom, hogy éljék meg a következő századfordulót, de közelítsék meg azt.

Kiss Ferenc (Szeged):

Megmondom őszintén, pillanatnyilag elég sok gondot látok, elsősorban a politikai és a gazdasági életben. Nem igazán alakult ki még nálunk a politikai kultúra, az érdekegyeztetési kultúra. Rengeteg olyan dolog történt, ami az ország vagyonát megnyirbálta, szétszabdalta. Sokan jutottak óriási vagyonokhoz fillérekért. De természetesen olyan szempontból optimista vagyok, hogy remélem, nem visszafelé haladunk, hanem a jövőben csak jobbra fordul az ország sorsa. Ami még a szakszervezetet illeti, pillanatnyilag nagyon meg vannak nyirbálva a szakszervezeti jogosítványok. Korábban, most nem visszasírva a múltat, de akkor bizonyos fokig körül voltak határolva a szakszervezeti jogosítványok. Most sajnos nagyon nehezen, és tényleg nagyon nehéz harcok árán tud a szakszervezet olyan eredményeket elérni, ami a kollektíva, az állampolgárok, a vállalati dolgozók javára előrelépés lenne. Nagyon sok vállalat megszűnt, szétdarabolták, lényegesen meggyengült a szakszervezet ereje. A HDSZ-re is igaz ez, az eredmények mellett is. De én optimista vagyok, nagyon bízok abban, hogy ha lassan is, de haladunk.

Nyugdíjas vagyok 9 éve. Tekintettel arra, hogy az egészségem kicsit megromlott, szívproblémáim vannak, a jó egészség hiányzik a legjobban. Világ életemben munkásember voltam. A szakszervezeti munka mellett amit én elérhettem, minden megvan. Szép házam, elég tűrhető nyugdíjam van, két gyönyörű fiam, három gyönyörű unokám boldogít, feleségem csak egy van, szóval én a magánéletemre nem panaszkodom. 40 évet és 192 napot dolgoztam, mindent megéltem, három kocsit elhasználtam, nagyobb vagyonra sose vágytam, most már annak örülnék nagyon, ha az egészségem is jó lenne és a családom is boldogulna. Hát azért annak még tudnék örülni, ha eredményesebb éveket tudnánk zárni a gazdasági életben. Ne legyen rosszabb a jövő év sem, mint az idei volt.

Horváth Jenő (Zalaegerszeg):

Maga a kérdés meglepően hangzik. Olyan időket élünk, hogy ha valaki tudja tartani a szintet, az fejlődésnek minősül. Azt várom a 2000. évtől, hogy gazdaságilag azoknak az embereknek is javuljon a helyzete, akik eddig nem tudtak gyarapodni. A kisemberekre gondolok, azoknak a helyzete javuljon, akik jobbra érdemesek.

Magánszemélyként én rendben vagyok. Egy gyermeket nevelek, rendelkezik azokkal az adottságokkal, hogy ha odafigyelünk, akkor az válik belőle, amit szeretnénk. Annak örülnék, ha azoknak is teljesülne a vágya, óhaja, kívánsága, akik engem a képviseletükkel megbíztak.

Jövőre is remélem részt veszek a csabai kolbász fesztiválon és természetesen győzelmet várok. Manapság sok lehetőség nincs, mint egykoron, egymáshoz közel szaladtak az ízek, közel szaladtak a formák, és pillanatokon belül tudjuk, hogy mi történt Amerikában, vagy a világ bármely pontján. Olyan nagy újdonsággal nem lehet előrukkolni, de van a tarsolyban meglepetés is. A céget képviselni megjelenésben, tisztaságban, fegyelemben, én nagyon fontosnak tartom.

Tóth János (Gyula):

Az ember mindig jobbat vár, de nagyon nehéz esztendők elé fogunk nézni, úgy hiszem. A mi szemszögünkből, mint szakszervezet szemszögéből, biztos. Nehéz év előtt állunk, mivel már a kormánynak a beharangozója, amelyik hónapokkal ezelőtt már megindult, igen-igen nehéz terheket fog a munkavállalók vállaira ismételten tenni. Ez történetesen nálunk a bérmegállapodásokban fog nagyon kemény munkát, nagyon kemény harcot követelni tőlünk. Idefelé jövet beszélgettünk róla, én nem látom még azt a határt, mértéket amiben meg tudnánk állapodni történetesen a mi munkaadónkkal, mert már ők is pengetik azokat a húrokat, amelyet a kormányzat kezdett.

Magánemberként: nagyon sok minden ránkférne. Nem akarok hülyeséget beszélni olyanról, hogy LOTTÓ-nyeremény, mert az mindenkinek csak álma esetleg. Úgy érzem, hogy az a nagyon szerény életszínvonalunk, amit idáig elértünk a családommal együtt, az a jövőben még feszítettebb munkát igényel tőlünk. Másodállás, harmadállás, azáltal, hogy a feleségem rokkant nyugdíjas lett, a család jövedelme megcsappant. A fiam főiskolára jár, oda is a kiadásokat had ne soroljam, hogy mi, mennyibe kerül, és hogy nagyon keményen fogunk dolgozni.

Gedei Józsefné (Budapest, Solvent):

Békét, nyugalmat, és egy kicsit talán biztosabb jövőt kívánok mindannyiunknak, mert úgy érzem, hogy a mi korosztályunknak, illetve a gyerekeink korosztályának sok bizonytalanság jutott. Úgy gondolom, hogy nem igazán cserélnék most egy húsz évessel a jövőre előretekintve, mert azt érzem, hogy egyre nehezebb a fiatalok életkezdése, talpraállása, az egzisztencia megteremtése. Bizonyos rétegnek szinte lehetetlen.

Azonkívül azt kívánom, hogy egészség legyen, meg békesség a családban és az emberek között is. Szeretnék a Solventnél ledolgozni még egy jó pár évet, mondjuk a nyugdíjas koromig, és szeretném, ha azok a tervek, amelyek most a cég berkeiben kialakulóban vannak, megvalósulnának. És biztos legyen az ember, hogy nem teszik ki az utcára.

Kicsit elvonatkoztatva: minden bizonytalan. Kicsit több biztonságot, kicsit több nyugalmat, kicsit kiszámíthatóbb jövőt szeretnék, mert most nem lehet előre tervezni a magánéletben sem, a munkahely szempontjából sem. Úgy érzem, nem lehet előre tudni, mi lesz jövőre, két év múlva, öt év múlva, ezt a bizonytalanságot érzem nagyon.

Szigethy Ivánné (Budapest, HDSZ):

Nagyon nagy várakozás előzi meg ezt az ezredévfordulót. Én is nagy várakozással tekintek elé, munkahelyi szempontból feltétlenül. Az ÉDOSZ és HDSZ fúzió remélem, hogy sikerülni fog, az egységszakszervezet valóban létre tud jönni, és azt is remélem, hogy főnököm, Kapuvári úr bírja a feladatokat. Úgy érzem, most az ÉDOSZ szempontjából is elég jól alakultak a dolgok.

Hát, hogy mit várok még a 2000. évtől? A családi életemben is nyugalmat, békességet. A Fraditól feltétlenül jobb szereplést várok. Remélem, hogy tavasszal feltornázzuk magunkat, és én kívánok mindenkinek nagyon boldog újesztendőt. ., Remélem, hogy a tervezett inflációt is tudjuk tartani, és akkor gondolom, hogy nem lesz olyan nagy gond.

A HDSZ-ben pedig ezzel a csapattal nekivágunk az új évnek, és így jöjjön be minden, mint eddig. Nagyon jó volt a választmányi ülés hangulata, ami bizonyítja azt is, hogy jó csapat alakult ki az elmúlt 10 évben. Nagyon jól érzem magamat ebben a körben. Úgy érzem, hogy megbecsülnek, és én is igyekszem mindent megtenni, továbbra is segíteni a szakszervezetet és a főnökömet. Természetesen rám is több hárul jövőre, de szívesen vállalom.