A pénz beszél

Az útlevél mindig kéznél van

Kellemes családi lakásban ülünk Kapuváron. A kinti november végi, korán téliesre fordult időjárás hatásának kirekesztéséről a központi fűtés mellett egy külön gázmelegítő gondoskodik, pedig a közvetlen hangulat folytán valószínűleg amúgy sem lenne fagyos az itteni légkör. A negyvenes éveiben járó jókötésű férfi egyszerű szavakkal mesél mindennapjairól, a feleség és a nagylány csak ritkán szól, de így is hamar kikerekedik egy egyetértésben élő család életformája, amely abban különbözik a többitől, hogy a családfő kora hajnaltól estig távol van, ugyanis külföldre jár dolgozni.

Ezen a vidéken, Győrtől kezdve, s az osztrák határhoz közeledve egyre gyakoribb jelenség ez, hiszen a magasabb kereseti lehetőség nagyon sok jó szakembert késztetett arra, hogy a szomszédos Ausztriában vállaljon munkát. A kora reggeli órákban talán nem is találkozni a határátkelőhelyen más utazóval, mint azokkal, akiknek a munkanapja hajnali útlevélkezeléssel indul.

Kapuváron hiába van ott a Ringa Húsipari Részvénytársaság most is felvételt hirdető gyáregysége, a húsos szakmából is egyre több a külföldre járó. Van aki távolabbi munkahelyéről csak hetente egyszer, pénteken érkezik haza, s vasárnap este indul vissza, akad aki kétnaponta jön, de olyan szerencsés is van, aki a határhoz közel talált munkahelyet, s így minden este hazajárhat. Házigazdánk, N. G. ebbe az utóbb említett csoportba tartozik, igaz, hogy ehhez naponta 180 kilométert autózik.

Hajnali négykor indul, s az év legnagyobb részében a hazafelé vezető utat is sötétben teszi meg. Munkahelye a Fertő tó felső csücskénél van, s immár harmadik éve egyetlen napot se hiányzott onnan. (Ehhez hozzátartozik, hogy a téli nagy havazás idején szerencséje volt, mert azokban a napokban, amikor járhatatlanokká váltak az utak, éppen szabadságát töltötte.) Az ilyen munkaerőt kedvelik és becsülik meg ott, mert akire számítani lehet, az maga is számíthat az osztrák munkáltató anyagiakban megnyilvánuló elismerésére.

A beszélgetés során kibontakozik N. G. életútja, aki 1976-ban kezdte a húsos szakmát, s az iskolaévek után az inaséveket Győrött töltötte, utána került a kapuvári gyárba. Amint mondja, az akkori viszonyokhoz képest nem keresett rosszul. Munkatársai is tisztelték, ami abban is megnyilvánult, hogy bizalmat szavaztak neki a szakszervezeti munkában. Ez viszont sokszor hozta kellemetlen helyzetbe. Ugyanis, aki ügyszeretettel végzi ezt a munkát, az előbb-utóbb két tűz közé kerül. Végülis mégsem ezek miatt hagyta ott a kapuvári munkahelyet. Amint többször hangsúlyozta, bárki bármit mondhat, a külföldre szerződés alapvető indoka minden esetben a pénz. Nála is az volt.

Az ő esetében nem egyik napról a másikra történt az átállás. Azt megelőzően ugyanis több éven át a szabadság idején és hétvégeken „kóstolgatta" ezt az életformának mondható munkát. Így már ismerték jelenlegi munkahelyén, amikor üresedés állt be, kimondottan a munkaadó hívta. Megbeszélték a családban, s úgy döntöttek, elvállalja. És nem bánta meg.

Pedig nem könnyű így élni. De érdemes. Amint tapasztalta, a szomszédban azt az embert, aki becsülettel és hozzáértéssel végzi munkáját, igen megbecsülik. Hivatalos, közjegyző előtt aláírt és határozottan tisztességesnek mondható szerződés alapján állt munkába és dolgozik évek óta. Olyan ez a szerződés, amelyben a munkáltató sokkal több mindenre kötelezi magát, mint az itthoni munkaszerződésekben. Csupán példaként az egyórás ebédszünetet, az egészségügyi biztosítás mellett az évi öthetes fizetett szabadságot, a garantált júniusi tizenharmadik és a decemberi tizennegyedik fizetést említi. Nem csoda, hogy Győrtől Sopronig - Mosonmagyaróváron és Csornán át - egyre többen választják ezt a lehetőséget.

A család mindenképpen jobban él azóta, amióta N.G. kissé távolabbra helyezte munkahelyét. Ő nem egy nagy céget választott, hanem egy kisebb vállalkozásnál dolgozik, ahol ha úgy vesszük, kiélheti a húsfeldolgozó szakma valamennyi fázisát.

Tehát nem szalagmunkát végeznek ott, hanem mint mondja, a tepertőtől a kolbászig mindent készítenek. Ha tetszik, azt is mondhatnánk, hogy szakmai kihívást jelent ez számára, de ő kijózanítóan válaszol erre: legyünk őszinték, nem ez számít, hanem a pénz. Ezért még jó néhány évig mindenképpen folytatja, aztán majd meglátja, mit hoznak az itthoni változások.

Ezzel búcsúzunk a kellemesen meleg kapuvári családi otthonból, nem visszaélve a házigazda idejével, hiszen korán kell lefeküdnie, mert hajnali négykor ismét indul dolgozni.

c