Munkavállalói részvény program

Másodlagos jövedelem osztalék formában

MRP, azaz munkavállalói részvény program. Ezzel a kifejezéssel a privatizáció megkezdése után ismerkedhetett meg a magyar munkavállaló. Az elmúlt 6-8 év azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az MRP kiteljesedjen, bár - éppen a húsiparban, például a Solvent és a Zalahús esetében - találkozhatunk elgondolkodtató példákkal. Magyarországon mintegy 250 MRP szervezet jött létre, s megalakult az érdekképviseleti szervezetük is. Az MRP az Egyesült Államokból indult, ahol több mint 10 ezer ilyen szervezetet tartanak nyilván, amelyből mintegy 500 cég 100 százalékos MRP tulajdonban van.

Közelről megismerni az amerikai MRP-s szervezetek tevékenységét több okból is előnyös. Egyrészt el kell utazni az új kontinensre, másrészt megtapasztalhatjuk azt a szabadságérzést, ami nélkül az amerikai ember aligha tudna élni, dolgozni. Magyar szakemberek jártak idén az Egyesült Államokban, ahol MRP-s cégek sikerei nyomába szegődtek

Törvény alapján

A látogatást kemény munka előzte meg, s hogy valóban jól sikerült a tanulmányút, az Ronald J. Gilbertnek, az amerikai MRP szövetség elnökének is köszönhető. A Rész- Vétel Alapítvány, amelynek vezetője Lukács János, a munkavállalói tulajdonlást és a részvételt népszerűsíti, segíti elő Magyarországon. Az Alapítvány 10 éve, 1989-ben alakult, s az elmúlt évek során sikerült elérniük egyik kezdeti álmukat, hogy legyen MRP törvény Magyarországon. Csakúgy, ahogy Amerikában 1974-ben, hazánkban 1992-ben fogadták el az MRP szervezetekre vonatkozó törvénycsomagot. Néhány év alatt 250-re nőtt az MRP szervezetek száma a jogi és a pénzügyi szabályozásnak is köszönhetően. Ezekben a szervezetekben 80 ezer fő vesz részt, s mindez nagy gazdasági és társadalmi átalakulások közepette alakult ki. Az úgynevezett szocialista rendszerről a szabad piacgazdaság felé történő váltás során. Az amerikai látogatás résztvevői különböző társaságoktól jöttek, mely vállalatok egy része többségi MRP tulajdonú, a többiben kisebbségi tulajdonú az MRP. A magyar küldöttség - többek között - arra is kíváncsi volt, hogy a kivásárlás után hogyan lehet sikeressé tenni egy MRP-s céget pénzügyileg és társadalmilag.

Ronald J. Gilbert MRP-s múltja két évtizedre nyúlik vissza. Húsz évvel ezelőtt kezdett el együtt dolgozni az MRP atyjával, Louis Carnesea-val, akinek az volt az elgondolása, hogy a tőketulajdonlást ki kell terjeszteni, és elérhetővé kell tenni minden dolgozó, munkavállaló számára, s nem csak azoknak, akik már eleve nagy tőkével rendelkeznek. 1974-ben még szokatlan volt az amerikai munkavállaló számára, hogy saját cége részvényeit birtokolja, ma viszont az lenne furcsa, ha egy amerikai cég dolgozójának nem lenne tulajdonrésze saját vállalatában, vagy legalább is nem lenne lehetősége arra, hogy tulajdonrészt szerezzen. Ez a lehetőség többféle dolgot is jelent: részvényeket, részvényvásárlási opciót, nyugdíjtakarékossági programot.

Manapság az Egyesült Államokban számos módja van annak, hogy a dolgozó hogyan lehet tulajdonosa a cégének. A hetvenes évek elején Louis Carnseau-t űrültnek tartották. Ugyanebben az évben a Wall Streat Journal és a Profit Magazin szerkesztősége elítélték a véleménye miatt. Ronald J. Gilbert is kapott egy kommunista jelzőt, amikor néhány évvel ezelőtt a dolgozói tulajdonlás fontosságáról beszélt.

Adókedvezmény

Manapság is sok a félreértés az MRP tulajdonlással kapcsolatban. Louis Carneseu elgondolásának az volt a lényege, hogy a részvénytulajdonlás révén a dolgozók másodlagos jövedelemhez juthatnak, mégpedig osztalék formájában. Az MRP első típusa a hitel nélkül működő MRP. A részvénytársaság hozza létre az MRP-t a vállalat éves bérköltségének maximum 25 százalékát kitevő összegből. Ezt az összeget készpénzben adja oda az MRP szervezet részére, hogy részvényeket vásároljon a már meglévő részvénytulajdonosoktól, vagy magától a részvénytársaságtól. Ezt a maximum 25 százalékos összeget a vállalat levonhatja az adójából. Az MRP keretében a részvényvásárlás a leggyakrabban a már meglévő részvénytulajdonosoktól történik.

Létezik egy adókedvezmény azon részvénytulajdonosok részére is, akik hajlandók eladni magáncégekben lévő részvényeiket, íly módon - ez a lehetőség nem adott nyilvános társaság esetében - nekik nem kell adót fizetniük az MRP részére eladott részvényeik után.

Számos szabályt kell azonban betartani ahhoz, hogy valaki részesülhessen ebből az adókedvezményből. Az egyik legfontosabb szabály, hogy az MRP-nek meg kell vásárolnia a vállalattól a részvényeinek legalább 30 százalékát. Nézzünk egy példát! A részvénytársaság értéke 10 millió dollár, a vállalat éves bértömege 2 millió dollár, s ez azt jelenti, hogy a vállalat évente maximum 500 ezer dollárt adhat az MRP részére.. Ez a hitel nélküli MRP-re vonatkozik. Az MRP-nek meg kell vásárolni a társaság részvényeinek minimum 30 százalékát, tehát 3 millió dollárnyi részvényt. Erre viszont nincs elég készpénzük, s itt jön a képbe a hitellel támogatott MRP.

Kölcsön a banktól

Amerikában az MRP különleges helyzetű program, s itt elsősorban nyugdíjprogramként funkcionál, de különleges azért is, mert kölcsönt vehet fel a banktól. A bank kölcsönad az előbbi példa szerint 3 millió dollárt, az MRP pedig kifizeti ezt az összeget a részvényekért. A hitellel támogatott MRP-t a társaság is támogatja abban minden évben, hogy visszafizethesse a hitel részleteit. Ennek a példánk szerint a maximális összege 500 ezer dollár. Évi 500 ezer dollárból 6 év alatt fizethető vissza a 3 millió dollár, de ehhez pluszban még fizetni kell a hitelkamatot is.

Összegezve: a hitel nélküli MRP esetében a támogatás maximális összege az MRP részére az adóból levonható összeg, vagyis az éves bérkeret 25 százaléka. A hitellel támogatott MRP esetében az éves bérkeret 25 százaléka, plusz a hitelkamat, plusz az osztalék. Ez az összeg az éves bérkeret akár 50, vagy 90 százalékáig is elmehet, s az egész összeg levonható az adóból a vállalat számára. Részvényvásárlás után az összes részvény tulajdonjoga az MRP-é lesz, de a részvényeket csak akkor osztják ki az MRP dolgozói részére, amikor a hitelt visszafizették. A példa szerint a 3 millió dollár értékű részvény csak úgy kerül át a dolgozók tulajdonába, ahogy a hitelt törlesztik. Arra a kérdésre, hogy mi az amerikai MRP-k jellegzetessége, csak egy válasz adható: az attól függ. Jelentős a különbség Amerikában az MRP-ket illetően attól függően is, hogy magán, vagy nyilvános cégről van-e szó.

Asszonyok cége

Az Ewing and Thomas cég jelentős tagja az amerikai MRP-s cégeknek. A vezetők nem titkolják, hogy növelni szeretnék a jólétet, és megerősíteni gazdasági alapjaikat. Ennek érdekében nagyon sok helyen a munkavállalók is tulajdonosok egyben, vagyis birtokolják cégük részvényeit. Ezáltal részesednek abból a jólétből, amit munkájuk révén megteremtenek. A fizikoterápiás céget 1969-ben alapították Ewing és Thomas asszonyok, s ők ketten voltak résztulajdonosai a cégnek. Az évek során kialakítottak egy olyan gyógyászati eljárást, amit ma már széles körben elismernek. A vállalkozás jövője azonban 1987-ben bizonytalanná vált - betegség és nyugdíjazás miatt -, így napirendre került a hogyan tovább kérdése. Az egészségügyben Amerika szerte sok cégösszevonás jön létre, s ezt a céget is meg akarta venni egy másik vállalat. Közel voltak ahhoz, hogy eladják a céget, de egy ügyvéd barát javasolta, vegyék meg a dolgozók a részvényeket. A dolgozóknak azonban nem volt elegendő pénzük, de megalakították az MRP-t. Először a vállalat igazgató tanácsa jelölte ki a dolgozók közül azokat a személyeket, akik a munkavállalókat képviselték a bizottságban. A bizottság egy évig működött ebben a formában, amíg egyszer két munkatársuk részt nem vett egy országos konferencián. Ott azt hallották, hogy a munkavállaló tulajdonosoknak is képviseltetniük kell magukat a vállalat igazgató tanácsában. Azt is hallották, hogy a munkavállalók képviselőinek kell jelölteket állítaniuk az MRP bizottságba. A bizottságnak az lehet a tagja, akit az MRP-ben résztvevő dolgozók többsége elfogad. Az MRP bizottság elnöke egyben tagja a vállalat igazgató tanácsának is. A bizottság összekötő kapocsként működik a vállalat és a dolgozók között.

MRP szövetség

Néha falakat kell lerombolni, például az idősebb dolgozóknak el kell magyarázniuk, miért szükséges, hogy a cég változtasson bizonyos dolgokon az életben maradás érdekében. Az MRP bizottság egyik fő célja, hogy a munkavállaló fő tulajdonosok jól érezzék magukat a cégnél, s érezzék, van beleszólásuk a cég sorsát érintő kérdésekbe. A bizottság megalakulása óta sikerült kialakítaniuk egy sajátos rendszert és eljárást, aminek a révén a tulajdonosok jobban átlátják a vállalat sorsát érintő kérdéseket. Ezen túl nem a vállalat vezetése mondja meg az illető munkavállalónak, hogy ezt vagy azt csináld, hanem a munkavállalók egy csoportja mondja, hogy ezt vagy azt kell tennünk annak érdekében, hogy sikeresek lehessünk. Az MRP bizottság munkáját úgy kell minden egyes vállalatnál testre szabni, hogy az adott cégnél a leghasznosabban tudjon működni.

Amerika-szerte rengeteg tényező segítette az MRP szervezetek létrejöttét. Az egyik ilyen tényező volt az MRP szövetség megalakulása. Azok a sikeres társaságok, amelyek először alkalmazták az MRP-t, modellként szolgáltak a későbbieknek. A vállalatok láthatták, hogy ez az elgondolás működik. A jogalkotás is hozzájárult az MRP elterjedéséhez. A munkavállalói tulajdonlás a képzett vállalatvezetők számára elfogadott megoldás. Bizonyos iparágakban jelentősen elterjedt az MRP, s úgy gondolják, hogy ez elengedhetetlen eszköz a tehetséges emberek megtartásához. Például az információ-technológia területén, ahol az egyes ember szaktudására óriási szükség van. Ma már olyan erős a piaci verseny, hogy ezekben az iparágakban a munkavállalók számítanak a vállalati résztulajdonlásra, és azok a cégek, amelyek nem nyújtanak MRP programokat leendő dolgozóiknak, hátrányba kerülnek versenytársaikkal szemben. Más iparágakban viszont, ahol kisebb az igény a tehetségesebb emberek iránt, nem ilyen éles a helyzet. Lukács János szerint az amerikaiak szabadságvágyából, történelmi hátteréből is fakad az, hogy nem szeretik, ha nincs mozgástér, szabadság.

Közös siker

Az amerikai törvénykezés keretet szab meg, amelyen belül meglehetősen nagy a mozgáslehetőség. Van néhány dolog, amit keményen be kell tartani, egyébként pedig a céghez, a célokhoz, az eladó-vevő kívánságaihoz igazodó szerződéseket, megállapodásokat kötnek. Az MRP esetében széles a paletta, de ebben épp az a szép, hogy menet közben is változtatható. Nagyon sok olyan vezetővel találkozni, aki nem feltételezi, hogy a munkatársa épeszű, józan paraszti ész alapján üzletileg jó döntést tud hozni, ezért nem is teremti meg a lehetőséget ehhez a döntéshozatalhoz. Ehelyett egyirányú, kézi vezérlésű feladat meghatározás működik. Ha egy vezető nem egyedül akarja megoldani a problémát, hanem számít a munkavállalók közreműködésére a végrehajtásban, az elért eredményeket elismeri, jutalmazza, akkor kialakulhat az a felfelé ívelő spirál, amelyben egyre magasabb szinten folyik asz együttműködés, és nem egymást akarják víz alá nyomni. A vesztes-vesztes spirálban az igazi vesztes a cég, míg a nyertes-nyertes viszonyból mindig emelkedő, közös siker alakulhat ki. Ezt a határvonalat a vezetőnek kell megtalálnia.

A két ország nem különbözik ebből a szempontból egymástól. Néhány felvilágosult politikusra volna szükség, akik azt mondják, hogy a társadalom, a gazdaság stabilitását is növelni lehet abban az esetben, ha a tőkében való érdekeltség szélesebb körű lesz az országban. Ilyen egyszerű a dolog, mert ha megfelelő jogi és pénzügyi mechanizmusok állnak e mögött, akkor megtalálhatók az érdekeltek is: a bankot, amelyik hitelt nyújt, az érdekelt eladót, aki ki akar szállni az üzletből és adókedvezménnyel átadhatja embereinek a részvényeket, valamint azokat a vezetőket is, akik támogatják az MRP-t. Kérdés, hogy a társadalom néhány meghatározó gazdasági, politikai szereplőjében termőtalajra talál-e ez a gondolat. Ha nem, az MRP-t el lehet felejteni Magyarországon.