Igazságosabb és testvériesebb világot!

(Részletek a Magyar Katolikus Püspöki Kar körleveléből)

(32.) Az egyház ismételten leszögezte, hogy nemcsak kötelessége mindenkinek becsülettel dolgozni, hanem „mindenkinek joga van a munkához". A társadalom és az állam feladata, „hogy lépjenek fel a munkanélküliség ellen, amely minden esetben rossz, s ha bizonyos mértéket elér, valódi társadalmi csapás lehet". A munkanélküliség csökkentésének gondja „az állam vállaira nehezedik, de nem korlátozódhat egyoldalúan a közhatalom tevékenységére". Ezt a küzdelmet akkor is folytatni kell a munkahelyek teremtéséért, ha az állami és a társadalmi szervezeteknek rengeteg nehézséggel kell szembenézniük, s ösztönözni kell a munkaadókat is új munkahelyek létrehozására.

(57.)... Minden államháztartási reformlépés végső mércéje éppen az, hogy a kiadáscsökkentés mellett nem vezet-e a jövő feléléséhez. „Az állam feladata, hogy a közösségi javak védelméről gondoskodjon, amihez hozzátartozik a természeti és az emberi környezet. Ezek védelmét nem képesek biztosítani kizárólag a piaci mechanizmusok. Miként a korai kapitalizmus idején az állam feladata volt a munka alapvető jogainak védelme, hasonlóképpen az újkapitalizmusban is neki és az egyetemes társadalomnak kell megvédeniük a közösségi javakat, amelyek többek között keretet alkotnak, amelyen belül mindenkinek módjában áll, hogy törvényesen valósítsa meg személyes céljait"

(59.) A munkanélküliség elleni küzdelem nem ígér látványos, gyors győzelmeket. Ez azonban nem menti fel sem az államot, sem a társadalmi és a gazdasági élet szereplőit attól, hogy sajátos feladataiknak megfelelően állandó erőfeszítéseket tegyenek a minél teljesebb foglalkoztatásért.

(63.) A munkavállalók körében együtt él a munkanélküliségtől való félelem s az ebből táplálkozó szélsőséges kiszolgáltatottság, másfelől a fegyelmezetlen, pontatlan munkavégzés. A munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek a gazdaság minden szegletében egyensúlyba kell kerülniük: munkájukért megfelelő bért kell kapniuk, s biztosítani kell számukra a munkahelyi döntésekben való részvétel lehetőségét. Az intézményi rend létrejöttéhez azonban nem elegendő néhány törvény megalkotása, ez csak az egyének erőfeszítésével együtt alakulhat ki. Az egész társadalmi-etikai rend legelső elve a javak közös használatának elve. A munkásember ebben elsősorban az igazságos munkabére által részesedik, amelyet munkája ellenszolgáltatásaként kap. „A munkabér, azaz a munka díjazása az a konkrét út, amelyen keresztül az emberek zöme hozzáférhet azokhoz a javakhoz, amelyek közös használatra vannak rendelve."

(64.) A munkával kapcsolatban fölmerülnek személyes életvitelünk szempontjai is. A munka igen fontos eleme életünknek, nem válhatunk azonban ennek rabszolgájává. A túlélés kényszere vagy éppen a luxuscikkek megszerzése, a meggazdagodás sok embert különösen nagy erőfeszítésekre késztet. Azonban ennek nem áldozható fel a családi együttlét, a heti pihenőnap.

(87)...A munkaerkölcs is jelentősen romlott az elmúlt évtizedekben Magyarországon. A munkatempó az elmúlt években sok helyen meggyorsult, de nem mindenütt s talán nem eléggé. Nemzetközi verseny résztvevői lettünk, s abban nemcsak nyugat-európaiak vesznek részt, hanem távol-keletiek is. Gazdaságunk csak a mainál nagyobb teljesítménnyel állhatja meg a helyét. Az egyes munkavállaló pedig csak az eddiginél keményebb munka ellenében remélhet magasabb jövedelmet. A teljes erőbefektetéssel végzett tisztességes munka erkölcsi kötelesség és gazdasági szükségszerűség. Ugyanakkor viszont a kizsákmányolás új módjai vannak terjedőben: némely munkaadók a munkanélküliséget vagy a feketemunka lehetőségét kihasználva éhbérért dolgoztatnak embereket.

(Az 1996-ban kiadott körlevél gondolatainak kivonatos közlése azért is időszerü karácsonykor, mert miként az a bevezetőjében olvasható, az egyház a magyar kereszténység 1000. évfordulóján, az új évezred küszöbén kivánt szólni az emberek helyzetéről. -Szerk.)