Az élelem és a félelem

A dán élelmiszeripari szakszervezetek lapja hosszú cikkben foglalkozik a génmódosított élelmiszerek ellenőrzésének gondjaival. A fejlett ipari országokban ma már az élelmiszerek mintegy 20 százaléka vagy közvetlenül génmódosított termék/termény, vagy ilyen alap-, vagy adalékanyagot tartalmaz. Az érvényes szabályok szerint ezt a körülményt a termék csomagolásán jól láthatóan fel kell tüntetni. Igazában azonban meg sem lehet állapítani a pontos arányt, hiszen a termék előállítási folyamata számos elkülönült szakaszra oszlik, hogy az követhetetlen a hatóságok -, de főleg a fogyasztók számára. A nagy szövetkezeti áruházláncok laboratóriumai végeznek vizsgálatokat, de valamennyi élelmiszerre nem képesek azt kiterjeszteni.

Gazdától asztalig

A dán szabályozás szerint az önkormányzatok élelmiszerellenőrző szerveinek kellene vizsgálni, hogy a génmódosítás ténye jól felismerhetően fel van-e tüntetve a csomagoláson. A lap vizsgálatai azonban azt jelzik, hogy eddig egyetlen ellenőrzést sem végeztek. Csak a szállítási okmányok vizsgálatára futotta az erejükből. Ebből kísérlik meg nyomon követni az élelmiszer útját és megállapítani, hogy a gazdától az asztalig tartó folyamatban génmódosításra került-e sor, illetve génmódosított alkotóelem jutott-e a termékbe. A tartalmi ellenőrzés tekintetében - a koppenhágai ellenőrzési osztály állatorvosa szerint - teljesen tehetetlenek, mert nincs kialakított egységes, nemzetközileg elfogadott ellenőrzési rendszer. Vita esetén ugyanis ez lenne a szakmai és jogi perdöntő összehasonlítási alap. Nincs meghatározva az a küszöbérték sem, melyet túllépve a génmódosítás jelzése kötelező lenne. Ilyen jogalapról közlik az árut behozó nagykereskedőkkel a jelölési kötelezettséget, és be kell érni a tőlük kapott adatokkal.

Nincs mód tehát a csalók leleplezésére.

Elképzelhető és megvalósítható egy szűkebb körre vonatkozó vizsgálat elvégzése, melynek azonban csak jelzésértéke lenne a gyártók és a kereskedők felé. A rendszer ugyanis igazgatási szempontból nincs szerencsésen kialakítva, mert bár az élelmiszer- ellenőrzés önkormányzati feladat, annak munkáját azonban az Élelmiszerellenőrzési Főigazgatóság irányítja.

Küszöbértékek

Elegendő-e csak a bizalom? A CEN - az Európai Szabványosítási Bizottság - mély álomba merült, amióta az Európai Bizottságot kirúgták (szószerinti fordítás: a ford. megj.) Csak akkor lehet a munka gyorsítására számítani, ha feláll az új, működőképes EU-Bizottság. Ebben az esetben számítani lehet arra, hogy a szabványt és a küszöbértékeket másfél éven belül kidolgozzák. Addig tehát értelmetlennek tűnik a laboratóriumi vizsgálat, hiszen előfordulhat, hogy két laboratórium két eltérő eredményt állapít meg ugyanannak az árumintának a vizsgálata alapján. Egyébként szakmai körökben általában az az álláspont, hogy nem ártalmas a génmódosított ételek fogyasztása. Vannak már olyan laboratóriumok, melyek a legparányibb génmódosított adalékot is ki tudják mutatni. Ilyenek például a szója és kukoricakészítmények. Bármilyen tökéletes legyen is az ellenőrzés, teljes biztonságot a csalók és felelőtlen gyártók ellen nem lehet nyújtani.

Szükséges-e az élelmiszerek esetében a génsebészeti beavatkozás?

Az utóbbi évtizedek politikai megállapítása, hogy az élelmiszer hadászati jelentőségű fegyver. Ma azonban azt láthatjuk, hogy az emberiség annyi élelmiszert képes termelni, hogy élelmiszerhegyek vannak és az éhezést nem az élelmiszer- hanem a vásárlóerő hiánya okozza. Tehát ellátási szempont a génmódosító beavatkozást nem indokolja. Elfogadható érv lehet a minőség javítása. Nem vitás, hogy számos élelmiszer élvezeti- sőt tápértéke is javítható génmódosítással, vagy génmódosított adalékanyag bedolgozásával. A dán élelmiszeripari miniszter azonban természetes élelmiszerek fogyasztását ajánlja. Nem állunk messze az igazságtól, ha kizárólagosan az üzleti szempontok szerepét tételezzük fel.

Intő példák

Mi válthatta ki a génmódosított élelmiszerekkel szembeni ellenkezést? Tájékozatlanság, bizalmatlanság, bizalomvesztés, vagy intő példák? Azt mondhatjuk, hogy a felsoroltak külön-külön is, de összhatásban is közrejátszottak. A tájékozatlanság szerepe vitathatatlan. Mit is tudunk a génmódosításról? Mendel kromoszóma- felfedezésétől napjainkig az élettan tudománya mérhetetlen és szinte felfoghatatlan távolságot tett meg. A tudomány az élet olyan mélységéig jutott el, az ismeret mellett a beavatkozás képességéig, hogy ennek már az erkölcsi korlátai is megfogalmazódtak. Azokat az ember életébe történő beavatkozásokat, mint új szív beültetése, leszakított kar visszavarrása és más csodák, az élettantudományban járatlan ember is képes felfogni és érzékelni. Azt, hogy a DNS szálból meghatározott gént képes a tudomány kimetszeni, viszont már az érzékeink és a képzeletünk nem képes megjeleníteni a számunkra. Az élelmiszerek génmódosítása is ebbe a körbe tartozik, így ez sem fogható fel a szokásos ismereteink birtokában, ezért jelenik meg a félelem az élelem kisérőjeként.

Van egy olyan régi dán mondás, hogy akinek nincs kenyere annak csak egy gondja van, akinek van annak sok. Ha az életre akarjuk vetíteni e mondást, akkor azt mondhatjuk, hogy azokban az országokban, ahol jó, vagy elfogadható szinten él a lakosság, mint például Dániában, ott sok a gond. A sok gond egyike az élelmiszerek új formáival szembeni bizalmatlanság és aggódás. Ez a magyarázata annak is, hogy a felerősödő veszélyérzet a világ más tájain csak alig észlelhető. Élelmezési szokásaink, a beszerzés lehetőségei nagy változáson mentek át. Változott, a nagy változások körébe tartoznak az étkezési szokások és az ételek is. A fejlett országokban már vége annak az időnek is, amikor a háziasszony kiment a piacra és a megszokott zöldséges kofájától megvette a napi, vagy heti szükségletét, hentesénél megvette a húst. A nagyvárosok többségében eltűntek a hagyományos piacok, az élelmiszer-alapanyagok beszerzése főleg a nagy áruházláncok üzleteiben lehetséges. Szokásaink hozzáigazodtak a kereskedelem szolgáltatásaihoz.

Nem lehet azt állítani meggyőződéssel, hogy a génmódosított élelmiszerek ártalmasak, de annyit igen, hogy a lehetséges veszélyei nem tisztázottak. Hogy lehetnek veszélyei, az viszont biztonsággal kijelenthető.

A táplálékból az emberre átkerülő betegségek jelenségét az emberiség már régen felismerte, ezért van például állatorvosi vizsgálat a vágóhídon, ezért van zárlat és elkülönítés fertőző állatbetegségek kitörésénél, és más, ezekkel egy tekintet alá eső körülmények fennállásánál. Közismertebb és még szigorúbb az emberi gyógyszerek engedélyezési eljárása a fentebb említett veszélyek miatt. A contergán nevű gyógyszer áldozatai még köztünk élnek.

Azzal a jelenséggel azonban, hogy gyógyszerek hatására az ember örökletes anyagában torzulás következhet be, csak az elmúlt évtizedekben szembesültünk. Hasonlóképpen néhány eddig ismeretlen betegséggel is, melyek már a genetikai kódot veszélyeztetik, egyedi, esetleg öröklődő fajtorzulást hozhatnak létre.

Bizalomvesztés

Az említett példák súlyos bizalomvesztést idéztek elő. Nincs hitele a mellékhatás kiküszöböltségére vonatkozó nyilatkozatoknak, mert a gazdasági mozgásokban kevésbé járatos ember előtt is tisztán kiviláglik, hogy egyes gyógyszerek, vagy élelmiszerek forgalombahozatalát nem előzte meg gondos, a veszély lehetőségét meggyőzően kizáró vizsgálat. Az is egyértelmű ilyenkor, hogy a piacradobást csak az újdonság adta többletjövedelem megszerzésének szándéka indokolta.

A tanulság tehát, hogy minden génmódosított élelmiszert gondos vizsgálat alá kell vetni, annak általános fogyasztásra való bevezetése előtt. A védekezés ösztönös formája a természetes táplálékhoz (bio-termék/öko-termék) való menekülés. Ezzel lehet egyébként az érintett gyártókat is a gondos vizsgálatokra kényszeríteni. Végső tanulságként az vonható le, hogy nem a génmódosított termék ellen kell a védekezés fegyverét fordítani, hanem ki kell kényszeríteni azokat a vizsgálatokat, melyek a több nemzedék alatt jelentkező káros genetikai változások lehetőségét is kizárják.