Átalakul a szakmunkásképzés is

A hazai szakmunkásképzés az elmúlt tíz évben, amit átmeneti időszaknak is neveznek az oktatás területén, jelentős változáson ment és megy napjainkban is keresztül. Elsősorban azért, mert a régi képzési formák még élnek, ám emellett már az új oktatási, képzési elvek is érvényesülnek a szakmunkásképzésben is - tájékoztatott a szakmunkásképzés helyzetéről Dr. Lengyel Sándor, az Agrárszakoktatási Intézet (ASZI) főigazgatója. Az iskolákban még megtalálhatóak azok az osztályok, amelyek a régi rendszer kifutó szakképesítése szerint tanulnak. Az elmúlt tanévben indultak be kötelező jelleggel az új képesítési formák, s az új szakképzési rendszerben oktatott tanulók létszáma felfutó rendszerben növekszik.

Az agrárágazatra képző intézmények - a fenntartó szempontjából - vegyes profilt mutatnak: egyaránt működnek állami, önkormányzati, egyházi iskolák, miként alapítványi és magán tanintézetek is. Az Agrárszakoktatási Intézetnél - amelynek fenntartója és működtetője a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - összpontosul valamennyi agrárágazatot érintő szakképesítés tartalmi gondozása.

Szakágak szempontjából a mezőgazdasági szakképesítések körébe tartozik a szántóföldi növénytermesztés, a kertészet, az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, az állategészségügyi képzés, továbbá a földmérés és térképészeti képzés, s az egyik legnagyobb terület az élelmiszeripari szakmunkások, technikusok képzése. A középfokú szakmunkás és technikus képzés tanügyi dokumentációinak, az ezekre épülő tankönyvek készítése és forgalmazása, az oktatási segédeszközök, kiadványok készíttetése, forgalmazása ugyancsak az ASZI feladata. S ide tartozik a tanárok szakmai továbbképzése, a pedagógiai ismeretek korszerűsítése, a tanulmányi versenyek szervezése, a szakmai vizsgák tételeinek összeállítása, a vizsgabizottságok felállításának előkészítése is. Jelentős nemzetközi kapcsolatokat ápol az intézet, s a már munkában álló szakemberek átképzésével is foglalkoznak.

Az agrárágazatban már akkor bővült új típusú formákkal és megfelelő tananyaggal az oktatás, amikor még a politikai, gazdasági rendszerváltás sem történt meg - állapította meg a főigazgató. Már a '80-as évek végén különböző egyéni vállalkozók, a háztáji kisegítő gazdálkodók is szerezhettek szakképesítést az ezekre a területekre speciálisan kialakított, kísérleti oktatás keretében. Voltak olyan mezőgazdasági, de főleg élelmiszeripari szakképesítési formák is, amelyeket kimondottan vállalkozóknak indítottak. Például a hentes és mészáros képzést már akkor megkezdték, amikor húsipari szakmunkásokat képeztek a nagyüzemi feladatokra. De ide sorolható a kísérleti gazda-, illetve mezőgazdasági gazdaasszony-képzés újraindítása is. A rendszerváltást követően természetesen felgyorsultak ezek a folyamatok, hiszen - különösen az élelmiszeriparban - jelentős számú magánvállalkozó, gazdálkodó jelent meg. A sütőszakmunkás mellett az egyik legnépszerűbb a pék és cukrász szakképesítés, avagy a már említett hentes és mészáros szakma.

Az agrárágazati középfokú szakképesítésnél is fellelhetők azok a problémák, amelyek a nemzetgazdaság egészében mutatkoznak. Egyrészt a foglalkoztatási nehézségek miatt, másrészt a demográfiai hullám következtében csökkent az érdeklődés a szakmunkás, de még a technikusi képzés iránt is. A divatos szakmákhoz elsősorban gimnáziumi érettségi szükséges, a fiatalok tehát inkább ott igyekeznek továbbtanulni. Az agrárágazati szakmákban mindemellett mérsékeltebb volt a létszám csökkenése, sőt akadnak területek, ahol egyáltalán nincsenek beiskolázási problémák. Éppen azokban a szakmákban, amelyekben a kis- és közepes vállalkozások száma szaporodott meg. A kép tehát heterogén, de a meghatározó szakmákban még elfogadható számú az érdeklődés.

Az agrárágazati szakképzés költséges tevékenység, hiszen komoly eszközökre van szükség, ezért drága a mezőgazdasági vagy az élelmiszeripari szakmunkás és technikus képzése. Az iskolák fenntartói gyakran ódzkodnak is az ilyen típusú iskolák működtetésétől, mivel az komoly anyagi erőfeszítést jelent számukra. Korábban az állami nagyvállalatok különböző módon segítették az iskolák működését. Ennek a szervezeti formája még ma is megtalálható, a szakképzési hozzájárulás és a szakképzési alap törvényi bázisán. De a nyugat-európai mintájú duális képzés feltételrendszere még nem teremtődött meg. Lengyel Sándor arra gondolt, hogy a gyakorlati képzést és annak nem kis költségeit egy-egy cég vállalja fel, míg az elméleti oktatást az iskolákban biztosítják és finanszírozzák. Magyarországon nehezen terjed ez a forma, amelynek elsősorban gazdasági, finanszírozási okai vannak. Ma még a magánvállalkozások, de a vállalatok jó része is anyagilag, sőt személyi feltételekben sem kellően felkészült erre a feladatra, s talán a cégek nem is találják meg érdekeltségüket ebben a körben. Ezért a gyakorlati oktatás meghatározó intézménye jelenleg és a közeljövőben is az iskolával közös szervezetben működtetett tangazdaság, tanüzem.

A szakképzés anyagi forrásairól szólva a főigazgató kifejtette: a gyakorlati oktatás fejlesztéséhez, tanműhelyek kialakításához az iskolák elsősorban a vállalatok szakképzési alapját használhatják fel. Ez az összeg jelentős, hiszen a cégek ezen alapjuk 75 százalékát fordíthatják erre a célra, pontosabban adhatják át a iskoláknak. A maradék 25 százalékot az oktatási tárca kezelésében működtetett központi alapba fizetik be, amit központilag, pályázati rendszerben osztanak szét. A befolyt összeg jelentős részéből centralizált módon, - pályázat útján - a nagy léptékű fejlesztéseket valósíthatják meg az oktatási intézmények. S ugyancsak pályázni kell a decentralizált keretösszegre, amelynek keretében konkrét, a helyi érdekeknek megfelelő, kisebb léptékű fejlesztések finanszírozhatók.

A húsipar területén még mindig a nagyvállalatok a meghatározóak. Ezek a cégek korábban is nagy segítséget adtak a szakképzésnek, ma azonban az érdekeltségi rendszer nem segíti ezt a tevékenységet.

Az is közrejátszik a visszafogottságban, hogy a húsipari cégek gazdasági helyzete sem alakul kedvezően. Ezt igazolja az, hogy az idei húsipari Szakma Kiváló Tanulója versenyt nem sikerült az ASZI-nak megrendeznie, mivel nem volt olyan cég, amelyik vállalta volna a verseny gyakorlati megrendezését. A főigazgató úgy véli, hogy a verseny több százezer forintot is felemészt, ami jelentős kiesést okozhat egy-egy cégnek. A költségek magasak, hiszen le kell állítani egy-egy szalagsort, alapanyagot kell biztosítani, a biztonsági feltételeket meg kell teremteni, ami viszont nem olcsó mulatság. Az iskoláknál pedig sem a körülmények, sem az anyagi fedezet nem biztosítottak a verseny megrendezéséhez. A jubileumi, 40. szakmai seregszemlét kénytelenek jövő tavasszal megrendezni, s a kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskola már most készül a feladatra.

A versenyeknek egyébként igen jó a hangulatuk, a szakemberek keresik a jól képzett utánpótlást, szakmai fórumokra, kiállítások megrendezésére is alkalom nyílik. A húsipari szakma nagy megmozdulásaként tartják nyilván a tanulók vetélkedését, s talán ez is biztosítéka lehet annak, hogy a jövőben nem maradnak el ezek a rendezvények az anyagiak hiánya miatt. A húsipari képzés jelenlegi helyzete alapvetően nem rossz - hangsúlyozta végezetül Lengyel Sándor. Az országban 180-185 szakmunkásképző iskola működik, amelyből 25-30-ban folyik élelmiszeripari szakmai képzés. Ez utóbbiak közül 15-ben pedig a húsipari szakképzés is helyet kap. A régi típusú, lassan kifutó képzési formákban az elmúlt tanévben összesen 768-an tanultak a húsfeldolgozó szakmunkásképzés keretében, a baromfiús-feldolgozó szakmában 27- en, a hentes és mészáros készítménygyártó és eladó 4 éves kísérleti képzésben 170-en, a húsipari ágazat technológusi képzésében pedig 147-en vettek részt. Az OKJ szerinti új képzési formák közül húsipari szakmunkásképzésben 70 fő, hús és baromfiipari technikusi oktatásban 32 fő vett részt. E fiatalok számára elkészültek a szakmai és vizsgáztatási követelmények alapdokumentumai.

Központi oktatási programok is rendelkezésre állnak az iskolák számára, amelyek alapján az iskolák elkészíthetik a helyi, igényeikhez igazodó tanítási programjaikat. A tankönyvek tartalma is megfelel az új követelményeknek, mivel nem csupán átdolgozták a régi tananyagokat, hanem új tankönyveket is kiadtak. A húsiparban szükséges, és várhatóan rövid időn belül bekövetkező gazdasági fellendülés fontos feltételét jelentő szakszerűen kiképzett középfokú szakember gárda mindezek alapján rendelkezésre állhat.