Kapuvári ringások

Ahol az ostor vége csattan

„Ennyi pénzért nem maradnak nálunk"

Beszélgetőpartnereink mindjárt az elején szükségesnek tartották tisztázni, hogy a Ringa három termelőegysége közül a kapuvári a legnagyobb, jelenleg is több mint nyolcszázan dolgoznak itt, s szerencsére mindannyiuknak bőven van munkájuk. Más a profiljuk, mint mondjuk a győrieknek, s nyilván más jellegű a feladatuk is, mint például amit a szegediek végeznek. Ezért gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani az amúgy ugyanahhoz a szakmához tartozó tevékenységeket. Ráadásul a technológiában nemhogy lemaradásról nem eshet szó, hanem éppenséggel azt lehet mondani, hogy a kapuvári termelés technikai fejlesztésére igen nagy gondot fordít a vezetés. Ilyen téren is meg van a jó kapcsolat, erre nem lehet panasz.

- Máshol van a hiba - mondta Mészáros Lászlóné. - Nekünk a nagyon is szigorú normarendezés okozta a legtöbb kárt, ami viszont azt hiszem nem függ össze azzal, hogy földrajzilag távol vagyunk a központtól. Kategória-átcsoportosítást hajtottak végre üzemünkben, s ez a besorolás hátrányosabb számunkra. Jómagam 23 éven át szakmunkásként dolgoztam itt, most betanított munkásnak számítok. Ezek után hiába kaptuk meg a kiharcolt fizetésemelést, a bérek jelentősen csökkentek, kevesebbet viszünk haza, mint egy évvel előbb. Azt megértjük, hogy a teljesítményelvárás változott, de azt nagyon veszélyesnek tartjuk, hogy ilyen körülmények között az emberek közül aki csak teheti, elmegy. Ebbe az üzemrészbe, amely elitnek számított a szakmában, 25 éven át igen nehezen lehetett bejutni, most pedig emberhiánnyal küszködünk.

- Nálunk a vágóhídon méginkább az alacsony jövedelemből fakadó létszámhiány a legnagyobb gond jelenleg - egészítette ki Fehérvári András. - Hétfőn például 13 ember hiányzott a szalag mellől, s ilyenkor a többiek igencsak emberfelettit kell nyújtsanak, mert a szalag nem számol, hanem ugyanolyan sebességgel halad, mintha minden poszton állna valaki. Az extramunkáért pedig igazság szerint extra bér járna, de erre hiába számítunk.

- A létszám megoldása kimondottan bérkérdés - kapcsolódott a témához Pászli Tibor. - A város számára is fontos kérdés ez, hiszen Kapuvár legnagyobb üzeme vagyunk, de nem tudnak segíteni, mert ennyi pénzért nem igen maradnak meg nálunk a jelentkezők. Innen nyugatra, mindössze 40 kilométerrel arrébb írd és mond tizennyolcszorosát adják ezért a munkáért. Hát csoda, hogy inkább oda mennek az emberek? Aggasztó a dolog, mert most például lenne felvétel, hisz munkánk van, de nem akad megfelelő ember, aki vállalná is ezt annyi bérért, amit adni lehet. Jól működő, összekovácsolt munkaközösség ez a kapuvári, nagy kár lenne, ha az alacsony bérek miatti elszivárgásokkal széthullana.

A szociális kérdésekre térve mindhárman állították, hogy ami kijár a szakszervezeti tagoknak, azt Kapuváron is megkapják. Az idén is többen nyaraltak önköltségi áron a balatongyöröki üdülőben. Nem is lehetne másként, hiszen a legnagyobb gyáregység adja az elnököt. Persze, ez nem jelent részrehajlást, de a hátrányos helyzet kizárásához hozzájárul.

Összességében tehát nem lehet arról beszélni, hogy a kapuvári húsosok hátrányban lennének a cég központi egységében dolgozókkal szemben, de amint a beszélgetőpartnerek ecsetelték, azt már érzékelték, hogy ott vannak, ahol az ostor vége csattan. Mert a felhajtott üzletek végrehajtásához ők kapják a feladatokat, amiket sokszor nem is olyan könnyű végrehajtani.