Kevesebb politika, több forint

Dr. Kis Zoltán ex-államtitkár a húspiacról

- Igaz, hogy olcsó volt idén a húsvéti sonka, de a második félévben ez a helyzet a visszájára fordulhat. A mostani árak irreálisan alacsonyak, emiatt tarthatatlanok. Elsősorban a tavaly kialakult takarmányárak drasztikus csökkenése okolható a mostani helyzetért. A kormány beavatkozott a közgazdasági folyamatokba, az egyébként is alacsony árakhoz dotációt adott, abban a hiszemben, hogy az olcsó takarmányból olcsó húst lehet előállítani. Véleményem szerint egy felvásárlói kartell kialakulása és működése nyomán az ár a termelői önköltséget sem fedezi. Mindehhez hozzájárul, hogy olyan áruházláncok értékesítik a húst, amelyek elviselik a húson az átmeneti veszteséget, mert egyéb termékeken ezt kompenzálják. Ha valaki kimegy olcsó húst venni egy ilyen bevásárlóközpontba, vesz mást is, ami a hasznot hozza a kereskedőnek. Visszaköszön, amit már sokszor elmondtunk, hogy amíg szabályozott piac nem alakul ki a termelői-feldolgozói láncban, amíg nem lehet az agrárrendtartási törvény előírásait alkalmazni és nem alakul ki valódi integráció, addig a kistermelők és a feldolgozók is kiszolgáltatott helyzetben lesznek. A korábbi 260 forint körüli garantált ár 195 forintra történő levitele lökést adott olyan irányba, hogy a felvásárlási ár csökkenjen. A kormányzat gondolkodik azon, hogy minimális felvásárlási árat állapítson meg, ez azonban csak akkor hatékony, ha működik az a rendszer, amelyet számlaadásnak hívnak. Tehát minden termelő érdekeltté válik abban, hogy olyan értékű számlát kap, amelyen átveszik tőle a terméket. Indokolni lehet persze a mostani helyzetet az orosz piaccal és a belső fogyasztás visszaesésével is. Ez is igaz, de csak részben.

- A kistermelők időlegesen leépíthetik az állományukat, de mit csináljon a feldolgozóipar?

- A feldolgozóiparnak nem kellett volna mindenáron a minél olcsóbb hús irányába elmozdulnia. A minisztérium tavaly feloldotta a garantált árak rendszerét, amivel nagy hibát követett el. Hiba volt, amikor közzétette, hogy nem követeli meg a kötelező minősítést, hanem fizet az O és a P minőségért is. Ezt nem lett volna szabad. Így helytelen irányt vett a felvásárlás, miközben megjelent az olcsó import alapanyag is, amit fel tudnak dolgozni. Hosszú távon ez a feldolgozóiparnak is rossz. Ha nem lesz versenyképes az itthoni alapanyag, akkor a kapacitásait nem lesz képes kihasználni. A mai öt milliós állomány lemehet 3- 3,5 millióra, s az exportképes vágóhidak vagy import alapanyagra szorulnak, vagy elveszítik a piacaikat. Az a támogatási rendszer, amelynek két pilléren kell állnia - ez pedig az exporttámogatás és a garantált áras felvásárlás - csak kvótához kötött, szabályozott húspiac esetén tartható fenn, de ez Magyarországon jelenleg nem működik.

- A nagyon alacsony árakat kommentálva egyesek úgy fogalmaznak, hogy összeomlott a húspiac. Hogyan lehet ebből a válságból kilábalni, hiszen évek óta visszatérnek ezek a problémák?

- Hektikusan mozog évek óta ez a piac, most hullámvölgyben vagyunk. Az év második felében majd emelkednek az árak, de ha a piaci szabályozás nem alakul ki, akkor jön majd ismét egy újabb drasztikus áresés. Sokan tényleg arra kényszerülhetnek, hogy felhagyjanak a hústermeléssel. Szerintem a feldolgozóknak is nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy csak azok a vágóhidak dolgozhassanak, amelyek megfelelnek az élelmiszertörvény előírásainak. Ebben volt egy szigorítás 1997-ben, de egy MDF-es indítványra a traktoros blokád idején feloldották. Található az országban 1000-1500 olyan vágóhíd, amely 1990-94 között állami támogatással létesült. Ezek jobbára falusi kisvágóhidak, amelyek saját fogyasztást céloztak meg. Hosszú távon ezek nem életképesek. Mi megpróbáltuk piaci szelekcióval kiszorítani közülük azokat, amelyek a feltételeknek nem felelnek meg. Sajnos a tendencia megint más. A lazább kötelmek között működő kisvágóhidak letörik az árakat, a nagyobb üzemek elől elviszik az alapanyagot. Ez a zavaros helyzet évek óta tart, miközben tönkremennek értékes termelői és feldolgozói kapacitások. Berendezkedhetünk persze önellátásra és falusi húskimérésre, de közben elveszítünk több száz millió dollárt az export kiesésével.

- Minek tulajdonítható, hogy kormányok váltják egymást, de ezek a húspiaci problémák maradnak? Miért nem lehet az anomáliákat szakmai, közgazdasági alapon rendezni?

- Ennek a helyzetnek az az alapvető oka, hogy az úgynevezett őstermelői kategória politikai okokból védett. Öt-tíz sertés még mindig eladható dokumentáció, minősítés nélkül. Egyenlő feltételek között például a kisvágóhidak versenyképtelenek lennének. Az előny a féllegális tevékenységből adódik, amihez a törvény azzal járul hozzá, hogy 250 ezer forint árbevételig nem követel semmiféle dokumentációt és tehervállalást. Ez a 250 ezer forint persze több, mert egy családban több személy nevére is kiváltják az őstermelői igazolványt. Így nagyszerűen működtetik a féllegális piacot és viszik az állami támogatást a szürke gazdaság irányába.

- Pillanatnyilag nem látja megoldhatónak a problémát?

- Annyiban optimista vagyok, hogy január elsejével az illetékesek meghirdették a kötelező regisztrációt. Igazi ösztönzés azonban csak akkor lesz, ha a támogatást és az adókedvezményt is ehhez kötik. Most föl van adva a lecke, hogy 2000. január 1-jével csak mezőgazdasági vállalkozók lesznek, egyenlő kötelezettségekkel és persze egy jövedelemhatárig egyenlő adókedvezménnyel. Ebből a körből csak azok maradnak ki, akik alkalmilag értékesítik a felesleges termékeiket, de velük nem kell foglalkozni, mert támogatást úgy sem igényelnek. A többit azonos módon kell elbírálni, pozitív diszkriminációval a kisebbeket.

- A húspiac zavarai mögött az agrárpolitika gondjait, dilemmáit kell látni?

- Így van. Érdekes módon a húsipar csak Magyarországon küzd ilyen válsággal a térség országai közül. Ráadásul olyan húsüzemekről van szó, amelyek már külföldi tulajdonban vannak, nem mondható, hogy nem értenek a szakmához, a vezetéshez, nem tudják menedzselni a céget. Elég komoly invesztíció történt az élelmiszeriparban az elmúlt években, jó dolog látni a kiállításokon, hogy a termékeink európai színvonalúak és ezt árban is egyre inkább érvényesíteni tudjuk. De mivel az alapanyag-termelésben ilyen szélsőséges mozgások vannak, ez a helyzet nem tartható. Az EU csatlakozás pedig a magyar termelőket azonnal a padlóra küldi egy ilyen álszemérmes, politikai célokat szolgáló szabályozással. Onnantól kezdve nincs vám, a feldolgozó ott veszi az alapanyagot, ahol olcsóbb, s ez a hely nem biztos, hogy Magyarország lesz.

- Köszönjük a beszélgetést.