Alkudozások a társadalmi párbeszédről

Interjú Dr. Kameniczky Istvánnal, a GM főosztályvezetőjével

- Ha fogalmi oldalról nézzük, akkor valami új dolog készülődik, de a magyar tradíciók szerves folytatásának is tekinthetjük. Közép-Európában szinte egyedülállóan már a 80-as évek végén kialakult Magyarországon egy érdekegyeztető intézményrendszer, amit először Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, aztán egyszerűen csak Érdekegyeztető Tanácsnak, röviden ÉT-nek neveztünk. A kormány képviselői mellett helyet foglaltak benne az akkor létrejött friss munkaadói szervezetek, az újonnan szerveződő szakszervezetek és a SZOT feloszlása után létrejött új szakszervezetek. Gyakorlatilag az oldalak összetétele azóta változatlan maradt, számos sikeres megállapodás jellemezte az ÉT tevékenységét. Azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás, a politikai átalakulás bársonyosságához, zökkenőmentességéhez jelentősen hozzájárult ez az érdekegyeztető rendszer. Azzal együtt, hogy végig napirenden volt a kialakult intézményrendszer továbbfejlesztésének igénye.

- A szakszervezetek fenntartásokkal fogadták az előkészítő tanulmányból megismert elképzeléseket. Tulajdonképpen jogosak ezek a fenntartások, vagy netán csak félreértésekből fakadnak?

- Az anyagban mi nagyon egyértelműen leírtuk, hogy az érdekegyeztetést nehezítő tényezők közül azokat, amelyek érdekellentétből, a partnerek eltérő helyzetéből fakadnak, objektíven meglévő, természetes ellentétnek lehet tekinteni. Más a nézőpontjuk a különféle szervezeteknek, létezik egy olyan ellenérdekeltség ezeken a fórumokon, amelyek mindenféle hozzáállás mellett is nehezíthetik a közös munkát. Az is nyilvánvaló azonban, hogy az érdekegyeztetés, vagy bármiféle egyeztetés a politikai mezőny részét képezi, és ilyen alapon nagyon sok múlik a partnerek kölcsönös belátásán. Az eddig lefolytatott egyeztetéseken a partnerek egyértelműen elmondták, hogy jelentős bizalmatlanság alakult ki bennük a kormány érdekegyeztetéssel kapcsolatos eddigi tevékenysége alapján. Ezt a bizalmatlanságot önmagában nem lehet megszüntetni egy új típusú fórumrendszert felállításával. A bizalmatlanságra az intézményrendszer önmagában nem ad megoldást. Nekem meggyőződésem, hogy az anyagban leírtak szakmailag korrektek, mindazt a tapasztalatot, amely hasznosítható az eddigi érdekegyeztetésből, figyelembe veszi. Kétségtelenül nagy szerepe lesz a jövőt illetően annak, hogy sikerül-e a társadalmi párbeszéd új rendszeréről valódi szakmai vitát folytatni az érintettekkel, vagy az említett bizalmatlanság fennmaradása esetén végigkísérik az egyeztetést a szerintem eltúlzottnak ítélhető politikai ellentétek.

- Ha túltekintünk az Érdekegyeztető Tanács tevékenységén, és feltételezzük, hogy a társadalmi párbeszéd kiteljesedik, akkor lehet-e ennek valamilyen kedvező hatása az ágazati szinten megvalósuló érdekegyeztetésre. Gondolok az ágazati szakszervezetek és az illetékes szaktárcák kapcsolatára.

- Korrigálnám a kérdést abból a szempontból, hogy nem annyira az ágazati szakszervezetek és a szaktárcák, mert ez inkább költségvetési szférában fontos, hanem egyes ágazatokhoz tartozó munkaadók és szakszervezetek érdekegyeztetésén van a hangsúly.

- Nevezzük meg akkor konkrétan: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó élelmiszeripar tekintetében mi változik? Eddig is működött érdekegyeztetési mechanizmus, csak hát az egyes ágazatokra, szakágazatokra érvényes kollektív szerződések hiányában erősen döcögött az érdekegyeztetés.

- Azt hiszem, hogy önmagában az érdekegyeztetés makroszinten csak rendkívül közvetetten képes hatást gyakorolni arra, hogy az adott területen hogyan alakúl a munkaadók és a munkavállalók kapcsolata, milyenek a viszonyok, kötnek-e kollektív szerződést. Eddig is működtek ilyen „rásegítő" mechanizmusok, mint a munkaügyi döntőbírói közvetítő szolgálat...

- Ágazati szinten, vehetjük akár a közlekedést, például a vasutasok helyzetét, vagy az agrárszférát, az egészségügyet, a Gazdasági Minisztérium tekintetében az egész versenyszférát, az érdekegyeztetés tartalma eltérő jellegű. Eddig minden lényeges kérdés az ÉT-ben csúcsosodott ki, kapott teret és ebben a nagy egészben az ágazati specifikumok, egyes ágazatokra jellemző foglalkoztatási gondok, vagy bérszínvonalbeli kölönbségek háttérbe szorultak. Várható változás ezen a téren?

- Még egyszer visszamennék az anyaghoz. Mi egyértelműen leírtuk, hogy véleményünk szerint az érdekegyeztetés alapvető színtere a versenyszférában is, de jórészt a közalkalmazotti szférában is, a munkahely és az ágazat. A makrofórum ezeknek a feltételeknek csak egy részét - bizonyos makrofeltételeket - alakíthatja. Az egy külön kérdés, hogy eddig túlságosan sok feladatot hárítottak át maguk a szociális partnerek is a felsőszintre. Talán ez egy kicsit mutatta azt is, hogy a tapasztalatok alapján nem sikerült eléggé intenzív tárgyalásokat folytatni közép- és alsószinten. A mostani egyeztetések során felvetődött, hogy a makroszinteknek az új mechanizmusba való illesztése mennyiben fogja elősegíteni a közép- és alsószinten folytatandó tárgyalásokat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az országos szintű társadalmi párbeszéd megerősödése várhatóan kedvezően befolyásolná alsóbb szinteken is az alkufolyamatokat. Szándékaink szerint egyébként az új koncepció nem érintené a tárcaszintű érdekegyeztetést, az ott kialakult fórumok továbbra is működnének.

- Végezetül megkérdezem, ahogy mondani szokták, ezek a kérdések most a munkaasztalon vannak. Viszont az idő sürget, hiszen itt olyan ügyekről van szó, amit nem tolhat a politika hosszú ideig maga előtt. Valóságos megoldásokat kell kialakítani, működésbe kell hozni új intézményeket. Időben mi ennek a realitása?

- Talán ez tűnik számunkra még a szakmai kérdéseknél is nehezebb feladatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy egy érdekegyeztetési rendszert, ahol partnerek együttműködéséről van szó, nem lehet egyoldalúan szabályozni, minden tekintetben konszenzusra kell jutni. Valószínű, hogy az időközben felmerülő vitás kérdések kitolják a kitűzött határidőket, kérdésessé teszik, hogy mikor lehet lezárni a folyamatot. A kormány munkaterve szerint március végéig kellene javaslatot tenni a rendszert szabályozó alapvető jogszabályokra. Ez az idő azonban rendkívül rövidnek tűnik ahhoz, hogy tartalmi kérdések is belekerülhessenek a jogszabályokba. Ha a jogszabályok csak bizonyos fórumok elvi kereteit szabályoznák és a fórumok indításához szükséges alapfeltételeket teremtenék meg, akkor lerövidíthető az előkészítés. Mindez a partnereken is múlik, a további egyeztetéseken dőlhet el.