Mérlegen az élelmiszerszabályozás

Középpontban a fogyasztók érdeke

- Hogyan alakult az elmúlt években az élelmiszerszabályozás jogi háttere az úgynevezett harmonizációs tevékenység során?

- Az élelmiszerszabályozás több lépcsős rendszer: a csúcsán az élelmiszertörvény áll, amit a végrehajtási utasítások, rendeletek segítik. Az EU országaiban és Magyarországon is arra törekszünk, hogy legyen egy élelmiszerkönyv, ami felváltja a korábbi szabályozást, a szabványokat. Hozzá kell tennem, hogy a szabványok nem halnak ki teljesen erről a területről, hiszen bizonyos termékeknél az EU-ban is vannak még szabványok. Magára az élelmiszerre azonban jobb, ha a technológiát is megemlítő élelmiszerkönyvi leírás készül, azonban elkerülhetetlen, hogy ipari segédanyagokra, adalékokra, esetleg csomagolóanyagokra ne szülessen szabványi előírás.

- Az élelmiszer export azonban nem csak az EU-ban talál piacot. Követjük-e a világ más tájékán érvényes szabályozást?

- Nem csak az EU direktíváit, leírásait, ajánlásait követi, hanem arra is figyel, hogy a FAO/WHO közös Codex Alimentarius, az élelmiszer világszabvány titkárságának tevékenysége milyen irányba fejlődik…

- Ha jól tudom, ennek a szervezetnek Ön az egyik vezetője…

- Az egyik nemzetközi bizottságát, az analitikai és mintavételi módszerek bizottságát vezetem, amelyik rendszeresen Budapesten ülésezik. De nem ezért említem a Codex Alimentariust, hanem mert a WTO, azaz a világkereskedelmi szervezet vezetői a Codex testületeit kérte fel arra, hogy vitás esetben két fél között eldöntse az adott kérdést. Az igaz, hogy a magyar élelmiszerexport zöme, 70 százaléka az EU piacon talál vevőre, de változatlanul jelen szeretnénk lenni a világpiacon bizonyos speciális termékekkel. Ezért is szükséges, hogy a Codex bizottságaiban is kellő aktivitást fejtsünk ki, s nyomon kövessük, hogy ott mi történik.

- Annak ellenére, hogy a világ kevésbé figyel a nemzeti szabályozás alapjául szolgáló élelmiszertörvényre, hadd kérdezzem: korszerű-e a magyar élelmiszertörvény?

- Több, mint száz évvel ezelőtt alkottuk meg az első élelmiszertörvényünket, igaz, ez még az osztrák-magyar monarchia törvénye volt. Aztán jó hatvan évig semmi nem történt, később, 1957-ben egy rendelet, majd 1976-ban új törvény állította vissza az élelmiszerszabályozás rangját. Tizenkét évvel később a szabályozásba be kellett építeni a kereskedelmet és a vendéglátást is. Az egységes végrehajtási utasítás azonban nem született meg. A rendszerváltás tehát egy rendezetlen helyzetben következett be. Természetesen nem volt vitától mentes, hogy milyen új élelmiszertörvényt alkosson a Parlament: apró, részletekig menő szabályozást, avagy ernyőszerű, általánosságban fogalmazó, de a végrehajtási utasításban részletekig szabályozó törvényt. Az uniós harmonizáció jegyében végül is az utóbbit választottuk, bár a hiányosságokat is megfogalmaztuk. Ez azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol az uniós szabályozást még nem tudjuk alkalmazni, a hazai viszonyokhoz igazodó jogszabályokat fogalmaztuk meg.

- Az élelmiszertörvény végül is megelőzi korát, a magyar valóságot…

- Ez jó megfogalmazás: a törvény a jelenlegi elvárásokat messze eltúlozva ad jogosítványokat a fogyasztóknak, ugyanakkor idehaza nincs még egy jól szervezett, hatékony fogyasztóvédelmi hálózat. A kormány ugyan létrehozta a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, ami szépen fejlődik és terjeszkedik, de ennek még nem partnere az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, amely igazából még nem erőteljesen képviseli a hazai, vagy a külföldi fogyasztót. Sok a tévhit, a kevés ismeret, amin változtatnunk kell. A fogyasztók felvilágosításával, a kommunikációval van leginkább baj.

- Hogyan értsük a kommunikáció hiányát?

- Úgy, hogy talán még a hatóságok sem ismerték fel a kockázatelemzés fontosságát, hogy tudjuk, egy élelmiszer elfogyasztásakor esetleg milyen kockázat leselkedik a fogyasztóra. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az élelmiszerek nem egyformán hatnak az emberekre. Akad közöttünk túlérzékeny is, akinek számára például a kis mennyiségű tej elfogyasztása is kellemetlenséget okoz, a tejcukor miatt. Minderre a vásárló figyelmét is fel kell hívni. Magyarországon ez ügyben még szinte semmi nem történt, s a fogyasztó szinte semmilyen problémájára nem kap tájékoztatást.

- Érvényesülnek-e az élelmiszeriparban az élelmiszertörvény normatívái?

- Két szempont alapján osztályozunk egy élelmiszert, amikor a minőségét, piacképességét meghatározzuk. Az egyik: megfelel-e az előírásoknak. A másik: a biztonsága mennyire megnyugtató, vagyis nem károsítja az egészséget, nem okoz betegséget. Az előírásoknak való megfelelés piaci kategória, általában közös megegyezéssel születnek, s az érdekképviseleti szervezetek - vagy éppen a kamarák - dolga, hogy őrködjenek a betartásuk felett, tehát nem állami feladat. A biztonság egyértelműen állami feladat, ott a hatóságoknak kell résen lenniük, s a kártokozókat megrendszabályozniuk. A mezőgazdasági termelés az élelmiszerlánc legelején helyezkedik el, ott is egy minőségi megfelelés az alapvető norma, ám a biztonságos termelés problematikáját a környezetvédelem sajátítja ki.

Az már egy harmadik kérdés, hogy van-e elegendő élelmiszer. Gyakran védekeznek a mennyiségi szemlélettel azok, akik a piacképességet, biztonságot nem tudják teljesíteni, mondván: nem a piacképesség, a jó minőség, a biztonság a fontos, hanem hogy legyen elegendő élelmiszer.

- A Magyar Élelmiszerkönyv két kötete már elkészült, amelyben - az Európai Unió gyakorlatának megfelelően - ajánlások fogalmazódnak meg az ágazat szereplői számára.

- Ez egy soha be nem fejeződő folyamat, mert egyrészt a külvilág, az Európai Unió újabb és újabb direktívákat ad ki, vagy újrafogalmazzák a régit, másrészt a harmadik kötetben a mintavételi és vizsgálati módszereket foglaltuk össze. Ez utóbbinál szintén folyamatos a fejlődés, hiszen korszerűbb technikai lehetőségek, módszerek lépnek életbe. Ez a munka tehát sehol nem fejeződött be, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy van egy érvényben lévő, de megújításra váró fejezet. A Magyar Élelmiszerkönyvben azonban nem csak a hazai termékek jelennek meg, hanem minden olyan import termék is, amelyet idehaza forgalmaznak. A vertikális, azaz a termékekre vonatkozó, egyedi, sajátságos dolgokat feltüntető fejezetben kell még újabb és újabb élelmiszereket leírni, hiszen a világkereskedelemben mintegy 200 ezer élelmiszert forgalmaznak. Magyarországon ötezertől 30 ezerig terjed a választék skálája, mivel egyre több, bár mennyiségében kevés élelmiszert hozunk be. Az itthoni üzletekben több mint 90 százalékban hazai élelmiszereket találunk, de azt nem állíthatjuk, hogy ez mindig így lesz.

- Szóljunk külön is a hústermékekről.

- Nagyon érdekes, hogy a közvélemény mennyire nincs tájékozódva arról a változási folyamatról, ami az utóbbi évtizedben zajlott, s zajlik ma is. A különböző húsüzemekbe kerülő sertések lényegében fiatal állatok, s hat hónapos korban, átlagosan 90 kilogramm súlyban vágják le őket. Ez azt jelenti, hogy a húsuk alig tartalmaz látható, nagy mennyiségű szalonnás zsírmennyiséget, ahogy azt a régebben otthon hizlalt, 200 kilós kocáknál megszoktuk. A sertészsír fogyasztása is egyre inkább csökken, mivel éppen a kisebb mennyisége miatt drága termékké lépett elő. S hadd tegyem hozzá, hogy a zsírfogyasztásról alkotott szemléletünket is meg kellene változtatnunk. Tudomásul kell vennünk, hogy egy felnőtt ember táplálkozásában valószínűleg helytelen a sok zsír fogyasztása, de egy gyerek számára jóval több zsírmennyiségre van szükség a fejlődése érdekében. A csecsemőknek pedig egyenesen létfontosságú táplálék, különben rosszul alakul ki az idegrendszerük. Azt is megkockáztatom, hogy idős korban sem ártalmas a sok zsír fogyasztása, legfeljebb a koleszterin tartalomra kell ügyelni. A húsnak és a zsírnak komoly élettani szerepe van az ember életében.

- Mindezen tudományos okfejtés után Ön szerint mi a húsipar teendője az EU csatlakozásig?

- Amit a vágóhídon levágnak, s az állatorvos ellenőriz, azon termékek biztonsága megkérdőjelezhetetlen. Ilyen vágóhidakról nem kerülnek ki olyan élelmiszerek, amelyek fertőzöttek, szennyezettek lennének. A nagyüzemi vágás mellett azonban sok olyan kisüzemi, házi húsfeldolgozás is folyik, ahol a biztonság egyetlen garanciája az állat egészséges volta. Hogy mivel hizlalták az állatot, azt már nehéz kideríteni a hatóságnak akkor, amikor az üzletekben lefoglalják a feketevágás termékeit. S amíg az ilyen árucikkek magas arányban jutnak a fogyasztóhoz, addig nem mondhatjuk, hogy minden rendben van a hústermékek körül.

A húsiparnak és hatóságnak tehát a feketepiac arányát kellene minimálisra csökkenteni az EU csatlakozásig, mert amíg ez a helyzet fennáll, addig a biztonság nem garantálható.

- Történt némi kísérlet az elmúlt időszakban a feketepiac felszámolására, s tény, hogy amikor szigorú hatósági ellenőrzések voltak, a budapesti üzletekben 20 százalékkal kevesebb fekete termék jelent meg. A hatósági ellenőrzés tehát a kulcsszó?

- Igen, bár ne feledjük, hogy azok a vizsgálatok, amelyekkel be tudjuk bizonyítani a hamisítást, nagyon drágák, s a technikája nem mindenki számára hozzáférhető. Ezek az eredetvizsgálatok, amely a legnagyobb hiányosságunk, bár az Európai Unió sem teljesen felkészült ebben a témában, de Amerikában erősen vizsgálják a termékeket. Az eredetvizsgálat a hús eredetéig kiterjed, vagyis az öröklési anyagtól a táplálkozási és feldolgozási technológiáig mindent megvizsgálnak. Ehhez pedig kevés jól felszerelt laboratórium van az országban, hiszen immunológiai módszereket kell alkalmazni. Nálunk a KÉKI-ben van ilyen laboratórium, s ki tudjuk mutatni, hogy a hústermékekben milyen eredetű hús található, sőt még a hőkezelt húsoknál is meg tudjuk ezt mondani.

- Van-e igény ezekre a vizsgálatokra?

- Hatósági oldalról ez csak akkor merül fel, ha olyan vitás kérdést kell megválaszolni, amelynek országhatáron túli vonatkozásai, következményei vannak. Amúgy pedig, ha a piacképességre nincs kihatása, akkor legfeljebb a fogyasztónak, vagy az érdekképviseletnek az érdeke az, hogy az ilyen módszerek közkeletűek legyenek. Ez inkább a szakma becsületének, s nem a hatóság kérdése. Amikor azonban kiderül, hogy a külföldről származó hús nagyon szennyezett, akkor a hatóságnak is közbe kell lépnie, s abban a pillanatban szüksége van az említett vizsgálatokra. A másik izgalmas kérdés - az EU-ban sincs még teljes felkészültség - az úgynevezett gyors vizsgálat. Ez azt jelenti, hogy gyanú esetén egy műszer segítségével a helyszínen vizsgálja meg az ember a terméket. Ehhez speciális műszerek szükségesek, mint például a vágóhidakon a húsarány mérésére szolgáló eszköz. A cégeknek mindenképpen érdekük a jó minőség és a biztonságos termék előállítása, hiszen gazdasági erővé válik a jó hírnév, a megbízhatóság. Ha a fogyasztók bizalma erősödik az adott cég terméke iránt, azt csak úgy képesek hosszú távon megőrizni, ha a belső ellenőrzés szigorú, a minőségbiztosítási programok jól működnek. Ezek szavatolják ugyanis a vásárlói bizalmat.

-A középpontban mindig a fogyasztó érdeke áll. Piaci oldalról közelítve a kérdést, megőrizhetjük-e a hungaricumok piaci pozícióit hosszú távon?

- Csak akkor, ha pontosan leírjuk azt, hogy a termék mit tartalmaz és mitől hungaricum, s az összes számba jöhető piac nyelvére lefordítjuk a leírásokat. Ezeket aztán meg kell küldeni minden országba azzal a kéréssel, hogy az ő élelmiszerkönyvükbe, szabályozásukba iktassák be. Ilyen offenzív szabályozási törekvéseket azonban még nem fedezhetünk fel, boldogok vagyunk, ha a saját termékeinket itthon leírjuk, s örülünk annak, hogy eurokonform. Csakhogy a magyar termékek egy része, például a hungaricumok igényelnék ezt a más nyelvre történő leírást, de nem tesszük meg ezeket a lépéseket. A másik kérdés viszont az, hogy az említett termékekből kis mennyiség készül, s inkább kuriózumként jutnak a külföldiek asztalára. Intézetünk sokat foglalkozik a hungaricumként számon tartott termékek tudományos leírásával, elemzésével, azon vagyunk, hogy minél több tudományos közlemény jelenjen meg róluk, mert akkor ez garanciát ad a tudomány oldaláról. A tudósok piaci menedzserei is lehetnek egy-egy terméknek, ha jól megválasztják a kutatási témát. A KÉKI tehát egyfajta missziót is betölt azzal, hogy a hazai termékek kiválóságát tudományos eszközökkel támasztja alá.