Háttér

Elmaradtak a húsipari bérek

Az elmúlt hetekben a sajtó sokat foglalkozott az 1999. évi bértárgyalásokkal. Korábban, a választások előtt a pártok egy része is a bérpozíciók javításának ígéretével kampányolt. Ezek az ígéretek mára elfogytak, a gazdasági miniszter minapi előadásában már azt mondta, hogy a bérpolitikának is a fizetési mérleg csökkentését kell szolgálnia, mivel a mérleg egyensúlyba hozása lesz a kormány gazdasági stratégiájának fő prioritása, háttérbe szorítva akár a gazdasági növekedés ösztönzését is.

Az Érdekegyeztető Tanácsban lapzártakor az álláspontok nemhogy közelednének, inkább távolodnak. A kormány és munkaadók kezdeti 13,3 százalékos átlagos béremelési előirányzatával szemben a szakszervezetek 16,5 százalékost tartanak elfogadhatónak. A legutóbbi tárgyalási fordulóban a munkaadók javaslata tovább csökkent, 11 százalékra. Az olyan szakszervezeti elképzeléseket, amely szerint az évi 500 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők legalább 6 ezer forintos emelést kapjanak - ugyanis ezt a rétegeket sújtja leginkább a személyi jövedelemadó törvény módosítása - a munkaadók meghallgatták, ám érdemben nem foglalkoztak a javaslattal. A megélhetést sem biztosító, inkább csak irányadó minimálbér kérdésében is távol áll egymástól a három oldal álláspontja.

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése szerint az év első kilenc hónapjában alkalmazásban állók létszáma a nemzetgazdaságban összesen 2.517.800 fő. Az ún. versenyszféra 1.681.100 főt foglalkoztatott, míg a költségvetési területen 809.900-an dolgoztak.

A foglalkoztatottak közül mintegy 126 ezren az élelmiszeriparban találtak munkát, akiknek az átlagkeresete az év első kilenc hónapjában bruttó 62.018,-Ft, 17,4 százalékkal, nettó átlagkeresete 42.048,-Ft, 17,6 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakát. A szeptember havi átlagkeresetek mind bruttó, mind nettó összegében meghaladják az I-III. negyedév átlagát.

A fogyasztói árindex az év első három negyedévében 15,3 százalék, ami azt jelenti, hogy a reálkeresetek szerény mértékben, de emelkedtek. A részletes adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a versenyszférában - ahol a húsipar is elhelyezkedik - a fizikai foglalkozásúak reálkeresetének emelkedése éppen hogy csak kimutatható, mintegy 1,7 százalékos, míg a szellemi foglalkozásúaké ennek a háromszorosa, azaz 5,1 százalékos.

A sok statisztikai adat tükrében vizsgálva a húsipari jövedelmeket, megállapítható, hogy - cégenként eltérő mértékben - a bruttó és nettó átlagbérek egyaránt lényegesen alatta maradnak mind a nemzetgazdaság, mind a versenyszféra átlagának. A jellemző bruttó vállalati átlagbér a húsiparban 50 és 58 ezer forint közé esik, ennek megfelelően alakulnak a nettó átlagkeresetek is, amelyet összehasonlítva a versenyszféra bruttó 66.500,-Ft-os és nettó 44.400,- Ft-os átlagával, látható a lényegi elmaradás.

A fizikai foglalkozásúak bruttó átlagkeresete a húsiparban jellemzően 45 és 55 ezer forint körül alakul, a szellemi foglalkozásúak átlagkeresete 60 és 90 ezer forint körül szóródik.

Ha a húsipar béreinek fejlődését nézzük, a 80-as évek végén kezdődő lemaradás a versenyszféra vezető cégeinek keresetéhez képest - egy-két céget leszámítva - nem hogy csökkent volna, hanem nőtt. Még a legjobban fizető húsipari cégek mintegy 75 ezer forintos bruttó átlagbérszínvonala is messze elmarad néhány jól fizető élelmiszeripari társaság fizikai foglalkozású alkalmazottainak a 100-125 ezer forint közötti bruttó átlagkeresetéhez képest.

Túl azon a szakszervezeti követelésen, amely a reálkereset növekedését irányozza elő 1999-ben a húsiparban, van egy nem elhanyagolható munkáltatói szempontja is a leszakadásnak. Ez pedig a következő: a jobb szakmunkások, szakemberek elvándorolnak a szakmából külföldre, vagy jövedelmezőbb munkahelyekre, ami rontja a cégek versenyképességét.