Kortesfogás

Egy csapatnyi szekszárdi kolléga kortesmunkát vállalt az egyik parlamentbe igyekvő pártnál. Nincs ebben semmi furcsa, gusztus dolga, csak szabad idő és jó gyomor kell hozzá. Habár a politikát úri huncutságnak mondják, efféle huncutságot bárki elkövethet. Mert minek nevezzem - tartózkodván az erősebb kifejezésektől - azt az akciót, amelyet T.E. volt kollégánk kitalált magának és a legkülönbözőbb irányokból támogatva, szépen lebonyolított.

Történt, még tavaly, a nyár derekán, hogy az akkori kilátástalan helyzetben T.E. elkészített egy „robbantgatós" forgatókönyvet, demonstrációk és tiltakozások sorozatát Günther Schlegel ellen. Csakhogy a német úr hirtelen elhagyta az országot, s ezzel teljesen új helyzet alakult ki Szekszárdon. Egykori kollágánkat azonban ez a semmiség nem zavarta, hiszen neki - mint pártja megyei korifeusának - távolabbi célok lebegtek a szemei előtt, és fővárosi pártfőnökei is erőteljesen biztatták. Tervei kivitelezéséhez társakra is talált, az ultraradikális követelésekre érzékeny kollégák őszinte, naiv hittel követték.

Dióhéjban ez a háttere T. E. és társai tavaly őszi hat hetes sátorozásának és az idei, április elején az MSZOSZ-székház elött tartott demonstrációjának. Érdekvédelmi szempontból - mint az előre bizonyos volt - nem értek el semmit. Viszont jó érveket szolgáltattak azoknak az üzleti köröknek, akik a „dolgozók felháborodására" hivatkozva igyekeztek gyorsan - foglalkoztatási kötelezettség nélkül - nyélbe ütni a szekszárdi üzem értékesítését. (Minden jel szerint ebben vitathatatlan érdeme volt a metracósok „megrendelt" tüntetésének is.)

Szegény T.E. azt hitte, hogy politikát csinál, beleszólhat a nagyok dolgába, s nem vette észre a szereposztást. Tévképzeteinek foglyaként és „taktikából" a szakszervezet ellen fordult. Keményen ostorozta azokat, akik neki - szó szerint - kenyeret és húst adtak. (Hat hétig ugyanis valakinek etetni kellett a főállású tüntetővé előlépett sátorozókat.) Nélkülözte a jó ízlést az is, ahogy „szekszárdi húsos" mezben próbálta politikai vitára kényszeríteni az MSZOSZ ugyancsak képviselőjelölt elnökét. (Kíváncsi vagyok ezek után, hogy felvette-e azt a pénzt, amit az elnök segített kikaparni?)

T.E. érdekvédőként nem vizsgázott valami jól, ennek ellenére elképzelhető, hogy bemasírozik a parlamentbe. A kortesfogás ugyanis elég jól bejött. Köszönhetően azoknak a kollégáknak is, akik azt hitték, az ő érdekeikről szól ez a történet.

Főként azonban a sajtó ama részének kell majd köszönetet mondani, amely politikai számításból támogatta T.E. kampányát. Úgy tűnik, hogy a szerkesztő urak föl akartak mutatni egy kis „jobboldali veszélyt", mert sohasem árt egy kis ijesztgetés és a koalíciókötés várható nehézségeire is gondolni kell. (A fejét csóváló olvasónak javaslom, hogy nézze már meg a Dózsa György úti demonstrációt „előkészítő" tudósításokat.)

T.E. egyébként tényleg rendes ember, biztosan fizet a kollégáknak majd egy kortespálinkát. Aki másra számított, vessen magára.