Potyautasok

Az idei bértárgyalások időszakában ismét felvetődött, hogy a „potyautasok", vagyis a szakszervezeti tagságot nem vállaló munkavállalók is élvezik - tagdíj fizetése, anyagi tehervállalás nélkül is - a szakszervezet által kiharcolt bérfejlesztések, kollektív megállapodások előnyeit.

Nagyon furcsa, igazságtalan helyzeteket produkál ugyanis az élet. Szekszárdon például a sztrájkkal kiharcolt bérmegállapodások után a bérezési formájuk és magasabb keresetük miatt azok a középvezetők és menedzserek jártak a legjobban, akik a tulajdonos oldalán derekasan hadakoztak a sztrájk - és a szakszervezet - ellen. Természetesen szívfájdalom nélkül zsebrevágták a magasabb bért.

Az ellentmondások feloldása nem könnyű. Egyfelől komoly alkotmányos, szervezeti és morális érdek fűződik ahhoz, hogy a szakszervezeti tagság önkéntes legyen. Másfelől viszont feszültséget okoz, hogy a - sokféle okból - csökkenő létszámú szakszervezeti tagság viselje a teljes munkáltatói kör érdekvédelmének a terheit, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy az érdekegyeztetés, a munkabéke fenntartása az egész társadalomnak érdeke.

A kilencvenes években politikai sikk volt a szakszervezetek elszegényítése, most mintha többen kezdenének észbekapni, hogy kárunk származhat abból, ha „szakszervezetmentes övezetként" kerülünk az Európai Unióba. Az egész ország ugyanis nem lehet potyautas.