Miért vállal képviselőséget?

Válaszol: Sándor László, az MSZOSZ elnöke

A Húsos legutóbbi számában a lap egyik olvasója felidézte az Ön egyik korábbi nyilatkozatát, miszerint nincs szándékában indulni képviselőjelöltként. Most mégis másként döntött. Miért? Milyen okok és megfontolások vezették ehhez az elhatározáshoz?

- Akik most ezt a szerepet vállaltuk, új körülmények közepette gondolkodunk. Napjainkban nem kell számolni újabb Bokros-csomaggal. Kedvezőbbek a gazdasági növekedés feltételei. Az a szándékom, hogy - amennyiben az MSZOSZ kongresszusától bizalmat kapok - ezt a ciklust az MSZOSZ-ban töltöm el. A szakszervezeti mozgalom megerősítését, társadalmi szerepének kiteljesítését, a munkavállalók védettségének, biztonságérzetének megteremtését a következő évek egyik legnagyobb kihívásának tartom. E célok megvalósítása viszont lehetetlen a Országgyűlés által nyújtott lehetőségek kihasználása nélkül.

Az MSZOSZ elnöke az Országgyülés elnökének társaságában

Számomra a képviselőség - sem korábban, sem ma - nem célként jelenik meg. Ugyanakkor az utolsó év tapasztalata, az ágazati vezetőkkel folytatott beszélgetések arról győznek meg, hogy az MSZOSZ elnökének nagyobb politikai szerepet kell vállalnia, és minden alkalmat meg kell ragadnia a munkavállalók, a nyugdíjasok érdekeinek eredményesebb képviseletéért.

E helyen is hangsúlyozom: elvi problémát soha nem jelentett e két funkció párhuzamos ellátása. Soha nem értettem egyet azokkal, akik keményen bírálták, hogy a szakszervezeti vezetők a parlamentben is jelen legyenek. Az pedig evidencia számomra, hogy a szakszervezeti mozgalom alapvetően baloldali szellemiségű, tevékenységében jórészt a baloldali értékrend érvényesül. Ezért a világ legtermészetesebb dolga, hogy tartós érdekszövetség általában a baloldali pártokkal, de elsősorban a szocialista párttal jöhet létre. A szakszervezeteknek, a magyar munkavállalóknak ezért érdeke, hogy a májusi választások után is szocialista kormányzás maradjon fenn.

*

Véleményünk szerint érdemes, hasznos lehet képviselőséget vállalni szakszervezeti vezetőknek. Még akkor is, ha ezt sokan vitatják. Kár, hogy a jelöltállítás időszakában nagyon kevés szó esett a mandátumról, hogy az újabb ciklusban mit és hogyan, milyen feltételekkel és meddig képviselnek majd az érdekvédők a T. Házban. Lehet, hogy a színfalak mögött elhangzott néhány halk mondat, amely azonban a tagsághoz (szavazópolgárokhoz) nem jutott el. Azokhoz, akiknek a véleményét két dologban nehéz megkerülni. Egyfelől az a tapasztalatuk, hogy az elmúlt ciklusban alulmúlta a várakozásokat a szakszervezeti képviselők érdekérvényesítési lehetősége a parlamentben. Másfelől úgy értékelik, hogy az elmúlt években - Sándor László vezetésével - sajnálatosan csökkent az MSZOSZ anyagi és szervezeti ereje, befolyása. Érdemes lenne talán ezzel is számolni a „lehetőségek" felmérésekor.