Helyzetkép az első negyedévről

Interjú Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

- Hogyan alakultak a dolgok a múlt év novemberében megtartott kongresszus óta? - érdeklődtem a szakszervezet első számú vezetőjétől.

- A gazdasági környezet felvázolásával kezdeném - hangzott a válasz -, hiszen ettől függ a szakszervezet mozgástere, ez határozza meg az érdekvédelem lehetőségeit is. Nincsenek jó híreim, mert az év első negyedében magasak voltak a vágóállat-árak, nem alakult kedvezően sem a fogyasztás, sem az export. Ennek természetesen következményei lettek a foglalkoztatásban is. Sok cég alig tudta kihasználni vágókapacitását, nagy készletek halmozódtak fel. Mindez kihatott a bértárgyalásokra.

Ezt az időszakot terhelte még az is, hogy újra van felszámolás alatt álló cég: a Kolos Húsipari Rt. A Tolna-hús Élelmiszeripari Rt. Szekszárdon csak február végén kezdett termelni és a korábbiakhoz képest szerény foglalkoztatást tud csak biztosítani. Beindult a Hungary-Meat Kft. Kiskunfélegyházán, amely felfutása esetén nagy kihívást jelent majd a többi cég számára.

- A vázolt helyzetkép hogyan tükröződött a bértárgyalásokon?

- Az első negyedév legfontosabb szakszervezeti feladata az 1998. évi bérmegállapodások megkötése. Az eddig realizálódott megállapodásokról az újság más helyén szólunk. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy a kongresszus által megfogalmazott célt kevés helyen sikerült megközelíteni. A megállapodások azon részénél, amelyek 15 százaléknál kisebb alapbéremelést tartalmaznak, azzal is számolhatunk, hogy ezen cégeknél reálbér csökkenés lesz, ami igencsak furcsa egy növekedésnek indult gazdaságban. Ezeknél a cégeknél fokozott figyelmet kell fordítanunk a keresetek alakulására. S ha szükséges, kezdeményezni kell a helyzet megváltoztatását, a kedvezőbb pozíciók elérését. Ez annál is inkább szükséges, mert a húsipar termelési, értékesítési pozíciója továbbra sem tekinthető stabilnak.

- Hol tart az ágazati kollektív szerződés megkötésének ügye?

- Ezt fontos feladatként jelölte meg a kongresszus. Ezért felvettük a kapcsolatot a Magyar Húsiparosok Szövetségével, de a kongresszuson elfogadott javaslat tárgyalására még nem került sor. Ahhoz, hogy érdemi tárgyalások kezdődjenek, meg kell nyernünk az ügynek a legbefolyásosabb cégek vezetőit. Ezen a téren már megtettük az első lépéseket, ezt kívánjuk folytatni.

- Mit mondhat a választmány működéséről? Beválik-e az új testület?

- Annyit mondhatok, hogy megkezdte tevékenységét az újonnan megalakult választmány. Számomra is bíztató, hogy létrehozásával jó döntést hoztunk. Az általa biztosított nyilvánosság a tagság szélesebb körű bevonását jelenti a döntésekbe. Csak egyet tudok érteni alelnökünk értékelésével, aki így fogalmazott: a testületet célszerű lesz majd többször összehívni, mint ahányszor erre bennünket az alapszabály kötelez.

- Befejeződik-e végre a híressé vált szekszárdi történet?

- Igen. A kollektív szerződés és a privatizációs szerződés, vagyis a törvényesség mellett kitartó tagjaink megkapták a Munka Törvénykönyve szerinti mérték és a kollektív szerződés által előírt mérték közötti végkielégítés különbségét. Ez a szekszárdi történet pozitív befejezését jelenti. Szomorúsággal csak az tölt el: amit a szekszárdi ügyben el lehetett érni, azt mind elértük, de a történet végére nem maradt működő alapszervezetünk Tolna megye székhelyén. Furcsa tanulsága ennek a konfliktus-sorozatnak, hogy a mai Magyarországon az eredményes szakszervezeti munka sem tudja megtartani a tagokat. Ilyen körülmények között is akadnak szervezett dolgozók, akik hátat fordítanak szervezetünknek.