Virsli

Az előkészületekből ítélve, különösebb szenzációra nem lehet számítani a HDSZ őszi kongresszusán. Ha visszapillantunk az elmúlt évekre, a húsos szakszervezetnek nincs mit szégyenkeznie. A küldöttek önelégültség nélkül megállapíthatják, hogy nehéz helyzetekben a érdekvédelem nem vallott szégyent. Megtartotta befolyását, bizonyította akcióképességét olyan időkben, amikor szinte az egész ágazat magánkézbe került, s gyökeresen új munkaügyi kapcsolatok alakultak ki. A túlsó oldalon szilárd pozíciókat épített ki a tőke, az innenső parton pedig világossá vált, hogy a munkavállalók csak magukra számíthatnak. (Egyszer nagyobb távlatból majd érdemes lesz elgondolkodni minderről, mi is történt valójában, ki miért és hogyan került az egyik vagy másik oldalra. De most ezt hagyjuk.)

Elegendő, ha ezúttal csak azokra a problémákra utalunk, amelyek a szövetségkötés, a szolidaritás körül felmerülnek. A HDSZ legmagasabb fóruma ugyanis nem igazán mehet el szó nélkül bizonyos anomáliák, zavaró tényezők mellett. Hiszen a meghívottak között minden bizonnyal ott lesznek az ÉDOSZ és az MSZOSZ vezetői is. Akkor pedig nehéz lesz lenyelni néhány önkéntelenül felmerülő kérdést. Teszem azt, hogy is van az, hogy az édoszosok nagyon óhajtják az egységet, de három éve mindenféle trükkel és praktikával megakadályozzák a közös vagyon megosztását, nem adják ki a húsosok jussát.

De az MSZOSZ is megéri a pénzét. Herr Schlegel Szekszárdon kirúgja Hajdúnét, és még abban az órában fölrakat a teherautóra tíz mázsa virslit, hogy vigyék már föl a Dózsa György útra, mert ott vannak az ő igazi partnerei. (Másnap az Érdekegyeztető Tanácsban a legnagyobb konföderáció képviselője olyan megszitált mondatokkal tiltakozik egyes munkáltatók törvénysértései ellen, hogy véletlenül sem venné szájára a tolnai húsüzem nevét.)

Hát igen, ha szenzációra nem is, érdekes kérdésekre azért számítani lehet a kongresszuson.