Lesz miről vitatkozni és dönteni

Kapuvári József elnök előrejelzései

A szekszárdi húsosok érdekvédelmi csatazajában halkan, szinte suttogva terjed a hír: kongresszusára készül a Húsipari Dolgozók Szakszervezete. Arra kértem Kapuvári Józsefet, a HDSZ elnökét, erősítsük fel ezt a hangot, adjunk több információt e rangos fórumról, beszéljünk arról, mi várható, melyek lesznek a terítékre kerülő legfontosabb témakörök?

A húsipar vidéken erős

- Szakszervezetünk kongresszusára november 14-15-én kerül sor, Gyulán. A tanácskozás helyszínének kiválasztásában szerepet játszott az a szempont, hogy Gyula egyik fellegvára a húsiparnak, s egyúttal erős bázisa a szakszervezetnek is. Itt 85 százalékos a szervezettségünk. A magyar húsipar egyébként ma vidéken erős. Ezért nem a fővárosban tanácskozunk, hanem a békési városban, ami így gesztust jelent a vidéknek. Az összejövetel jelentőségét az a tény is növeli, hogy 90 éves az országos húsipari szakszervezeti mozgalom. E szép jubileum egyszersmind ünnepi fényt is kölcsönöz a kongresszusnak.

- Ez meghatározza a résztvevők körét is?

- Az alkalom kínálja azt a lehetőséget és kötelezettséget, hogy meghívjunk külföldi résztvevőket is. Olyan szakszervezetek képviselőit, akikkel termékeny kétoldalú kapcsolataink vannak. Így például a dánokat, a svédeket, az osztrákokat és a lengyel Szolidaritást. Az eddigi visszajelzések szerint elfogadták meghívásunkat, amit mi nagyon értékelünk, hiszen tekintélyes szakszervezetekről van szó.

A küldötteken kívül jelen lesznek a fórumon a hozzánk kötődő konföderácók (MSZOSZ, Autonómok), a társszakszervezetek (az erdészek, a villamosipariak, az ÉDOSZ Szövetség) képviselői, az FM, a MüM, a pártok vezetői, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, Orosz Sándor, (miként a Húsos Szakszervezet is állandó meghívottja a parlamenti bizottság üléseinek.) Körünkben üdvözölhetjük majd a Húsipari Szövetség és az ÉFOSZ elnökét, mint potenciális munkáltatói partnereket.

- Úgy hírlik, kitüntetésekre is sor kerül.

- Régóta meglévő űrt töltünk be azzal, hogy az elismerési formákat gazdagítandó, két kitüntetést alapítottunk azok jutalmazására, akik hosszabb ideje viselnek szakszervezeti tisztséget, és kiemelkedő munkát végeznek. Az egyik kitüntetés a HDSZ emblémás aranygyűrű, a másik pedig az ugyancsak HDSZ emblémás plakett - pénzjutalommal együtt.

Befejeződött a privatizáció

- Lesz-e valamilyen, a hagyományostól eltérő sajátos vonása a kongresszusnak?

- Igen. Átalakítjuk a HDSZ vezetési-szervezési struktúráját. A demokratizmus növelése és a nagyobb nyilvánosság érdekében új, 60 fős testületet választunk, melyben az alapszervezetek vezetőin kívül a tagság is nagyobb számban képviselteti magát. Ha a kongresszus is elfogadja a tervet, választmány lesz a neve. Ettől várjuk, hogy még közelebb kerüljünk a mindennapi valósághoz, döntéseink megalapozottabbak lesznek, az eddigieknél is jobban tükrözik majd a tagság igényeit.

Sajátos vonást kölcsönöz a gyulai tanácskozásnak az a tény is, hogy a húsipar egy új fejlődési szakasz előtt áll. Befejeződött a privatizáció, a vállalat- felvásárlások útján zajlik a tőke és a termelés koncentrációja. Megy a harc a piac megtartásáért, a nagyobb piaci részesedésért. A húsipari létszám viszont folyamatosan csökken, összhangban a nemzetközi fejlődéssel.

- Ezek a körülmények nyilvánvalóan meghatározzák a szakszervezet jelenlegi mozgásterét, tevékenységét. A jelen azonban a múltból nő ki, következésképp a közelmúlt fejleményeit sem lehet figyelmen kívül hagyni.

- A közelmúltat 1993 ősze óta számíthatjuk. A ciklus első időszakában két fontosabb folyamat zajlott le: befejeződött a csődbe ment vállalatok felszámolása. Vagy teljesen megszűnt a húsipari termelés, mint például Kiskunfélegyházán, vagy az új tulajdonos jelentősen csökkentett létszámmal, de működtette az üzemet valamilyen szintű húsipari termeléssel. A másik folyamat: a privatizáció folytatódott - s mint említettem már - be is fejeződött. Egyetlen cég sorsa kérdőjeles még, ahol a magánosítás sikertelen volt, ez a Szekszárdi Húsipari Rt.

Egyébként az elmúlt időszak legnagyobb kihívása a szakszervezet számára a szekszárdi munkahelyi konfliktus volt, amelynek tanulságait még hosszú ideig elemeznünk kell.

Ezek az érdekvédelmi ütközetek alkalmat adtak a sztrájk kipróbálására, a szolidaritás megmérettetésére, a szervező- és tárgyalási készség felmutatására. Képet kaptunk a munkavállalók, a szakszervezeti tagság gondolkodásáról, magatartásáról, annak változásairól, valamint arról, hogyan viszonyulnak az új gazdasági rend megpróbáltatásaihoz, kínjaihoz. Itt egy olyan tanulási folyamatról van szó, amely egyaránt megkívánja a tudati és az érzelmi rekonstrukciót.

Bérharc és kollektív szerződés

- A fentiek alapján melyek látszanak a kongresszus kulcsproblémáinak, tartalmi főkérdéseinek?

- Elsőként említeném a húsipari bérpozíciók javítását. További lényegi dolog az ágazati kollektív szerződés létrehozása, az ilyen irányú erőfeszítések fokozása. A harmadik: a vállalati kollektív megállapodások tartalmának javítása. Egyre gyakoribbá válik ugyanis a szerződéses foglalkoztatás, a határozott idejű alkalmazás, a munkavállalók üzemen belüli mozgatása, a munkahely változtatása, a termelés ingadozásaihoz alkalmazkodó munkarend, amelyek sok problémát vetnek fel; kiszolgáltatottakká teszik a dolgozókat.

Dönteni kell kapcsolataink időszerű kérdéseiben is. Például a szövetségi kapcsolatainkról. Jelenleg ugyanis egy konföderációhoz tartozunk mind szervezet; alanyi jogon az MSZOSZ-hez. Minthogy 1994-ben kizártak bennünket az ÉDOSZ szövetségből. A változások mára sürgőséggel ismét felvetik egy szorosabb szakmai szakszervezeti összefogás szükségességét, vagyis az egységszakszervezet létrehozását az élelmiszeriparban.

Felvetődik az intézményes bekapcsolódás a nemzetközi szakszervezeti szövetségekbe. Így például az EAL-ba. (Európai Szakszervezeti Szövetség), illetve az IUL-ba (Szakszervezeti Világszövetség). Ezek a problémák az ÉDOSZ-ból történt kiválás óta megoldatlanok.

- Hogyan állnak a vagyoni kérdések?

- Máig megoldatlan az ágazati vagyonmegosztás. A törvény értelmében legkésőbb 1995. október végéig az érintett szakszervezeteknek meg kellett volna egyezniük az un. ágazati (volt ÉDOSZ) vagyon felosztásában. Ez azonban nem történt meg. Ily módon szakszervezetünk ki van zárva a ráeső közel 18 százalékos vagyonrész hasznosításából, nem élvezi annak hasznát és nem ismeri a vagyonkezelés tényleges költségeit.

- Vannak akkor tennivalók bőven.

- A szekszárdi konfliktusok is figyelmeztetnek, hogy hasonló helyzetben kevés a szellemi-szervezői kapacitás. Szükség van a szakértői háttér megerősítésére és további főállású munkatárs beállítására. Elkerülhetetlen lépések ezek, mert különben az érdekvédelmi konfliktusok kezelhetetlenek, az előttük álló feladatok teljesíthetetlenek lesznek.