A sertéságazat kilátásai

Az állattenyésztés az 1990-1995. években végbement kedvezőtlen változások ellenére a mezőgazdaság kiemelten fontos ágazata. A mezőgazdaság bruttó termelési értékének ma is több, mint 40 százalékát képviseli. Ugyanez mondható el a sertéságazatra is.

A sertésállomány létszáma a 80-as évek közepe óta mintegy 50 százalékkal csökkent. 1995-96-ban úgy tűnt, sikerül ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítani, azonban 1997. március 31-én a sertéslétszám mindösszesen 4893 ezer volt, ebből a kocalétszám 351 ezret számlált, 11,5 százalékkal, illetve 23(!) százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Becslések szerint mindez 1997- ben a vágósertések mintegy 800 ezer db-os csökkenését okozza, amely a belföldi fogyasztásnak az elmúlt évi szinten történő alakulását feltételezve, az exportban jelentős árbevétel kiesést okozhat.

Mindez olyankor jelentkezik, amikor az Európai Unió húspiacán a BSE kór megjelenése miatt a marhahúsfogyasztás jelentősen visszaesett és a Hollandiában 1997. február elején elterjedt sertéspestis miatt - amely Németország nyugati területének egy részét is érinti - váratlanul kedvező értékesítési lehetőségek nyíltak. Nyugat-Európában - jóllehet elegendő sertéshús áll rendelkezésre - és Dánia, Hollandia, Németország, Belgium 2-5 százalékos sertéshús termelés növekedéssel számol - a termelői árak erőteljesen emelkednek, a süldőkereslet kedvező és ez várhatóan mindaddig fennáll, amíg a holland-német zárlatot fel nem oldják.

A távol-keleti exportlehetőségek növekedésére - elsősorban Japán felé -, év közepén lehet számítani, amit várhatóan a dán sertéstartók fognak kihasználni. A magyar termelők egy része úgy látszik él a kedvező malac és hízósüldő export felvásárlási ár adta lehetőségekkel és kihasználja azokat. Az átmenetileg kétségtelenül kedvezőbb jövedelmezőség azonban az év második felében rontani fogja a sertéságazat piaci pozícióit, akkor, amikor a vágósertés felvásárlási árnövekedése az exporttól függetlenül is bekövetkezne.

Mi az oka az ágazat tartós gyengélkedésének? Az egyik ok kétségtelenül a belföldi húsfogyasztás elmúlt években bekövetkezett csökkenése, lásd táblázatunkat.

1. táblázat

A táblázatból látható, hogy 1992-94. között a húsfogyasztás, azon belül a sertéshúsfogyasztás jelentősen visszaesett. A hivatalos kereskedelmi forgalom alakulása azonban ennél is rosszabb képet mutat. Becslések szerint közel 1 millió db sertés feketén jut el a lakossághoz. (Egy nemrég végzett felmérés szerint 1996- ban a nem regisztrált lakossági vásárlások a hús-, húsárú-, felvágott termékek esetén elérte a 17%-ot!) Ugyanakkor a sertéságazat megőrizte exportorientáltságát, amely a 80’-as évek második felében alakult ki.

A vágósertés minőségét alapvetően meghatározza az a tény, hogy az összes sertés 44 százaléka a kisgazdaságokban található, ahol többnyire sem az élőállat, sem a tartás-, takarmányozás minősége nem felel meg a követelményeknek. Az 1994-ben bevezetett EUROP minősítési rendszernek azonban kimutatható a pozitív hatása. Ahol a partnerek felismerték a minősítés előnyeit és jelentőségét, a sertések színhústartalmának egyenletes növekedése tapasztalható, amely az árban és a jövedelemben egyaránt megmutatkozik. Ezt bizonyítják az alábbi táblázatban 18 vágóhíd adatai.

2. táblázat

Jóllehet ezek a számok jelentősen elmaradnak a fejlett országokétól, azonban az évi csaknem 0,8 százalékos átlagos színhús növekedés - amely döntően a nagyüzemek munkáját dicséri - megfelel a várt és lehetséges növekedési ütemnek. Ennek a pozitív folyamatnak további lendületet adhat, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a vágósertések irányárát 1997-ben az EUR minőségi kategóriákhoz köti (260-250-240 Ft/kg) és további 10 Ft minőségi prémium is elérhető. Mindez remélhetően a vágósertés termelését növeli, hiszen az említett visszaesés több ok mellett döntően mégis csak a tevékenység alacsony jövedelmezőségére vezethető vissza.

Számítások szerint a vágósertések összköltsége 1995-ben még 120 Ft/kg volt, 1997 első negyedében viszont már 220 Ft/kg körül alakult. Ez a drasztikus árnövekedés alapvetően a takarmányárak emelkedésének volt köszönhető. 1995. év utolsó négy hónapjában a kukorica felvásárlási ára átlag 13,30 Ft/kg volt, 1996 hasonló időszakában közel 21,60 Ft/kg. Ez alatt az időszak alatt a vágósertések felvásárlási átlagára 170 Ft/kg-ról, csaknem 190 Ft/kg-ra növekedett, amely nem érte el a 20 százalékot sem, szemben a kukoricaárak 60 százalékot is meghaladó növekedésével.

Mindezek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a termelési eredmények igen gyengék. A szaporasági teljesítmények mintegy 20 százalékkal, a súlygyarapodás 200-300 grammal marad el az európai országok átlagától, fajlagosan 1-1,5 kg- mal magasabb takarmány-felhasználás mellett. Az input költségek ilyen mértékű növekedését, a hatékonyság ilyen alacsony szintjét hosszabb távon a költségvetés nem képes finanszírozni.

Mi a teendő? A feladat nem egyszerű, az egész termékpálya átfogó átalakítására van szükség. A cél csakis egy hatékonyan termelő és a nemzetközi piacokon is versenyképes állattenyésztés és húsfeldolgozó szakágazat kialakítása lehet.

Ennek a célnak megvalósítása a kormányzati mellett a termelők, a feldolgozók és a forgalmazók részéről is intézkedéseket követel, a kutatók és a szakmai érdekképviseletek támogatását igényli. A stratégiát összefüggő feladatok összességének kell tekinteni, amelyben bármely láncszem elhanyagolása az egész termékpálya fejlődését hátráltatja.