Húshiány nem lesz

Interjú Zám Andrással, a Hústerméktanács alelnökével

A terméktanács olyan elvek alapján szerveződött, hogy határozatait és döntéseit konszenzus után hozza meg. Így pedig senki, egyik oldal sem tudja ráerőszakolni akaratát a másikra. Itt csak észérvekkel, megfelelő statisztikákkal lehet hatni a másik félre. Csak az egyetértéssel született határozatok kerülhetnek a sajtónyilvánosság, a földművelésügyi miniszter elé - mondta a Húsos újságnak nyilatkozva Zám András, akit nemrégiben választottak meg a Vágóállat és Hústermék Tanács alelnökévé. A beszélgetésben - egyebek mellett - a Gyulai Húskombinát Rt. első embere az egyik legfontosabb dolognak nevezte azt, hogy pontosan derüljön ki, mi a sertéshízlalás valódi önköltsége.

- Nemrégiben a Vágóállat és Hústermék Tanács alelnöke lett, hogyan zajlott le a választás és mit jelent ez az új poszt a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatójának?

- A tanácsban tizenegy fő képviseli a termelői oldalt, kilenc a húsfeldolgozókat, ketten a kereskedelmet, egy fő pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen keresztül a vásárlókat. Az elnökség megpróbálja összehangolni az ágazat munkáját és képviselni az érdekeit, az elnök pedig részt vesz mindazokon a tárcaközi egyeztetéseken és döntési fórumokon, amelyek a vágóállat és hústermékek frontján fontosak lehetnek. A terméktanács munkáját az elnök mellett két alelnök irányítja: egy a termelői, egy pedig a feldolgozói oldalról. A kilenc fős húsfeldolgozói oldal az áprilisi ülésen három évre engem bízott meg az alelnöki teendőkkel.

- Mint alelnöknek a jövőben nagyobb rálátása és ráhatása lesz a folyamatokra?

- Nagyon nehéz pontosan megmondani, kinek mire van ráhatása. A terméktanács olyan elvek alapján szerveződött, hogy határozatait és döntéseit konszenzus után hozza meg, így pedig senki, egyik oldal sem tudja ráerőszakolni akaratát a másikra. Itt csak észérvekkel, megfelelő statisztikákkal lehet hatni a meggyőzés szándékával a másik félre. Csak az egyetértéssel született határozatok kerülhetnek a sajtónyilvánosság, a földművelésügyi miniszter vagy bármilyen más döntési fórum elé, amit a Vágóállat és Hústermék Tanács elnöksége innentől kezdve már közösen képvisel.

- De egyetértésre és ennek nyomán határozathozatalra csak úgy juthat a terméktanács, ha felismeri: nem ellenfelek, hanem valójában partnerek ülnek egymással szemben, még ha ez a húspiacon nem is tűnik mindig így. Hogyan lehet ezt a problémát feloldani?

- Ha nem is a közvetlen napi kapcsolatokban, de a hosszú távú együttműködésben azért mindenképen vannak közös érdekeink. A két oldal egymásra utaltsága teljesen egyértelmű. A konszenzusteremtés nehézségét az adja, hogy egy nagyon súlyos helyzetben lévő agráriumban a hosszú távú érdekek miképpen hangolhatók össze. Itt nem arra gondolok, hogy a mostani 5 millió alá esett sertésszám még újabb zuhanásba kezd, amely válságba sodorja az ágazat minden szereplőjét, hiszen itt a megoldási módozatokban nagy valószínűséggel egyetértenénk. Hanem sokkal inkább arra, hogy való igaz-e: 220-225 forint az élősertés egy kilójának önköltsége, és nincsenek eszközök arra, hogy az ágazat saját versenyképessége érdekében azt csökkentse. A két oldalnak a gazdálkodása merőben eltér egymástól. Sertést hízlalni, illetve feldolgozni teljesen más dolog. Az önköltség adatai és mérhető részei másképpen jelentkeznek az egyik és a másik oldalon.

- Miért?

- A húsipar mindent osztályoz és megmér attól kezdve, hogy a sertés bekerült hozzá, egészen addig míg a fogyasztóhoz kerül. Hajszálpontosan tudjuk, mennyibe kerül az energia, a munkabér és a fűszerek. Itt nem lehet a mutatókat mesterségesen javítani.

- A termelői és feldolgozói oldal mennyire őszinte a számok feltárásában?

- Hát éppen ez a legnagyobb kérdés! A konszenzus első lépése, ha őszinték vagyunk egymáshoz és a másik adatait, számait elfogadjuk. Bizalom csak így képzelhető el, ám ettől még az ellentétek megvannak. Azt is kendőzetlenül meg kell mondanom, ma még nem tartunk itt. Hosszú út fog elvezetni idáig. De sokat számít, hogy ma már több húsipari feldolgozónak van saját telepe, ezáltal belelát azokba a számokba, amelyeket neki a másik oldalon rendszeresen felmutatnak. Ugyanakkor a nagyobb sertéstenyésztők között sem ritka a saját feldolgozó. Ez az integráció mindkét oldalt az elkövetkezendő években hozzásegíti az álláspontok közelítéséhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz vita.

- Hogyan jellemezné a Vágóállat és Hústermék Tanács pozícióit és befolyását ágazati szinten?

- Még nem igazán ütőképes a szervezet, mivel nincs döntési helyzetben, csak javaslattételi és véleményezési jogosítványai vannak. De konkrét termelőket is érintő anyagi kérdésben döntést hozhat. Másrészt nem rendelkezik olyan források vagy alapok fölött, melyek felhasználásával a kialakult termelési egyenlőtlenségeket, ingadozásokat kezelhetőbbé tehetné.

- Miként vélekedik Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter legutóbbi javaslatára, amely a sertések felvásárlási árát szeretné szabályozni, méghozzá úgy, hogy azok kilogrammonként érjék el a 240-260 forintot?

- Ha elvonatkoztatok a konkrét irányáraktól, akkor úgy érzem, hogy a rendszerben van lehetőség. A rendelet nem csupán elvárásokat és taxatív előírásokat tartalmaz, hanem azt mondja, ha ilyen magatartást követsz - magyarán, ha megadod ezt az árat -, akkor számodra jobban elviselhetővé teszem a rendszert. Ezért kilónként maximum 10 forintos állami támogatás lehetséges. Ha olcsóbban vásárol a piac szereplője, akkor a termelő számára jelenik meg ez a pénz, ha pedig a feldolgozók vásárolnak drágábban a limitnél, akkor a vágóhidaknál jelentkezik a támogatás. Ebben látszik egy egyensúlyteremtő rendszer csírája, ami talán egy-két éven belül a nagyon goromba áringadozásokat mérsékelheti.

- A honi sertéstenyésztésnek és a húsfeldolgozásnak az árkérdés a legnagyobb problémája, ebből keletkezik minden további gondja? Többek között az is, hogy 5 millió alatt van a sertésállomány, hogy a belföldi piac összezsugorodott?

- A sertéstenyésztő oldal évek óta azt mondja, hogy veszteséges amit csinál. Ezért abbahagyja. A klasszikus öt-tíz darabos kistermelők közül nagyon sokan nem hízlalnak többé disznókat. Ez azonban lehet, hogy életmódváltást is tükröz, hiszen néhány sertés is egy-két családtagot leköt. Azért merem ezt mondani, mert néhány nyugat- európai országban ezek a folyamatok már végbementek. Ezt váltotta fel a százas, az ezres és a kétezres telepszerű tartás, ahol főállásban foglalkoznak a sertéssel. Jó eredményt, nyereséget felmutatni ma már nem lehet úgy, hogy veszek egy szép malacot, eleinte korpát, utána pedig moslékot adok neki - a végeredmény pedig egy jó nagy hízó lesz.

- Ez közép- vagy hosszútávon elvezethet oda, hogy akár a termelői, de nem kizárt, a feldolgozói oldalon is valamifajta koncentráció megy végbe?

- Valóban erre számíthatunk. Ezt segíti az életmód és a táplálkozás változása is, majd csak mutatóban marad a ma még közkeletű falusi disznóvágás. Személy szerint sajnálom ennek a családi színfoltnak az eltűnését, ám ez nem érzelmi kérdés.

- Mi a helyzet az önköltséggel és a rentabilitással?

- A mélyben kétségtelenül gazdaságossági problémák vannak. Van, aki most is nyereséggel, magas színvonalon műveli ezt az ágazatot. De a tőkehiány, az elavult technológia, a rossz fajták miatt sokan vannak olyanok, akik a mai áron nem tudják gazdaságosan hízlalni a sertéseket. Ám az Európai Uniós csatlakozás jegyében mindenkinek nagyon pontosan tudnia kell: ha versenyképes akar maradni, akkor saját önköltségi mutatóit nagyon kritikus szemmel felül kell vizsgálni. Meg kell találni minden módot, hogy önmagát olcsóbbá tegye. Ez nem jelenti azt, hogy az árnak is feltétlenül olcsóbbnak kell lenni! Mert a versenyképes önköltségen nevelt állatait eladhatja jó drágán is, ez feltehetően az elkövetkezendő időben nálunk is bekövetkezik. Hiszen történelmi mélyponton van a magyarországi sertésállomány, az ötvenes években volt legutóbb 5 millió alatt az állomány. Rontja a helyzetet, hogy kiment rengeteg malac és süldő exportra, 1996-hoz képest 70 ezer kocával van kevesebb az országban. Hamarosan eljutunk oda, hogy ez megérződik a piacon.

- A termelés és feldolgozás mellett gyakorta kihagyjuk a takarmánypiac áttekintését, aminek közben nagy befolyása van a folyamatokra. Hogy állunk ezen a téren?

- Ahogy a feldolgozók önköltségének 70 százaléka a húsnyersanyag, úgy hasonló az arány a termelőknél a takarmánytáp és gabona terén. Ha a gabona mesterségesen drága, mert tőzsdei cikk - és erre volt példa! -, akkor a termelő jól csinált mindent, de 25 százalékkal megnőtt a takarmányköltsége, és elúszik az év. Ezt a 25 százalékot nem tudja továbbhárítani a feldolgozókra és a fogyasztókra. Nagy kérdés, mit tudunk elfogadtatni a piaccal. Ez vásárlóerő és adott évszak kérdése. Határt szab a lehetőségeknek a hazai piac szűkössége és az is, hogy a külföld nem hajlandó elfogadni az áremelést. A külpiaci tendenciák függetlenek a magyar árviszonyoktól. Emlékeztetni szeretnék: bár 300 millió dollár értékben exportálunk húst az EU országaiba, ez csak 1 százalékát jelenti az európai közösség húsbehozatalának. Ebben a szuperkommunikációs világban minden ármozgás szinte azonnal tudható. S ha tőlünk Nyugat-Európa nem veszi meg a húst, hát beszerzi máshonnan.

- Már évekkel ezelőtt szakemberek hangsúlyozták: Magyarországon több feldolgozó van a kelleténél. Ma mélyponton van a sertésállomány, így a kijelentés érvényessége még inkább igaz. Mi lesz a megoldás?

- Kritikán aluli a vágóhidak kihasználtsága, ettől persze még vannak jó példák. Ma kétszer akkora a vágókapacitás, mint az állomány. Ez azonban nem jelenti feltétlenül egy adott cég csődjét. A felesleges kapacitás leépítését a rendszerváltás óta egyetlen mezőgazdasági kormányzat sem vállalta fel. Részben érthető, mert a kapacitások mögött munkahelyek és emberek vannak, ettől kezdve pedig nagyon kényes kérdés. Úgy tűnik, ezt rábízzák a piacra és a versenyre, majd az eldönti, ki marad állva. Hogy mikorra dől el ez a kérdés? Egy rossz év felgyorsíthatja ezt a folyamatot, de konjunkturális időszak képes elodázni a végkifejletet. Magyarországon 750 húsfeldolgozó üzem van, de a mai sertésmennyiséget tíz-tizenkét vágóhíd is teljesíteni tudná.

- Mindez mennyiben és hogyan érinti azt a céget, a Gyulai Húskombinát Rt.-t, amelynek Ön az első embere?

- Tudatosan készülünk erre a versenyre és mindent megteszünk annak érdekében, hogy majd a győztes oldalon álljunk. Ezt támasztja alá 1996-os eredményünk. A májusi közgyűlésünkön megállapítottuk: a kitűzött eredményeinket túlteljesítettük. A profitot az eredménytartalékba tettük és technológiai fejlesztésre fordítjuk.

- Végül: mi a véleménye az őszre beharangozott esetleges húshiányról?

- Valóban kevés sertés van az országban, ezért az árak mindenképpen emelkedni fognak. De klasszikus értelemben vett húshiány elképzelhetetlen.