Választmányi ülés

Újra kell gombolni a kabátot

Pápán ülésezett 1997 március 10-12-én a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének választmánya. Az ülés házigazdája Pad József volt, aki mindent megtett a tanácskozás sikeréért, sajnos az nem rajta múlt, hogy az idei bértárgyalások talán még a korábbi éveknél is nehezebben haladnak előre és az elért eredmények sem mindenhol biztatóak. A választmányi tagok beszámolóiban - néhány kivételtől eltekintve - bizonytalan számok és dátumok jelentek meg. Úgy látszik, hogy az idén sem sikerült döntő változásokat elérni egy valódi béralku kialakításának folyamatában. A munkaadók, ha csak tehetik, egyoldalú lépésnek tekintik a bérfejlesztést és adománynak a munka ellenértékét. A beszélgetésből az is kirajzolódott, hogy a munkavállalók esetenként hagyják magukat megosztani, a jobb kereseti lehetőségeket élvezők visszafogottak a követelések támogatásában, megelégszenek a kisebb béremeléssel, néha meg is szólják azokat, akik „sokat ugrálnak". Ágazati szinten sem nagyon érthető, hogy sikeres cégeknél miért nem próbálnak többet lecsípni a profitból, miért elégednek meg az inflációt éppen csak követő, esetenként el sem érő bérekkel. Igy azután nincsenek igazán húzó példák, a tárgyalásokon fölülkerekednek a munkáltatói sirámok a piaci nehézségekről, az adókról, stb.(Bezzeg máskor ugyanazokból a szájakból annyit hallunk a sikerekről...)

Az alapszervezeti vezetők beszámolói után Kapuvári József elnök nem is állhatta meg, hogy meg ne jegyezze: „állhatnánk jobban is". El kell jutni addig - mondta -, hogy írásban feltegyük a kérdést a tagságnak: hogyan tovább? Ez persze konfliktust okozhat, de amíg az emberek nem készek egy eseteleges munkabeszüntetésre, addig nincs erős tárgyalási pozíció. A tagságot be kell vonni a béralku folyamatába! Valószínű, ez a legfontosabb tanulsága az idei bértárgyalásoknak.

Mi mennyi?

A testület elfogadta az 1996. évi költségvetés teljesítéséről szóló beszámolót. Előtte azonban hosszas vita kerekedett a gazdálkodásról és a vagyoni helyzetről, ami javarészt félreértésekből fakadt. A PEB elnöke ugyanis még a vita elején megerősítette, hogy a tervezett összegek felhasználása jogszerű volt, semmi túlzott felhasználást nem észleltek. Egyébiránt pedig a HDSZ anyagi helyzete rendezett, a vagyona gyarapszik és az érdekvédelmi munkához rendelkezésre állnak a szükséges eszközök. A vita elhúzódását ezért egyesek sajnálták. (Habár ezen legközelebb jobb előkészítéssel lehet segíteni.)

Gyorsabb munkát végzett a választmány az 1997. évi költségvetés elfogadásával. A HDSZ az idén is megfelelő anyagi eszközöket fordít érdekvédelmi feladatokra, üdülésre, nemzetközi kapcsolatokra, szakértőkre és a testületek működtetésére. A költségvetésben is megjelent a tagszervezés fontossága és figyelembe vették azt is, hogy ebben az évben kongresszus lesz.

Közös gondolkodás

A választmány nem csak döntéshozó fórum, de olyan szellemi műhely is, ahol ki kell érlelni a közös tennivalókat és megkeresni a járható utakat. A pápai találkozón két ilyen „kötetlen" téma is szerepelt. A testület tagjai tájékoztatást kaptak a szekszárdi munkaharc állásáról és várható fejleményeiről. Szó esett azokról a tanulságokról is, amelyek az eddig történtekből levonhatók, nemkülönben az ágazatban tapasztalható hatásáról. A választmány az elhagzottak alapján állásfoglalást fogadott el, amelyet eljuttatott az illetékes helyekre.

Ebben hangsúlyozta: a szekszárdi munkaharcban az eddigi erőfeszítések nem voltak hiábavalóak, de érdemi eredmények, megállapodás csak a kormányzati szervek további határozott fellépésétől és a szakszervezeti nyomásgyakorlás fenntartásától várható.

A közös gondolkodás másik témája a HDSZ idei, novemberben megrendezésre kerülő kongresszusa volt. A lényeget érintően arról van szó, hogy az elmúlt években a húsipar gyakorlatilag magántulajdonba került, kialakultak az érdekegyeztetés intézményei, a munkavállalók pedig magukra maradtak, csak a saját erejükre számíthatnak, ha érvényt akarnak szerezni jogos érdekeiknek.

Ilyen körülmények között a szakszervezetnek újra kell gombolni a kabátot és gondosan mérlegelni kell, hogy milyen szervezeti, személyi és anyagi feltételek szükségesek a hatékonyabb érdekvédelemhez. A választmány úgy döntött, hogy áprilisban folytatja a közös töprengést.

A választmány ülésén megjelent Móczár István, a Pápai Hús Rt. vezérigazgatója és tájékoztatót tartott a részvevőknek szakmai kérdésekről. Lásd a Trappista és párizsi című írásunkat.