Trappista és párizsi

Móczár István a szakma esélyeiről

A húsipar jövőjét illetően nem vagyok optimista - mondta Móczár István a HDSZ választmányának legutóbbi, Pápán tartott ülésén, egyaránt bírálva a kormányzat koncepciótlanságát és a szakma belső összefogásának a hiányát.

A Pápai Hús Rt. elnök-vezérigazgatója szerint a kormány a programkészítés idején megfeledkezett a húsipar fejlesztéséről, az agrártárca pedig elkésett a megfelelő koncepció kidolgozásával. Sajnálatosnak nevezte, hogy a nagyobb húsüzemek nem tudnak egységesen fellépni a közös érdekek érvényesítéséért, hiányzik a szándék és a közös gondolkodás igénye. Az egyes cégek érdekei eltérőek, de látni kell - hangsúlyozta Móczár -, hogy csak összefogva lehet bizonyos célokat megvalósítani. Példaként említette, hogy 1996-ban 5-6 százalékkal emelkedtek csak a húsipari termékek árai, ami azt jelenti, hogy az ágazat magára vállalta a megnövekedett költségek nagy részét. Valamikor a trappista sajt és a párizsi ára azonos volt, mára viszont nagy a különbség, ami jelzi a tejipari kollégák hatékonyabb piaci érdekérvényesítési munkáját.

- Talán a kíméletlen verseny és a rendezetlen helyzet fenntartásával akarják az illetékes szervek levezetni a túlkapacitást, felszámolni a fölösleges üzemeket - próbált magyarázatot adni a jelenlegi helyzetre Móczár István. Kijelentette: még mindig nincs vége a kapacitások szűkítésének és a létszámleépítésnek. Mindenképpen, bármi áron versenyképesnek kell lennünk, különben az Európai Unióhoz való csatlakozással elveszítjük a piacainkat. (Talán nem is kellene annyira sietni a csatlakozással, jegyezte meg csendben.) Ugyanakkor álmegoldás, ha a privatizált társaságok új tulajdonosainak nyakába raknak minden terhet. Így csak vegetálni lehet, hosszú távon nincs biztosítva a megmaradás és a fejlődés.

Kérdésekre válaszolva a szakmát régóta jól ismerő pápai cégvezető elmondta: Magyarországon 25 évvel ezelőtt épült utoljára korszerű húsüzem, Nyugaton ezalatt két technológiai generációváltás ment végbe. A hazai élelmiszeripar egykor versenyképes volt a külpiacon, de ez lassan elmúlik. Pápán például arról kellene gondolkodni, hogy zöld mezőn 10 milliárd forintért felépítsenek egy versenyképes üzemet, de ennek gyakorlatilag nincs semmi esélye. A gazdaság vegetálása nem tesz jót a húsiparnak sem.

A szakszervezeti titkárokat különösen érdekelte a Hússzövetség jövőjének alakulása, a munkaadói érdekvédelem szerveződése. Többen is felvetették, hogy az ágazat kifelé hatékonyabban tudna fellépni, ha befelé a partneri kapcsolatok rendeződnének. Mi az oka - hangzott a kérdés -, hogy a nagy társaságok vezetői külön-külön ugyanazt mondják, együtt mégsem képesek a szakma érdekeit képviselni?

Móczár István a Hússzövetség eddigi működésében és a tagság összetételében nevezte meg a bajok okát. Véleménye szerint szigorúan húsipari érdekképviseletet kell létrehozni, olyan cégek képviselőiből, ahol az árbevételnek legkevesebb az 51 százaléka húsipari tevékenységből származik. - Ha nem húsipari érdekérvényesítésben gondolkodunk, lesöpörnek bennünket.

Megmondom őszintén: nem tudom elképzelni azt az árpolitikát, hogy kis haszon - nagy forgalom, mert a nagy forgalom nagy veszteséget is okozhat. Nem lehetséges, hogy folyamatosan érték alatt adjuk el a termékeinket - jelölte meg az alapvető problémák egyik oldalát a tulajdonos-menedzser Móczár István. Ugyanakkor a gondok másik oldalát is érzékeltette, amikor kijelentette: a kormányt meg kell kérnünk, hogy ne próbáljon összeugrasztani bennünket a termelőkkel. Ne gyanúsítgassanak bennünket, hogy mi nyeljük le a szubvenciót. Véget kellene már vetni az oszd meg és uralkodj elv érvényesülésének, különben nem tudunk ötről a hatra jutni.

A rövid, protokolláris találkozó helyett valódi kérdéseket felvető tájékoztató elismerést váltott ki a választmány tagjai körében, habár egyesek túlságosan borúlátónak tartották az elhangzottakat, lévén szó mégis csak a bértárgyalások időszakáról. Talán az ilyen típusú ellenvetésekre gondolt Móczár István, amikor házigazdaként némi mentegetőzéssel úgy búcsúzott vendégeitől, hogy „nem vagyok pesszimista, csak reálisan látom a helyzetünket."