Magas az infláció

Működik a bérprés

Tavaly mintegy 12 százalékkal csökkentek a reálbérek. A szakszervezetek ezek után „legfeljebb két százalékos" romlást tartottak az idei évre elfogadhatónak. Az Érdekegyeztető Tanácsban folytatott tárgyalásoknak ez volt a tétje, így született meg a 19,5 százalékos átlagos bérfejlesztési ajánlat (13 és 24 százalékos szélső értékekkel) még az év elején. Azután a valóság rácáfolt az érdekvédők reményeire. Mi a helyzet most? - kérdeztük Wittich Tamást, az MSZOSZ alelnökét.

- Az 1996. első negyedévről szóló statisztikák szerint a nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó keresete 40 369 forint, az adózás és a levonások utáni nettó keresete 27 188 forint volt. A bruttó keresetek a korábbi évhez képest 18,1 százalékkal, a nettó keresetek pedig 15,5 százalékkal emelkedtek. Csakhogy, mint ismeretes, az infláció magasabb lett a vártnál, a kormányzati szervek által számítottnál. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a nettó keresetek reálértéke 9,5 százalékkal csökkent. Becslésem szerint a II. negyedévben - a kialkudott béremelések és más tényezők hatására - valamit javult a helyzet, de még így is 4-5 százalékos keresetromlásról lehet beszélni. Ez pedig több az elfogadott kettőnél.

- Mit tehet ezek után a szakszervezet? Helyenként éppen csak befejeződtek a bértárgyalások, lehet újra kezdeni?

- Az ÉT május 23-i ülésén a munkavállalói oldal - az MSZOSZ kezdeményezésére - azonnali tárgyalásokat és intézkedéseket sürgetett, hogy megállítsuk a munkavállalói terhek növekedését. Azért is ragaszkodnunk kell az idei megállapodás betartásához, mert most dől el az 1997-98-as évek bérszintje. Tudniillik, hogy mihez képest javulnak majd a bérek. Megítélésünk szerint a kormányt terheli a felelősség, hogy az inflációt nem sikerült visszafogni. Ezért mi joggal vetjük fel, hogy a számítottnál magasabb infláció miatt emelni kell a központi bérajánlások számait. Megítélésem szerint a 19,5 százalékot 21-re kellene felvinni, hiszen másként nem jöhet ki a 0-2 százalékos reálbércsökkenés. A bérajánlások megemelt mértéke alapján pedig újabb bértárgyalásokat kell kezdeményezni vállalati szinten.

- Gondolom, hogy ezen a téren számolni kell bizonyos nehézségekkel is a szakszervezeteknek.

- Tisztában vagyunk azzal, hogy az év második felében nagyon nehéz lesz bértárgyalásokat kezdeményezni. Ugyanakkor volna jelentősége annak, ha a bérajánlás alsó szintjét, a 13 százalékot feljebb lehetne vinni.

- Több cégnél nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy a gazdasági eredmények függvényében ősszel visszatérnek a tárgyalóasztalhoz...

- Ezeken a helyeken hivatkozási alapot jelenthet az ilyen típusú egyezség egy újabb béremelés kiharcolásához. Hangsúlyozom: az általunk ismert 1996. évi vállalati szintű bérmegállapodások az országos ajánlások keretein belül jöttek létre. A bérprés az infláció elszaladása miatt lépett működésbe. Ezért a kormányt arra ösztönözzük, hogy minden eszközt vessen be az év hátralévő részében az infláció csökkentésére. Az idei év ugyanis megszabja a következő esztendő pozícióit. Márpedig - megítélésem szerint - 1997-re a szakszervezeteknek a reálbérek növekedését kell követelni.

*

Az interjú elkészülte után a pénzügyminiszter - mellesleg a gyáriparosok fórumán - úgy nyilatkozott, hogy 1997-ben a kormányzat szándékai szerint szinten maradnának a reálbérek. Most már csak az a kérdés: melyik szinten? Az első negyedévben elért „mélyszinten" vagy az év végéig visszatornázott „földszinten"? Ez bizony nem mindegy.