Sikeres bérharc Szekszárdon

1996. július 18-án reggel 6 órától július 20-án hajnali 3 óráig munkabeszüntetés volt a Szekszárdi Húsipari Részvénytársaságnál. A sztrájk ideje alatt gyakorlatilag nem működött az 1100 főt foglalkoztató húsüzem, csaknem valamennyi fizikai állományú dolgozó és az irodisták közül is sokan letették a munkát. A megállapodással végződött bérharc sikerrel zárult: a munkáltató vállalta, hogy évi mértékét tekintve 18 százalékos, az elkövetkezendő hat hónapra számolva 36 százalékos bérfejlesztést hajt végre. Emellett több kérdésben is egyezség született a helyzet rendezésére. Jelen sorok írója ezekben a napokban kettős szerepben tartózkodott a helyszínen, egyfelől mint a Húsos krónikása, másfelől pedig mint a sztrájkbizottság szakértője. Élve a lehetőséggel, az alábbi cikk egyszerre akar tudósítás és elemzés is lenni, vállalva a műfaji határok áthágását.

Induló tétek

(Július 17. szerda délután) Nyáridő Szekszárdon. A város csendes, álmos, délután háromkor a forgalom gyér. A főutca árnyas fái alatt nyugdíjasok merengenek a régi időkön, az állomás környékén néhány utas vár a befutó szerelvényre. Kívülről a Szekszárdi Húsipari Rt. épülete is nyugalmat, megbékélést áraszt.

Közelebb érve aztán változik a kép. A bejáratnál feketepólós legények, security felirattal. Kíváncsian és flegma udvariassággal fogadják az érkezőt. Látszólag nem sokat törődnek azzal, hogy az újságok országszerte ismertté tették ténykedésüket: néhány nappal korábban megvertek egy szakszervezeti tisztségviselőt.

A szakszervezeti irodán Csereklei Sándor, akinek a sérelmére elkövették a bántalmazást, mint a sztrájkbizottság vezetője a testületével tárgyal, ezt megelőzően a délelőtti műszak végén munkásgyűlésen ismertette a kialakult helyzetet. Még a délelőtt folyamán, közvetlenül a kilátásba helyezett sztrájk előtt, megtörtént az első „ütésváltás".

Váradi Lóránd megbízott vezérigazgató levélben közölte a szakszervezettel, hogy mint munkáltató elzárkózik - a kollektív szerződésre való hivatkozással - a bérezési rendszer átalakításától. Ami a bérfejlesztést illeti, július 1-jétől megadna 22 százalékos alapbérfejlesztést, szeptemberben pedig hajlandó lenne esetleg tárgyalni újabb 18 százalékos emelésről és a mozgóbér alapbéresítéséről.

A sztrájkbizottság válaszában megerősítette az eredeti követelését, miszerint éves szinten 20 százalékos bérfejlesztést kíván elérni. Ugyanakkor - a mozgóbérkeretek alapbéresítése mellett - a fél évre számolt 40 százalékos eredeti igényét némileg módosítva követeli, hogy július 1-jétől 35 százalékos bérfejlesztést hajtson végre a munkáltató, szeptemberben pedig egy összegben fizesse ki a fennmaradó (2,5x12 százalék) részt. S nem enged abból, hogy a béremelést minden dolgozó differenciálás nélkül kapja meg.

Tárgyalni kellene

Az ajánlatok megtétele után indulhatna a béralku. A sztrájkbizottság kész arra, hogy bármelyik percben megkezdje a közvetlen tárgyalást a munkáltató megbízottjaival. Az idő múlik, a főnökök irodái felől semmi hír nem jön. Halaszthatatlanná válik a sztrájk közvetlen előkészítése. A HDSZ helyszínen tartózkodó sztrájkbizottsága döntést hoz a sztrájk támogatásáról. Kapuvári József elnök kapcsolatba lép Sándor Lászlóval, az MSZOSZ elnökével. A helyi sztrájkbizottság megfogalmazza felhívását és még egyszer számba veszi a munkabeszüntetéssel járó feladatokat.

Szóbeli üzengetések után este 20 óra 50 perckor a sztrájkbizottság írásos feljegyzést kap a főnökségtől, de a várt újabb ajánlat, engedmény és tárgyalási szándék helyett fenyegetéssel kell beérni.A megbízott vezérigazgató közli, hogy a sztrájkbizottság bérköveteléséről nem tárgyal, csak az általa tett ajánlatról. Hogy „nyomatékot" adjon az álláspontjának, zsarolásnak minősíti a sztrájkot, etikátlannak és jogellenesnek tekinti a készülő munkabeszüntetést és fenyegetésként kilátásba helyezi a cég felszámolását. A feljegyzés átadói közlik, hogy reggel nyolc órakor lehet tárgyalni. A szakszervezetisek kissé elcsodálkoznak, hogy a munkáltató a sztrájk esetén követendő magatartásról, szükséges intézkedésekről sem tárgyal. Bizonytalan az is, hogy a reggeli műszakba érkezők egyáltalán bejuthatnak-e az üzem területére. Egyébként ez már mindegy, innen hátrálni úgy sem lehet. (A szakértő úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a munkáltató „befeszített", próbára akarja tenni a szakszervezetet, bevárja a sztrájk elindítását, s csak annak eredményességétől függően egyezkedik. Vélhetően bízik abban, hogy fenyegetéseivel megfélemlítheti a sztrájk szervezőit, megoszthatja a munkavállalókat és zavart kelthet. Javasolja, hogy közvetlenül az egészségügyi export-szemle előtt, reggel 8 órakor kísérletet kell tenni tárgyalásra és egy gyors megegyezésre. De arra is készülni kell, hogy ha a másik fél nem tárgyal, a szemlét sikeresen megtartják vagy elhalasztják, akkor új helyzet áll elő. Sok múlik tehát a sztrájk sikeres beindításán, s még több a folytatáson.)

Sikeres munkabeszüntetés

(július 18. csütörtök) Hajnalban a sztrájkbizottság tagjai elhelyezik a „sztrájk" feliratú transzparenseket. Hat óra előtt a műszakra érkezőket munkabeszüntetésre szólító felhívással fogadják a főbejáratnál. Ugyanott a „kommandósok" a munkáltató előző este átadott „feljegyzését" osztogatják. (Kiderül, hogy a sztrájkbizottságnak szóló címzés valójában már a dolgozóknak szólt.) Nincs akadálya, hogy a sztrájkőrök elfoglalják a helyüket, s az emberek az ebédlőben gyülekezzenek. Minden símán, fegyelmezetten zajlik. A sajtó szép számmal megjelent képviselői biztosítják az esemény nyilvánosságát.

A sztrájk vezetői: Hajdunné Lovász Edit szb-titkár és Csereklei Sándor, a sztrájkbizottság elnöke.

Hat óra után, azokban a percekben, amikor a munkát kellene felvenni, előbb Csereklei Sándor, a sztrájkbizottság vezetője, majd Hajdúné Lovász Edit szb- titkár és Kapuvári József a HDSZ elnöke szól a jelenlévőkhöz. Magabiztos szavakkal, bizakodó hangulatban, a félelem jelei nélkül indul a sztrájk. Mire a rövid beszédek elhangzanak, kiderül, hogy csak alig néhányan veszik fel a munkát. A munkabeszüntetés csaknem teljes, termelés nincs.

Elmúlik nyolc óra, de a két fél között nem kezdődnek meg a tárgyalások . A délelőtt folyamán híre érkezik, hogy megtartották a szemlét. Álló üzemben - ilyenre még nem volt hazai példa. Lábra kapnak találgatások az új tulajdonos, Günther Schlegel úr kapcsolatairól, mert közben „felsőbb szinteken" is mintha mozgásba lendülnének a dolgok. (A szemle sikeres megtartásával - ami a munkáltató előző esti magatartása alapján várható volt - a sztrájk „első szakasza" lezárult. A szemle ellehetetlenitésére épített nyomásgyakorlás „kifújt". A szakértő javasolja az országos sztrájkbizottságnak, hogy a helyiekkel közösen határozzák meg a „második szakasz" - csütörtök déltől kb. hétfőig bezárólag teendő - feladatait.

Eszerint a sikeres kezdet után folytatni kell a sztrájkot, szervezni a szolidaritást és fenntartani a közvélemény érdeklődését. Új nyomásgyakorló „lépésekre" van szükség: kezdeményezni kell a munkaügyi közvetítői szolgálta bevonását, igényelni az MSZOSZ elnökének közreműködését és tájékoztatást kell kérni az ÁPV Rt.-től az adás-vétel körülményeiről. A sztrájk hatására számítani lehet a munkáltató „elmozdulására", ugyanakkor tisztázni kell, hogy a szakszervezeti követelésekben mekkora a „mozgástér". Magyarán: készülni kell az alkura.)

Figyelem és feszültség az ebédlőben

Csereklei Sándor tájékoztatja a sztrájkolókat

A sztrájkbizottság magabiztos

Az első nap eldöntetlen

A sztrájkbizottság egyetértéssel fogadja az új szakaszra való felkészülés feladatait. Közben kiderül, hogy a munkáltató is közvetítőt javasol igénybe venni. (A tulajdonos „panaszlevelére" ilyen irányú választ ad a munkaügyi miniszter.)

Műszakváltáskor, 14 órakor a délelőttösök jó hangulatban adják át a kártya- és sakk-készleteket a délutánosoknak. A fagylaltárus készlete is kitart. A marcona őrző-védők majdnem angyalokká változnak. Csak éppen a tárgyalások megkezdéséről nincs semmi hír. Délután - címük meghagyása mellett - a sztrájkbizottság tagjai pihenni mennek, erőt gyűjteni a másnapi folytatáshoz.

A várost élénken foglalkoztatja a húsosok sztrájkja. A Gemenc Szálló portásának sokat elárulunk azzal, hogy meghosszabbítjuk a szobafoglalásunkat. Különösen azután, hogy Budapestről is szobát foglalnak a munkaügyi közvetítő számára. Azon már meg sem lepődik, hogy húsüzemi vezetőket lát feltűnni a hallban . . .

(Késő éjszaka a szakértő gyorsmérleget készít a sztrájk első napjáról. Egy pont a szakszervezetnek a sztrájk sikeres elindításáért, s ugyancsak egy pont a munkáltatónak, hogy elérte a szemle megtartását. Eddig döntetlenre áll meccs. A sajtó érdeklődése intenzív, az esemény tálalása viszont visszafogott. A beszámolók tárgyilagosak, kivéve a TV híradót, amelynek a szerkesztői munkáján érződik, hogy a szekszárdi sztrájk túlnőtte saját kereteit, belecsúszott a politika világába. Mindkét oldalon nyomásgyakorló erők lendűltek mozgásba.

Következtetés: a sztrájkbizottságnak a bértárgyalásra és a megegyezésre kell koncentrálni.)

Bírósági közjáték

(július 19. péntek) Reggel 6 órakor minden menetrendszerűen indul, illetve folytatódik. Nem törik meg a sztrájk lendülete, Hajduné Lovász Edit és csapata elszánt, nagyon magabiztos. Egy szép gesztus: reggelire „szolidaritási kakaót" hoznak a tejes kollégák. Újabb és újabb faxok, táviratok érkeznek az ország különböző helyeiről, támogatásukról biztosítják a szekszárdi húsosokat. Befut Vörös Péter, az MSZOSZ szakértője, Sándor László elnök személyes megbízottja. Kapuvári József, a HDSZ elnöke új hírekkel jön vissza Budapestről.

A sztrájkbizottság tárgyaló csoportja készül a „mérkőzésre". Újra áttekinti a szakszervezeti követelés egyes pontjait, az alku lehetséges határait. Szó esik a tárgyaláson követendő taktikáról, a szereposztásról és a célravezető magatartásról is. Mindenre van idő, mert közben kiderül, hogy 10 óráról későbbre kell halasztani a tárgyalást. Ebben az időpontban lesz a bírósági meghallgatás a munkáltató beadványáról, amelyben megtámadta a sztrájk törvényességét. Így azután a tárgyaló csoport szép komótosan tájékoztatja Dr. Gulyás Kálmán felkért közvetítőt a kialakult helyzetről. Gulyás úr sem siet, mert miután reggel a munkáltatót meghallgatta, tudja amit már más is tud, hogy csak délután 2 órára várható bírói döntés. Mivel a munkáltató a maga számára kedvező döntésre számít, addig kivár.

11 óra 20-kor mégis „befut" a munkáltató levele az új tárgyalási ajánlattal. Érdemi elmozdulás ugyan nincs, de figyelemre méltó megállapítások olvashatók ki a szövegből: a bérfejlesztés az alap- és a mozgóbérre egyaránt vonatkozik; a bérfejlesztés a második félévben 34 százalék lehet; elfogadják a kétlépcsős fejlesztést; nem zárkóznak el a bérezési formák későbbi megváltoztatásától. A megállapodáshoz persze ennyi nem elegendő, kemény alkura lehet számítani a tárgyalásokon.

A labda a szakszervezet térfelére került. válaszolni kell az ajánlatra. A tárgyaló csoport javaslatára a sztrájkbizottság újrafogalmazza álláspontját. Az alapkövetelés marad: alapbéresítés és éves 20 százalékos bérfejlesztés. A belső arányokban azonban a testület engedményt tesz: július 1-jétől 30 százalék, szeptember 1-jétől pedig 15 százalék bérfejlesztés legyen. Hangsúlyozva: minden dolgozó kapjon béremelést.

A jelzett időben megszületik a bírói végzés: a sztrájk törvényes! A délelőtti műszak ezzel a jó hírrel mehet haza és folytathatják a sztrájkot a délutánosok.

Szemtől szembe

Végre, péntek délután 15 órakor bevonulnak a tárgyaló felek a könyvtárszobába. Az első nagy lépés sikerült: a munkabeszüntetés nyomására a munkáltató tárgyalni kényszerül. (A szakértő számára fokozatosan kiismerhetővé válik a munkáltató taktikája. A sztrájk kilátásba helyezése (július 10.) után napokig nem tárgyal. Majd közvetlenül a sztrájk előtti napon elfogadhatatlan ajánlatot tesz. Közben a kapcsolatai révén eléri, hogy a szemlét minden körülmények között megtartsák. Bírói úton megtámadja a sztrájkot, megpróbálja lejáratni az egész kezdeményezést. Azt sejteti, hogy magasabb kapcsolatai révén is nyomást tud gyakorolni az érdekvédelemre. Ugyanakkor semmi jele nincs annak, hogy a cég menedzsmentje intézkedéseket tett volna a sztrájk hatásának gyengítésére, egyes munkavállalók megnyerésére. Biztosra vehető, hogy bizonyos engedményekkel megállapodást lehet kötni. Ha csak nem fogy el az egyik fél türelme. Sajnos, ez megeshet.)

Dr. Gulyás Kálmán közvetítő higgadt szavakkal indítja el a tárgyalást. A sztrájkolók szóvivője Hajduné Lovász Edit szb-titkár, a munkáltatóé Szilárd Ferenc budapesti ügyvéd. Szilárd úr tüntető udvariassággal támogatja, hogy a tárgyaláson jelen lehessen Jánosi György, Szekszárd város országgyűlési képviselője (MSZP) és oldalán a város egyik alpolgármestere. A jelenlét ellen az érdekvédelem sem emel kifogást, ha csak újabb „látogatók" nem érkeznek. Hajdúné ismerteti és írásban át is adja a sztrájkbizottság követelését. Szilárd úr „helyből" elutasítja az első pont - a mozgóbér alapbéresítése - tárgyalását, a második pontot illetően pedig - évi 20, lebontva 30 plusz 15 százalék - szünetet kér.

Szünet után a munkáltatói oldal örömének ad hangot, hogy közeledtek az álláspontok, mivel a 20 százalékos követeléssel szemben 17 százalékot megadnának. A béremelés áthúzódó hatásának csökkentése miatt július 1-jétől 17 százalékos bérfejlesztésre tesznek ajánlatot, plusz decemberben egy összegben kifizetnék az elmaradt első félévi bért.

Ezután a szakszervezeti oldal kér időt.

A sztrájkbizottság a megegyezési készség hiányának tekinti, hogy a munkáltató nem akar tárgyalni a mozgóbérek alapbéresítéséről és kevesli a megajánlott béremelést is. Többen átlátszó trükknek tekintik a decemberi ígéretet, s megerősítve érzik a gyanújukat, hogy a tulajdonos csak néhány hét időt akar nyerni. (A sztrájk ideje alatt is folytatódott a készletek kiszállítása.) Felvetik, hogy a sztrájkbizottság álljon el az alapbéresítéstől, de emelje föl a bérkövetelését éves szinten 20-ról 25 százalékra. (Az alapkövetelés fölsrófolását a szakértő úgy értékeli, hogy az válságba sodorná a megindult tárgyalást és minimálisra csökkentené a megállapodás esélyét. Ezért a következetes magatartás jegyében azt javasolja a sztrájkbizottságnak, hogy az újabb tárgyalási fordulóban tartsa fenn a 20 százalékos követelést július 1- jétől, az elmaradt első félévi bér kifizetését kérje augusztusban; emellett kérjen garanciákat a mozgóbérek fenntartására, s a béremelés mindenkire vonatkozzon. A jogi szakértő és a HDSZ elnöke is hasonló következtetésre jut.)

Közelednek az álláspontok

Újra szemtől szembe. A szakértői vélemény alapján kialakított álláspontot a munkáltató a megegyezési készség jelének értékeli és új ajánlatot tesz: éves szinten hajlandó 18 százalékos bérfejlesztést adni. További engedményként hozzájárul, hogy az első félévi elmaradt bért két tételben (szeptember, december) fizessék ki. Továbbá vállalja, hogy szakmai tárgyalásokat folytat az érdekvédelemmel a cég gazdasági és pénzügyi terveiről, a bérformák átalakításáról és más kérdésekről. A munkavállalói oldal fogadókész a vitás ügyek rendezésére, amelyeknek a listája újabb felvetésekkel (szociális segély, stb.) bővül. Különféle ígéretek hangzanak el a munkaügyi kapcsolatok és a vezetési viszonyok rendezésére. Közben múlik az idő, többen a kimerülés határán vannak. Újabb szünet.

Hosszú vita után a sztrájkbizottság elfogadja az évi 18 százalékos bérfejlesztést, viszont nem enged abból, hogy július 1-jétől 30 százalékos emelés legyen, s csak a fennmaradó rész kifizetéséről hajlandó alkudni. Ugyanakkor a jövő évi áthúzódó hatást a szakszervezet hajlandó lenne az 1997. évi bérkövetelésébe beszámítani. A munkáltató ezt nem fogadja el, viszont az idei kifizetésekre akár bankgaranciát is kész vállalni.

A közvetítő elérkezettnek látja az időt, hogy összegezze a tárgyaláson elért eredményt, s azt a sztrájkbizottsággal is ismerteti. A tárgyalás szünetében a munkáltatói oldal újabb engedményeket tesz az elmaradt első félévi bér kifizetésére: a második félév hat hónapjára bontva bérkiegészítésként hajlandó a pénzt megadni. Kevés. A szakszervezet tesz még egy kísérletet, hogy magasabb legyen a „kezdőrúgás", 25 százalékos legyen az emelés. Szilárd Ferenc azonban jelzi, hogy elment a tulajdonostól kapott felhatalmazás végső határáig.

Létrejön a megállapodás

Éjfélre jár, amikor a sztrájkbizottság zárt tanácskozáson számbaveszi a tárgyaláson elért eredményeket. Nehéz a döntés. Egyes területek képviselői mögött eltérő érdekek munkálnak. Mérlegre kell tenni a sztrájk további folytatásával járó kockázatokat, s a munkáltató nehezen kiszámítható magatartását is.

Hajduné Lovász Edit aláírja a megállapodást

Utolsó felvonás: Hajduné Lovász Edit bejelenti, hogy a sztrájkbizottság a kialkudott feltételekkel kész megállapodást kötni a munkáltatóval. A szakértők elkészítik a megállapodás szövegét, amit pontosításokkal a sztrájkbizottság jóváhagy. A két fél képviselői aláírják az egyezség dokumentumait. Kézfogások.

Váradi Lóránd megbízott vezérigazgató két nagy puszit ad Hajduné Lovász Edit arcára. Felcsattan a taps. 1996. július 20-án éjjel 3 órakor tájékoztatást kapnak a hírügynökségek: véget ért a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének első sztrájkja.