Ringa Húsipari Rt.

Az egyik kiharcolja, a másik elosztja a pénzt

Sajátos összetételben és formában tevékenykedik az üzemi tanács a győri székhelyű Ringa Húsipari Rt.-ben. Mindenekelőtt azért, mert ennél a részvénytársaságnál nem egy, hanem négy üzemi tanácsról van szó. Ugyanis a 13 taggal megválasztott és működő központi üzemi tanács mellett valamennyi gyáregységnek, vagyis a győrinek, a kapuvárinak és a soproninak is megvan a maga üzemi tanácsa. A megyeszékhelyen és Kapuváron egyaránt 11 tagú, Sopronban pedig három emberből áll a testület. Érdekessége a dolognak, hogy az üt-tagok legtöbbje tagja a szakszervezetnek is. A központi üzemi tanács tizenhárom tagjából valamennyien nem csak szakszervezeti tagok is egyben, hanem 12 fő közülük a vállalati szakszervezeti tanácsban is ott ül. Kapuváron a megválasztott 11 fő, beleértve az elnököt is, tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak. Győrben egyetlen szakszervezeten kívüli van a 11-es üt-csapatban, de azt az egyet is a szakszervezet jelölte a választások idején. Sopron az egyedüli, ahol többségben vannak az üt-ben a szakszervezeten kívüliek, mégpedig ketten a háromból.

Ebben a helyzetben a Ringánál elkerülhetetlen a szoros összefonódás a szakszervezeti munka és az üzemi tanács tevékenysége között. Sőt, adott helyzetben azt lehetne mondani, hogy ez a kettő gyakorlatilag fedi egymást, hiszen a győri üt., és ugyanakkor a központi üzemi tanács elnöke nem más, mint Som Lászlóné, aki a szakszervezeti bizottság titkára. A másik két üzemi tanácsot vezető Németh Zoltán (Sopronban), illetve Pászli Tibor (Kapuváron) pedig tagja, illetve elnöke a vállalati szakszervezeti tanácsnak. Amikor tehát szakszervezeti munkáról van szó, többnyire ők végzik, s amikor pedig az üzemvezetés tájékoztatja az üzemi tanácsot a vállalat gazdasági állapotáról vagy például a bérhelyzetről, ugyanazok az emberek hallgatják meg, csak más minőségben.

Érdekes fordulatok is adódnak, mert például a kollektív szerződésben foglaltak szerint a jóléti kiadások nagyságáról a vállalat szakszervezeti tanácsa és a munkáltató együtt dönt, de az összegek elosztása már az üzemi tanács hatáskörébe tartozik. A munka annak az üzemi megállapodásnak a szellemében folyik, amit még 1993-ban kötöttek meg. Egyébként az üzemi tanácstagokkal folytatott beszélgetések során kirajzolódott, hogy az összvállalati dolgozókat érintő kérdésekben a döntéseket a központi üzemi tanács hozza meg, de előzetesen valamennyi ügyben megkérik az egységekben működő üzemi tanácsok véleményét. Sőt, vannak esetek, amikor kimondottan a helybeliek döntenek az ügyben. Például az év elején a kapuvári egységben dolgozókat nyugtalanította és foglalkoztatta egy kérdés egészen addig, amíg megoldást nem nyert az ügy. A gyárban öt olyan munkahely akadt, ahol az utóbbi időben 200 százalékon is túllépő teljesítményeket értek el a munkások. A részvénytársaság vezetése az addigi teljesítménybérezés órabéres átalakítását javasolta. Az ottani üzemi tanácsnak kellett megítélnie a helyzetet és tárgyalnia az ügyben. Három hónapon át folyt a vita, mert a javasolt kulcsszámokkal nem tudtak egyetérteni a dolgozók érdekeit szem előtt tartó üzemi tanácstagok. Végül az ő javaslatukra született meg az elfogadható döntés, melynek értelmében az addigi 125 százalékon felüli teljesítmény 80 százaléka került alapbérezésre.

Az idén igen meggyűltek a gondok a nyaraltatás körül, a Balatongyörökön éveken át remekül üzemelő saját nyaraló ugyanis leégett, s felújítása csak a szezon után valósulhat meg. Ilyen körülmények között pedig nem nézik, nem is nézhetik milyen minőségben, a tisztségviselők azon fáradoznak, hogy az igénylőknek minél kedvezőbb nyaralási, üdülési lehetőséget teremtsenek, méghozzá olyan árszinten, amit a mai körülmények között is megengedhet magának a húsipari munkás.

Som Lászlónénak feltettük a kérdést, hogyan, miként lehetne javítani, tökéletesíteni az üzemi tanács munkáját. Ám be kell látnunk, a kérdést sokkal könnyebb feltenni, mint válaszolni rá. Ugyanis a Ringánál olyan még nem fordult elő, hogy az üzemi tanácstagokat ne értesítsék azonnal a fontos, funkciójuknál fogva őket érintő kérdésekről. De közös megbeszélést összehozni már nem olyan egyszerű. A munkás nem hagyhatja ott bármikor a munkahelyét, a szabadidő pedig manapság már szinte csak elméleti fogalom. Egyesek a másodállásba rohannak, másokat a gyermekek kötik le, egyszerűen nem marad idő a plusz munkára. Annyi bizonyos, hogy több olyan tisztségviselőre lenne szükség, aki jobban ráérne ezt a munkát elvégezni. És nagyon jó lenne a fiatalok aktívabb bekapcsolása, hogy a fiatalabb nemzedék is elhivatottságot érezzen a közösségi ügyek iránt. Enélkül nincs jövője a kollektív érdekvédelemnek.