Köszönet Horn Gyulának

A kora őszi közvélemény-kutatási adatok arra engednek következtetni - pestiesen szólva -, hogy az ország Horn Gyulát leírta. A kormányfő a hazai közvéleményben az egyik legnépszerűtlenebb politikus, aki a választási siker csúcsairól alig egy esztendő leforgása alatt a szakadékba zuhant.

Kormánykörökben persze erősen bíznak, hogy 1998-ig még ki lehet mászni a gödörből. Bár úgy lenne, teszem hozzá hirtelen. Az újabb ígéretekben - miszerint a kormánypártok a ciklus végéig teljesítik korábbi ígéreteiket - magam sem nagyon hiszek. A munka világa felől nézve az emberben lassan elhatalmasodik a kétség.

Lehet, hogy a baloldal nekirugaszkodásából csak ennyire tellett? Egyáltalán bal- e még a bal és szakszervezet-e még a szakszervezet? Annyira összekeveredtek már a szavak és a tettek, az emberek és a funkciók, a tőkék és a pártok, hogy kiigazodni sem nagyon lehet a nagy kavarodásban. Aki fönt van, vagy fölfelé tekintget, könnyen beleszédülhet ebbe az össznépi misungba. Lent azonban minden sokkal egyszerűbb, már-már sivár. Romló keresetek, bizonytalan munkahelyek, állástalanság. A kormányzati megszorítások, az adóterhek, a profitként elvont jövedelmek egyre nagyobb réseket ütnek a munkájuk után élők mindennapjain. Elfogynak a családok tartalékai és elfogy a türelem is. Már túl sokan érzik azt, hogy nincs előre, csak hátra.

Mit tesznek ilyenkor a szakszervezetek és hol vannak? - adódik a kérdés. A kisebbik kormányzópárt egyik prominens, ám jelenleg a tartalékok keserű kenyerét evő képviselője azt írja a legkedveltebb napilap hétvégi számában: „A szakszervezeti politikusoknak jelenleg alighanem kisebb a tényleges befolyásuk, mint kollégáiknak a legtöbb nyugat-európai szociáldemokrata pártban.

Lényegében tudomásul vették a megszorító gazdaságpolitikát, általában csupán a nyilatkozataikban harciasak, akcióik igen visszafogottak. Jobbára integrálhatók lennének a kormánytöbbségbe. Ha nem marad számukra érdemi mozgástér, érdekeiket egyedül a koalíció felrobbantásával érvényesíthetik."

Minden világos. A szakszervezetek eljelentéktelenítésének főideológusa a kispadról azt mondja, hogy a Horn és a Pető elszúrták ezt a Nagy Sanyi-ügyet. Emiatt Tölgyessy Péter aggódik. Mert mi lesz - adódik a következtetés -, ha „érdemi mozgástér" hiányában a szakszervezeti vezetők már nem csak nyilatkozataikban lesznek harciasak, hanem tettekben is. Bekövetkezhet, hogy elutasítják a megszorító gazdaságpolitikát, s a korábbi kormányzat alatt már megtapasztalt módon fellépnek a tagságuk érdekeiért. Még megérjük, hogy a szakszervezet szakszervezet lesz és nem a koalíció rosszul illesztett tartozékai.

Akkor pedig sokan köszönetet mondanak majd Horn Gyulának, hogy saját várainak ostromlása közben nem rántotta magával az érdekvédőket a mélységesen mély koalíciós dagonyába. T. P. úr aggodalma jogos.