Nyolcvanhét dühös ember
Felmondásra kényszerültek Sopronban
Som Lászlóné, a HDSZ választmányi tagja talán meg sem tudná mondani
hányszor járt az utóbbi időben Sopronban, ahol a helyiek által egyszerűen csak
húsgyárnak nevezett üzemegység felett tavaly óta viharfelhők tornyosulnak, s
hányszor tárgyalt a munka nélkül maradt húsgyári dolgozók érdekében.
- Mi is a tulajdonképpeni helyzet Sopronban? - kérdeztük a szakszervezeti
vezetőt.
- A gond a privatizálással egyidejűleg kezdődött, amikor a Ringa Rt. eladni
kényszerült legrégebbi gyárát. A Soproni Húsfeldolgozó Üzem többfordulós
pályázat révén két fővárosi cég, a Dachsystem Kft. és az Investechnik Kft.
tulajdonába került. Azóta megállíthatatlannak tűnik a zuhanás. A nem szakmai
befektetők megalapítottak ugyan egy üzemeltető kft.-t, de ennek ellenére nem
tudták nyereségesen működtetni a gyárat, amely azóta több mint 50 millió forint
veszteséget halmozott fel. Mindez oda vezetett, hogy a tulajdonosok tavaly év
végén leállították a termelést és azóta a híres soproni virsli, s egyéb
hagyományos
helyi termék hiányzik a boltokból.
- A munkásokkal mi történt a termelés leállása után?
- Akiknek nem volt jobb lehetőségük, azok maradtak és várták az újraindítást.
Jog szerint személyi alapbér járna nekik, s egyébként is a tulajdonosok azzal
áltatták őket, hogy amint tehetik újraindítják a termelést. Csakhogy erre
mindmáig nem került sor, de a bér is elmaradt. Február 14-én aztán tartottak egy
elkeseredett hangú munkásgyűlést, amire engem, valamint Turi Józsefet, az
megyei titkárt meghívták az érdekképviselet ellátására. Mi azonnal írásban
fordultunk a tulajdonosokhoz, amiben felszólítottuk őket, hogy 17-ig fizessék ki
a
januári munkabéreket, s február 23-ig munkásgyűlésen adjanak tájékoztatást a
gyárral kapcsolatos elképzelésekről.
- Volt foganatja mindennek?
- Gyakorlatilag semmi. A tulajdonosok nem mentek Sopronba, hanem azt
kérték, hogy a dolgozók küldöttsége menjen el hozzájuk tárgyalni. Az ügyvezető
igazgatóval együtt hét munkás indult el, köztük Szabó Lászlóné szb-titkár és
Bors
Ferenc, akinek szintén tapasztalata van a szakszervezeti munkában. Mégsem
jártak sok eredménnyel, hiszen a tulajdonosok megint csak ígértek, mégpedig azt,
hogy amennyiben sikerül nekik pénzt szerezni, akkor pár hét múlva kifizetik a
béreket. Ugyanakkor azt ajánlották a kényszerpihenőn lévő 87 dolgozónak, hogy
márciusra vegyenek ki fizetés nélküli szabadságot, s vegyék fel a soproni
parlamenti képviselővel a kapcsolatot, hátha ő majd interpellál az érdekükben.
- Jogi úton nem lehetett volna érvényt szerezni a követeléseknek?
- A dolgozók egy része még ezek után is hitt a tulajdonosok jó szándékában és
remélt. Amíg ők a várakozást választották, addig nem tehettünk lépéseket.
- Most azonban úgy látszik, végképp elfogyott a türelem...
- Igen, a soproni húsfeldolgozó munkásai nagyon el vannak keseredve, hiszen
teljes létbizonytalanságba kerültek. Elkeseredésünknek március 21-én drámai
hangú újabb munkásgyűlésen adtak kifejezést. Végül pedig, nem találva más
kiutat, a felmondást választották. Ezt pedig, mivel a tulajdonosok nem vettek
részt a munkásgyűlésen, egyénileg feladott ajánlott levélben tették meg, hiszen
csakis így kaphatják meg az őket megillető végkielégítést, s így jelentkezhetnek
a
munkaügyi hivatalban a munkanélküliek listájára.
Illés Ferenc