Nyolcvanhét dühös ember

Felmondásra kényszerültek Sopronban

Som Lászlóné, a HDSZ választmányi tagja talán meg sem tudná mondani hányszor járt az utóbbi időben Sopronban, ahol a helyiek által egyszerűen csak húsgyárnak nevezett üzemegység felett tavaly óta viharfelhők tornyosulnak, s hányszor tárgyalt a munka nélkül maradt húsgyári dolgozók érdekében.

- Mi is a tulajdonképpeni helyzet Sopronban? - kérdeztük a szakszervezeti vezetőt.

- A gond a privatizálással egyidejűleg kezdődött, amikor a Ringa Rt. eladni kényszerült legrégebbi gyárát. A Soproni Húsfeldolgozó Üzem többfordulós pályázat révén két fővárosi cég, a Dachsystem Kft. és az Investechnik Kft. tulajdonába került. Azóta megállíthatatlannak tűnik a zuhanás. A nem szakmai befektetők megalapítottak ugyan egy üzemeltető kft.-t, de ennek ellenére nem tudták nyereségesen működtetni a gyárat, amely azóta több mint 50 millió forint veszteséget halmozott fel. Mindez oda vezetett, hogy a tulajdonosok tavaly év végén leállították a termelést és azóta a híres soproni virsli, s egyéb hagyományos helyi termék hiányzik a boltokból.

- A munkásokkal mi történt a termelés leállása után?

- Akiknek nem volt jobb lehetőségük, azok maradtak és várták az újraindítást. Jog szerint személyi alapbér járna nekik, s egyébként is a tulajdonosok azzal áltatták őket, hogy amint tehetik újraindítják a termelést. Csakhogy erre mindmáig nem került sor, de a bér is elmaradt. Február 14-én aztán tartottak egy elkeseredett hangú munkásgyűlést, amire engem, valamint Turi Józsefet, az megyei titkárt meghívták az érdekképviselet ellátására. Mi azonnal írásban fordultunk a tulajdonosokhoz, amiben felszólítottuk őket, hogy 17-ig fizessék ki a januári munkabéreket, s február 23-ig munkásgyűlésen adjanak tájékoztatást a gyárral kapcsolatos elképzelésekről.

- Volt foganatja mindennek?

- Gyakorlatilag semmi. A tulajdonosok nem mentek Sopronba, hanem azt kérték, hogy a dolgozók küldöttsége menjen el hozzájuk tárgyalni. Az ügyvezető igazgatóval együtt hét munkás indult el, köztük Szabó Lászlóné szb-titkár és Bors Ferenc, akinek szintén tapasztalata van a szakszervezeti munkában. Mégsem jártak sok eredménnyel, hiszen a tulajdonosok megint csak ígértek, mégpedig azt, hogy amennyiben sikerül nekik pénzt szerezni, akkor pár hét múlva kifizetik a béreket. Ugyanakkor azt ajánlották a kényszerpihenőn lévő 87 dolgozónak, hogy márciusra vegyenek ki fizetés nélküli szabadságot, s vegyék fel a soproni parlamenti képviselővel a kapcsolatot, hátha ő majd interpellál az érdekükben.

- Jogi úton nem lehetett volna érvényt szerezni a követeléseknek?

- A dolgozók egy része még ezek után is hitt a tulajdonosok jó szándékában és remélt. Amíg ők a várakozást választották, addig nem tehettünk lépéseket.

- Most azonban úgy látszik, végképp elfogyott a türelem...

- Igen, a soproni húsfeldolgozó munkásai nagyon el vannak keseredve, hiszen teljes létbizonytalanságba kerültek. Elkeseredésünknek március 21-én drámai hangú újabb munkásgyűlésen adtak kifejezést. Végül pedig, nem találva más kiutat, a felmondást választották. Ezt pedig, mivel a tulajdonosok nem vettek részt a munkásgyűlésen, egyénileg feladott ajánlott levélben tették meg, hiszen csakis így kaphatják meg az őket megillető végkielégítést, s így jelentkezhetnek a munkaügyi hivatalban a munkanélküliek listájára.